Gödöllő sok egyéb értéke mellett vadászati múltjáról is széles körben ismert. Erdeiben vadászott I. Lajos, Hunyadi Mátyás, a koronauradalom egykori urai, a Grassalkovichok, de vadászati szempontból I. Ferenc József és Erzsébet királyné tették ismertté a nagyközönség előtt is.

Hiszen ki ne csodálta volna meg a gödöllői kastélyban Ferenc József és Erzsébet királyné vadászati vonatkozású relikviáit, műalkotásait? Sokan olvastunk, hallottunk a híres gödöllői vadászatokról, legyenek azok az Erzsébet királyné által kedvelt falkavadászatok, a messze földön híres protokoll vadászatok vagy Ferenc József elhíresült vaddisznó vadászata, mely során a sebzett vadkant végül a király fővadásza hozta terítékre és ennek okán az uralkodó feltette a jól ismert kérdést kísérőjének: „Ki szórakozik itten: ön, vagy én?”.

Hosszan sorolhatnám persze a gödöllői vadászatok híres-neves résztvevőit, de ezek a páratlan vadászatok, a vadbőség nem jöhetett volna létre a szakszemélyzet és a hozzáértő szakmai vezetés munkája nélkül.

A Grassalkovich család után a kiegyezést követően a birtokot a magyar állam vásárolta meg, majd koronázási ajándékként fölajánlotta Ferenc Józsefnek, aki bár a kezelést a Földművelésügyi Minisztériumra bízta, a vadászati jogot fenntartotta magának. A királyi vadászterület kezelését az Állami Erdőhivatal végezte 1874-ig, amikor is megalakult a Császári és Királyi Udvari Vadászhivatal. Ezekre az évekre datálódik a vadgazdálkodás fellendülése a koronauradalomban, melyben jelentős szerep jutott a Vadászhivatal vezetőinek, szakszemélyzetének. Sajnos sokuk neve feledésbe merült, azonban néhányuk emléke és munkássága megőrződött az utókorszámára, mint például a Vadászhivatal első vezetőjéé Pettera Huberté, Nemeskéri Kiss Gézáé és Storcz Mátyásé.

Rajtsán János azonban nem volt ilyen szerencsés, nevét kevesen ismerik (bár nem tudom ez szerencse dolga-e), annak ellenére, hogy Pettera és Storcz munkatársa volt, sőt – ugyan csak rövid ideig, de Petterát követően – ő állt a Császári és Királyi Udvari Vadászhivatal élén.

Rajtsán János

De ki volt Rajtsán János?

Korai éveiről azt a kevés adatot is, amit ismerünk, csak a későbbi gyászjelentéséből, illetve házassági anyakönyvi bejegyzéséből tudjuk.

1862. április 12-én született Liptóújváron. A selmecbányai erdészeti akadémián az erdőmérnöki szakot 1888-ban kitűnő sikerrel elvégezve, már tanulmányi időszaka alatt Gödöllőre került, a valkói erdőgondnoksághoz.

Rajtsán János nevével a sajtóban először 1885-ben találkozhatnunk, mégpedig a Budapesti Közlöny hasábjain, ahol is a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter számos további jelölttel együtt II. osztályú erdőgyakornokká nevezte ki a gödöllői erdőhivatalhoz. Innen aztán Rajtsán szépen, folyamatosan haladt előre a ranglétrán, 1888-ban tanulmányai befejeztével I. osztályú erdőgyakornokká nevezik ki, 1891-ben erdészjelöltté, majd 1892-ben erdésszé lép elő.

Azonban amellett, hogy erdészként működött a gödöllői erdőhivatalnál, Rajtsán aktívan vadászott is. Az 1895. április 5-i Vadász-Lap például így számol be a tavasz első szalonkájáról:

„Gödöllő (Pest-m.) márcz. 28. — Az első szalonka márczius 25-én a babathi m. kir. erdőgondnoksághoz tartozó fáczánkerti erdőrészben konstatáltatott. Rajtsán János m. kir. erdész lőtte az első szalonkát a valkói erdőgondnoksági kerülethez tartozó gyüi erdőrészben márczius hó 27-én. A tartós hideg miatt a szalonkák eddig gyéren mutatkoznak.„

De nem csak magában űzte a vadat Rajtsán János, hanem már ekkor is kivette a részét az udvari vadászatok szervezésében és lebonyolításában. Erről tanúskodik legalábbis a Nemzet című lap 1895. október 23-i számának tudósítása: „Udvari vadászat. Gödöllőről távírják: A valkói erdőgondnokság kerületéhez tartozó gyüi és szentpálhegyi erdőségekben ma megtartott udvari hajtóvadászaton részt vettek ő felsége, Lipót bajor s Lichtenstein herczegek, Paar főhadsegéd, Jósika miniszter, Alberti gróf, Kerczl udvari orvos, Tegze kor. uradalmi orvos, Czárán ügyvéd, Deininger igazgató. A hajtóvadászatot rendezték Kallina főerdőmester, Pettera vadászmester, Rajtsán erdész. Elejtettek 162 fáczánt, 70 nyulat, 3 vadkant, egy szarvastehenet. Egy órakor a vadásztársaság a szép Juharfánál egy kies helyen költötte el az udvari konyha által készített ebédet.”

Természetesen az élet és Rajtsán karrierje itt nem állt meg, 1898-ban a Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter előterjesztésére a király főerdészi címet adományozott neki.

1903 év végén a gödöllői erdőhivatal két másik munkatársával, Pirkner Ernő erdőtanácsossal, aki a toscanai polgári érdemrend tiszti keresztjét és Krause Géza erdőmesterrel együtt Rajtsán János főerdész a toscanai polgári érdemrend lovagkeresztjé kapta, azt követően, hogy ugyanezen év őszén Ferdinánd toscanai nagyherceg több héten keresztül Gödöllőn tartózkodott és a koronauradalom erdeiben vadászott.

Bár Rajtsán János családjáról nem tudunk sokat, 1904 szeptemberében a Miskolczi Napló tudatja, az örömteli hírt, miszerint „Márkup Terike kisasszonyt, Márkup Ferenc, diósgyőr-vasgyári felügyelő kedves és szeretetreméltó leányát eljegyezte Rajtsán János földbirtokos Valkóról.”

A rövid jegyességet ősz végi esküvő követi 1904. november 5-én, melyről röviden az Ellenzék című lap 1904. évi november 8-i száma ad hírt: „Hymen. Rajtsán János, a gödöllői uradalom főerdésze házasságra lépett a diósgyőri róm. kath. templomban Márkup Terike kisasszonynyal, Márkup Ferencnek, a diósgyőri vasgyár helyettes főnökének leányával.”

Eljegyzés ide, esküvő oda a királyi vadászatok folytatódnak, a rá bízott valkói területen már Rajtsán kíséri az uralkodót, mégpedig igen eredményesen: „Ő felsége a király a gödöllői korona-uradalom valkói erdőgondnokságában az ördöngös parti erdőrészben f. hó 18-dikán délutáni cserkészeten Rajtsán főerdész vezetésével egy kapitális vadkant és egy kockát lőtt. Mint tudósítónk jelenti, a kan ritka kapitális példány volt. Hossza az orrától a farka végéig 220 cm., marmagassága 120 cm , pedig a mérés alkalmával vállapban eltörött lába már szokás szerint összezsugorodott. A rettentő fej maga az orrczimpától a fülekig 70 cm. Oly erős és kövér volt a kan, hogy felbontva 200 kg. körül nyomott és egy kifejlett medve nem tehet imponálóbb benyomást a szemlélőre, mint ez a vad, amelyet a koronás vadász maga is ritka kapitális példánynak ismert el.” (Vadász-Lap, 1904.10.25.)

1907-ben amellett, hogy Rajtsán János főerdészből erdőmesterré lép elő, még vadászati érdekességet is tartogat, ugyanis a Vadász-Lap beszámolója szerint „Hatalmas kőszáli sast [szirti sas] lőtt múlt hó 4-én Rajtsán János valkói főerdész, az Ördöngős-parton 160 lépés távolságból Schönauer-Manlicherével, melynek súlya 4,5 kg., szárnyhossza 188 cm. volt. Érdekes a megemlítésre, hogy ez már az 5-ik kőszáli sas, amit a nevezett főerdész azon a vidéken lőtt.”

1910-ben „az erdőgazdaság és vadászat terén kifejtett hasznos szolgálatai elismeréséül Rajtsán, a Ferencz József rend lovagkeresztjét kapja az uralkodótól, 1911-ben pedig az erdőtanácsosi címet.

1910. május 7-én nyílt meg a bécsi nemzetközi vadászati kiállítás. 1910. május 10-én ad hírt a Gödöllő és Vidéke a kiállításról. Itt olvashatjuk, hogy Gödöllőnek külön csoportja van, amelynek kiállítását Pirkner Ernő magyar királyi erdőtanácsos és Rajtsán János magyar királyi főerdőmérnök rendezte. „Az emeleten van Ő felségének a különterme, ahol is leginkább a szebbnél szebb vadkanagyarok tűnnek fel. Ezek közt is különösen a legutoljára, 1904. november 25-én Valkón a ’Harmincas hányás’ nevű erdőrészletben, Őfelsége által lőtt vadkan agyara tűnik szembe, amelynek párja nincs az egész kiállításon.”

1912-ben jelent megy az említett 1910-es bécsi nemzetközi vadászkiállítás emlékalbuma, melyről a Vadász- és Versenylap is írt adott. A tudósítás méltatja az emlékalbum magyar szerzőinek munkáját, többek közt Rajtsán János írását is: „Különösen értékes Rajtsán János m. kir. erdőtanácsosnak, a vadászat egyik legpasszionátusabb művelőjének és legalaposabb ismerőjének szakavatott tollából eredő beszámolás a magyar trófeákról.”

(Rajtsán János német nyelvű írása, illetve az emlékalbum teljes terjedelmében elérhető a Hungaricana Közgyűjteményi portálon.)

1914 sokak életébe hozott fordulatot az I. világháború kitörésével, de Rajtsán János életében több mérföldkövet is jelentett az az esztendő.

1914-ben a m. kir. földmívelésügyi miniszter Rajtsán János m. kir. erdőtanácsost sok éven át teljesített hű és hasznos szolgálatainak teljes elismerése mellett — saját kérelmére — nyugalomba helyezte, s mindezek mellett főerdőtanácsosi címet adományozott neki.

A jól megérdemelt pihenés azonban nem tartott sokáig, ugyanis Pettera Hubert halálát követően 1914 év végén Ferenc József Rajtsán Jánost nevezte ki gödöllői fővadászmesterré, s egyúttal a Vadászati Hivatal élére.

„Az új gödöllői vadászmester, ő felsége Rajtsán János m. kir. erdőtanácsost magyarországi vadászhivatala vezetőjévé nevezte ki. Az új vadászmester a valkói erdőgondnokságot szakértelmével, vadászszívével nemes nagyvadban országunk egyik leggazdagabb és az uralkodó család kedvelt vadászterületévé varázsolta. Rajtsán a királyt, a megboldogult trónörököst számos vadászatain kisérte. Az új vadászmesterben a magyar udvartartás nemcsak jeles tisztviselőt nyer, de e kinevezés által a gödöllői vadászmesteri hivatal is teljesen magyar szellemben épül ki.”(Az Ujság, 1914. december 7.)

Rajtsán kinevezését a szakmai közönség is üdvözölte, bár sajnos a kirobbanó háború és az azzal kapcsolatos nehézségek háttérbe szorították ennek a fontos személyi változásnak a hírét. „Más időkben a gödöllői fővadászmesteri állás személycseréje teljes jelentőségében domborodott volna ki; ma azonban olyan forgatagban élünk, hogy ilyen eseményt hazafiúi sóhajtással elmellőzünk, […]” – írja Hajdu István primási jószágigazgató, Rajtsán régi barátja és vadásztársa a Vadász-Lap 1914. december 25-i lapszámában Rajtsán kinevezése kapcsán.

És milyen igaza volt… Talán ha a világháború nem ír mindent felül Rajtsán János neve sem merült volna feledésbe, ahogy elődjéé Pettera Hubertéé és utódjáé Nemeskéri Kiss Gézáé is megőrződött az utókor számára. Persze sok minden közre játszhatott ebben, például az is, hogy Rajtsán csak viszonylag rövid ideig töltötte be ezt a magas tisztséget, sajnálatosan korai halála miatt.

Azonban még így is ő kísérhette 1917. augusztus 20-án első gödöllői vadászatára Ferenc József utódját, IV. Károlyt, aki az alig egy órás vadászat során három gímbikát és egy vaddisznót hozott terítékre.

Majd alig 3 évvel később, 1920 nyarán, nem sokkal halála előtt, Gödöllőn találkozott Horthy Miklós kormányzóval.

Rajtsán János, nyug. m. kir. főerdőtanácsos, cs. és kir. fővadászmester, a III. oszt. vaskorona-rend, a Ferencz József rend és a Toscana Lipót-rend lovagja 1920. augusztus 14-én életének 58-ik évében Budapesten hunyt el, ám holttestét Budapestről kiszállítva a gödöllői római katolikus templomban felállított ravatalon helyezték el. A halotti anyakönyvi bejegyzés a halál okaként a cukorbetegséget jelöli meg.

Személyéről keveset tudunk, de kortársai méltatták szakmai hozzáértését, fővadászmesteri kinevezése szakmai körökben is pozitív visszhangot kapott, mivel: „Mindnyájan tudtuk s őszinte kortársi örömmel tapasztaltuk, hogy Rajtsán János a legmagasabb udvarnál, mint persona grata van nyilvántartva, amire ez nemcsak teljes szaktudása, hanem páratlanul kedves és szeretetreméltó modora, mellyel az adott helyzetbe úgy felfelé, mint lefelé is mindig bele tudott illeszkedni, valósággal predesztinálták. Ennek csak természetes következménye volt, hogy Petterának […] bekövetkezett halála után az erdőkincstári szolgálatból, mint ny. főerdőtanácsos az udvartartás tisztviselői létszámába lett besorozva és fővadászmesternek lett kinevezve. Rajtsán János ezzel elérte szíve vágyainak netovábbját, mert ezután már csakugyan egész énjét, teljes erejét és minden idejét egyedül a vadászatnak szentelhette. És mi ismét vele együtt örvendettünk, nemcsak azért, mert óhaja megvalósult, hanem azért is, mert a mi vérünkből való szakember került az ország legfontosabb vadászatgazdaságának élére, mert vele és ő általa végre valahára magyar levegő, magyar szellem hatolt oda is, ahol eddig csak a cseh-német kultúra dominált. A gödöllői udvari vadászmesteri hivatal Pettera idejében közvetlenül a bécsi udvari intéző köröknek volt alárendelve. Rajtsán Jánosnak nagy érdeme van benne, hogy e fonák helyzet megszűnt s a gödöllői vadászmesteri hivatal feletti intézkedési jogot a magyar királyi főudvarmesteri hivatal vette át.”

Izsákné Simon Adrienn