Az Év Fajai 2020
2020. január 01. írta: Erdőnjáró

Az Év Fajai 2020

A tavalyi év vége felé sok természetvédelemmel vagy egy-egy élőlénycsoporttal foglalkozó szervezet ismét megválasztotta 2020 fajait. Ezeknek a kezdeményezéseknek az általános célja, hogy az év fajain keresztül egy-egy kevésbé ismert vagy védelemre szoruló fajon keresztül fontos természetvédelmi kérdésekre irányítsák a nagyközönség figyelmét.

Lássuk hát, hogy 2020-ban mely fajok kerülnek reflektorfénybe! 

boritokep.jpg

Az Év Gombája: Csoportos csészegomba (Microstoma protractum)

A Magyar Mikológiai Társaság 2020-ra ezt a pompás megjelenésű gombát választotta az Év Gombájának, mely piros színével a tavaszi erdők egyik ékköve. Általában nagyobb csoportokban terem, a csészék 2-4 cm hosszú nyél végén terülnek ki. Nem ehető, korhadékbontó faj. A termőtest 4-10 mm átmérőjű, nyeles csésze. Eleinte gömb alakban zárt, később csillagalakban, hegyes karéjokkal felnyíló, kívül fehér szőrős.

microstoma_protractum_fries_kanouse_145033_crop_wb.jpg

Csoportos csészegomba (Fotó: Wikimedia Commons)

Az Év Vadvirága: Májvirág (Hepatica nobilis)

A Magyar Természettudományi Múzeum által indított választáson, a szavazatok 54%-ával egyértelműen a nemes májvirág lett az Év Vadvirága, második helyen a báránypirosító, harmadik helyen pedig a kövér daravirág végzett.

A májvirág kora tavaszi, március–áprilisi virágzású növény, ekkor hozza kék virágait, melyek olykor akár rózsaszínek vagy fehérek is lehetnek. Levelei jellegzetesen három hegyes karéjúak, némiképp a máj lebenyeire emlékeztetnek, egész télen át megtalálhatók, ha nem takarja őket hó. Maga a növény kis termetű, alig 5–15 cm magas, bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben, köves talajú tölgyesekben találkozhatunk vele. 1988 óta védett faj, természetvédelmi értéke 5 000 Ft. Közeli rokona az Erdélyben előforduló erdélyi májvirág, melynek levélkaréjai nem épszélűek, hanem csipkézettek. Mivel Magyarországon csak egy májvirágfaj fordul elő, ezért általában csak májvirág névvel illetjük; ha szabatosabban akarjuk megnevezni, akkor erdélyi rokonától megkülönböztetve használhatjuk a nemes májvirág nevet.

majvirag-696619_960_720.jpg

Májvirág (Fotó: Pixabay)

Az Év Fája: Tatár juhar (Acer tataricum)

Az Országos Erdészeti Egyesület által indított internetes szavazás alapján 2020 Fája a tatárjuhar. Ez a fafaj már honfoglaló eleink útvonalán is elterjedt, általuk is jól ismert volt. Napjainkra az alföldi területeinken erőteljesen visszaszorult. Hegy- és dombvidékeinken pedig kevésbé becsülik alacsony termete, csekély gazdasági értéke miatt. Ökológiai szerepe viszont jelentős, emellett pedig szárazságtűrése, alacsony termete, színes termése és őszi lombszíne miatt a tatár juhar kiváló parkfa.

Az online szavazáson a tatár juhar mögött második helyen, a kecskefűz, míg a harmadik helyen a rezgő nyár végzett.

1280px-acer_tataricum_fruits.jpg

Tatár juhar (Fotó: Wikimedia Commons)

Az Év Rovara: Tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)

A Magyar Rovartani Társaság szintén online szavazást hirdetett meg az Év Rovara cím birtokosának kiválasztására. Három faj közül lehetett választani, a beérkezett voksok alapján az első helyen – a szavazatok 48%-val – a tavaszi álganéjtúró végzett, utána az ezüstös ősrovar (40%) végül pedig a selymes döglégy (12%) állt.

Az Év Rovarával főként dombvidékek és az alacsonyabb hegyvidékek ritkás erdeiben találkozhatunk. Ezeken a területeken meglehetősen gyakori faj, gyakran kerül szem elé, mivel ez a fémesen csillogó bogár nappal mászkál és röpköd. A tavaszi álganéjtúró 12–20 mm hosszú, szinte félgömbszerűen domború bogár. Színe fényes kék, kékeszöld vagy zöld: minél délebbre megyünk az országban, annál több a zöld színű egyed, és minél északabbra (és magasabbra), annál több a kék, sőt már szinte feketés bogár. Lábai erősek, tüskések, ásásra alkalmasak; ha enyhén ökölbe szorítjuk a kezünkbe vett bogarat, érezzük az erejét, amellyel igyekszik kiszabadítani magát. Főleg a déli lejtőkön növő meleg, ligetes tölgyeseket, karsztbokorerdőket kedveli; ebben eltér rokonától, az erdei álganéjtúrótól, mely a hűvösebb, zártabb, árnyasabb erdők lakója, bár a két faj élőhelye azért részben átfedheti egymást.

trypocopris_20vernalis_201_20saxifraga-al_20vrezec.jpg

Tavaszi álganéjtúró (Fotó: Freenatureimages.eu - Saxifraga, Al Vrenec)

Az Év Hala: Süllő (Sander lucioperca)

A Magyar Haltani Társaság a korábbi évek hagyományait folytatva, a 2020-as évre is meghirdette az Év Hala választást. A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasoltak a szakértők, a csukát, a süllőt és a fokozottan védett német bucót, melyek közül mindhárom faj őshonos hazai vizeinkben. Az online szavazást végül a süllő nyerte, így 2020-ban ez a halfaj az Év Hala.

Ez a nagyra növő ragadozóhalunk hazánkban viszonylag széles körben elterjedt, de a víz oldott oxigéntartalmára érzékeny, ezért kerüli a duzzasztott, feliszapolódott folyószakaszokat, állóvizeink közül pedig inkább csak a jobb oxigénviszonyokkal rendelkező, nagyobb tavakban fordul elő. Valódi halevő ragadozó, táplálékának zömét elsősorban a küsz képezi. A horgászok körében a legnemesebb ragadozóként ismert, mind csalihalas, mind pergetőmódszerekkel eredményesen fogható. Húsa szálkamentes, kiváló minőségű, a halgasztronómia egyik legkedveltebb alapanyaga.

sander_lucioperca.jpg

Süllő (Fotó: Wikimedia Commons - Dénes Emőke)

Az Év Hüllője: Keresztes vipera (Vipera berus)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2020-ra a keresztes viperát választotta az év hüllőjének. 2012 óta évente váltakozva egy-egy hazai hüllő- vagy kétéltűfajra irányítják a figyelmet azzal, hogy megnevezik az Év fajaként.

A keresztes vipera az egyik legrégebbről ismert mérgeskígyó, mely a másik nálunk honos mérgeskígyó fajjal, a rákosi viperával összetéveszthető, de hazánkban a két faj nem fordul elő egy élőhelyen.

A faj magyarországi állományai két egymástól igen eltérő élőhely típusban lelhetők fel. Északkeleten, a Zempléni-hegységben bokrokkal, facsoportokkal tarkított réteken, kaszálókon, erdőszéli bokorsávokban, néhány éves irtásokban találkozhatunk keresztes viperával. Somogy és Zala megyében égerlápok, tölgyesek szélein, tisztásokon találkozhatunk a fajjal. Kedveli a saspáfránnyal fedett tisztásokat, szedreseket, illetve gyakran figyelhető meg víz közelében. A keresztes vipera elsősorban nappali életmódot folytat. A telet a keresztes vipera üregekben, farönkökben hibernálva tölti, általában októbertől, március-áprilisig. A felnőtt keresztes viperák elsősorban kisemlősökkel táplálkoznak. Ritkábban gyíkokat, békákat és madarakat (főleg röpképtelen fiókákat) is fogyasztanak. A vipera zsákmányát mérgével öli meg. A hiedelmekkel ellentétben a keresztes vipera ritkán támad. Leggyakrabban sokkal azelőtt elmenekül a közeledtünkre, mint hogy észrevennénk. Hazánkban a viperamarás nagyon ritka, 1-2/év, mindkét mérgeskígyó fajunk, azaz a keresztes és a rákosi vipera marását együttesen értve.

Hazánkban a keresztes vipera ritka. Állományait az élőhelyek eltűnése és feldarabolódása, a kis egyedszámú populációk teljes elszigetelődése, az élőhelyein folytatott intenzív vadgazdálkodás, valamint az emberi behatások veszélyeztetik leginkább. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

vipera_20berus_2015_20adder_20saxifraga-edo_20van_20uchelen.jpg

Keresztes vipera (Fotó: Freenatureimages.eu - Saxifraga, Edo van Uchelen)

Az Év Madara: Erdei fülesbagoly (Asio otus)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2019-ben indított szavazásán az erdei fülesbagoly kapta a legtöbb szavazatot, mellyel két másik bagolyfajt, az uráli baglyot és füles kuvikot utasította maga mögé. Az Egyesület nem véletlenül három bagolyfajt választott ki az Év Madara szavazásra, mivel baglyok mindig is különleges szerepet töltöttek be az emberek életében. Sok hiedelem, monda kötődik hozzájuk, a bölcsesség szimbólumának tekintik őket, pedig nem kivételesen intelligens madarak. Viszont tollszerkezetük, különleges érzékszerveik és éjszakai életmódjuk miatt valóban érdekesek. E hangtalanul repülő éjszakai ragadozók voltak a 2020-as év madara jelöltjei, amelyeket a nem fenntartható módon folytatott erdőgazdálkodás és mezőgazdaság veszélyeztet.

A győztes végül az erdei fülesbagoly, leggyakoribb hazai bagolyfajunk lett. Közepes méretű, tollfülei hosszúak. A múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek, mivel gyakran foglalja el az elhagyott varjúfészkeket költésre. A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is megpihen nappal, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Gyakran ütik el éjjel az autók. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető az erdei fülesbagoly állomány is. A faj védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

owls-3063893_960_720.jpg

Erdei fülesbaglyok (Fotó: Pixabay)

Az Év Városi Madara: Vörösbegy (Erithacus rubecula)

A Városi Madár Blog már harmadik éve szavaztatja meg olvasóival az Év Városi Madarát. A eddigi online szavazásoktól eltérően ezen az oldalon nem három, hanem általában ennél jóval több jelölt közül választhatunk. A jelöltek elsősorban a városokban kihelyezett madáretetőkön megjelenő vendégfajok közül kerülnek ki. 2020-ban a sokak által ismert és kedvelt madár a vörösbegy nyerte az Év Városi Madara szavazást.

Ez a kismadár elterjedt költőfajunk, szinte minden élőhelyen találkozhatunk vele, de állománya a bokros, dombvidéki környezetben a legsűrűbb. Hazánkban erdei környezetben a vörösbegy a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de olykor apró csigákat is fogyaszt. A hideg idő beálltával bogyókat, gyümölcsöket is szedeget. Vonuló, a nálunk telelő példányok jelentős része Európa északabbi térségeiből érkezik hozzánk. Az etetőkön is gyakori. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

robin-redbreast-in-tree-4711086_960_720.jpg

Vörösbegy (Fotó: Pixabay)

Az Év Emlőse: Vidra (Lutra lutra)

A Vadonleső Program immár hat éve, minden évben kihirdeti az Év Emlősét. Ezt a címet 2020-ban a vidra nyert el. Fekte István Lutrája sokakkal ismertette meg a vidrákat.

A menyétfélék közül talán a vidra alkalmazkodott leginkább a vizes életmódhoz: áramvonalas teste és a lábujjai között feszülő úszóhártya kitűnő úszóvá teszi. Kedvelt élőhelyei a vízfolyások, tavak csendes, növényzettel tarkított part menti területei, amelyek kitűnő halászó- és búvóhelyül szolgálnak. A vidrák maguk ásta kotorékban vagy borzvárakban laknak, amelyek egyik vége a víz alatt nyílik. Elsősorban hallal táplálkozik, de jelentős mértékű a béka, valamint a gerinctelen állat fogyasztása is. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

otter-275962_960_720.jpg

Vidra (Fotó: Pixabay)

Izsákné Simon Adrienn

A bejegyzés trackback címe:

https://vadaszerdo.blog.hu/api/trackback/id/tr2415232448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2020.01.09. 19:26:35

Szép, és érdekes állatok nyerték a címet idén is :)
süti beállítások módosítása