Mára már hagyománnyá vált, hogy a természetvédelemmel vagy egy-egy élőlénycsoporttal foglalkozó szervezet megválasztja az aktuális Év Faját. Én pedig összegyűjtve közzéteszem őket. Nem történt ez másként 2025-ben sem.

Viszont néhány esetben, mintha kifulladni látszanának ezek a kezdeményezések. Több olyan kategória is van, ahol 2024. év végén még híre-hamva sem volt az Év Fajának, illetve néhány esetben már évek óta nem is hirdettek sem szavazást, sem Év Élőlényét. Hogy ennek mi az oka, nem tudom. Lehet, hogy csak az év során később születik eredmény, de az is lehet, hogy a korábbi évek tapasztalatai alapján nem volt elég sikeres a kampány ahhoz, hogy folytassák.

A régóta futó programok azonban hozzák a szokásosnak mondható menetrendet, így egyes élőlénycsoportok esetében már a tavalyi év során kiderült, hogy 2025-ben mely állatok és növények fognak az Év Fajaiként bemutatkozni, és egy-egy kiemelt tulajdonságukon keresztül, az időszerű környezeti kérdésekre irányítani a figyelmet.

Lássuk hát sorra 2025-ben mely fajok kerülnek a reflektorfénybe és milyen üzenetet közvetítenek felénk!

Az Év Gombája: Sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus)

A Magyar Mikológiai Társaság 2025-re ezt a gombafajt választotta az Év Gombájának, mely az internetes közönségszavazáson megelőzte a két másik jelöltet, a sárga bunkógombát (Clavulinopsis fusiformis), és a nádi kígyógombát (Mycena belliarum).

Az idei jelöltek mindegyike vizes élőhelyeket kedvelő fajok közül került ki. A nyertes fajt, a hagyományokhoz híven az Országos az Országos Gombakiállításon hirdették ki.

A sárga gévagomba megjelenését tekintve 10-40 cm átmérőjű, 1-4 cm vastag, kezdetben gumószerű, később félkörösen vagy legyezőszerűen kiterülő, pereme hullámos, karéjos. Fiatalon kénsárga majd narancssárga, téglavörös, piszkosfehérré kifakuló, felülete sugarasan hullámos, ráncos vagy gödrös, finoman szemcsés. Gyakran több kalap zsindelyszerűen összenő.

Ez a feltételesen ehető gombafaj fiatalon puha, lédús, később sajtkeménységű, végül szívóssá, rostossá válik. Fehér, fehéres majd sárgás színű, aromás illatú, savanykás ízű, idősebb korban keserű. A puha gomba fiatalon hőkezelés után ehető, később élvezhetetlen

Áprilistól szeptemberig, élő és elhalt lombos fákon (főként fűzön, nyáron, cseresznyén vagy akácon) növő, gyakori faj. Súlyos károkat okozhat a faállományban.

Az Év Fája: Korai juhar (Acer platanoides)

Az Országos Erdészeti Egyesület mozgalma 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját. Az Év Fája szavazás célja az adott őshonos fafajjal kapcsolatos figyelemfelhívás, ismeretterjesztés az erdész szakemberek és a szélesebb nagyközönség számára egyaránt. 2025-re a megtisztelő címet a szavazatok alapján a korai juhar (Acer platanoides) nyerte.

Az Országos Erdészeti Egyesület és az Év Fája Kuratórium 2013 óta minden évben ajánlást tesz három fafajra, melyek közül az Év Fáját szavazással választják meg. 2024. október 29-től november 20-ig lehetett szavazni az Év Fája honlapon a jelöltekre, melyek a kecskefűz, a korai juhar és a rezgő nyár voltak.

Összesen 2248 szavazat érkezett be. Az első helyet 825 szavazattal a korai juhar, a második helyet 739 szavazattal a rezgő nyár, míg a harmadik helyezést 684 szavazattal a kecskefűz nyerte el.

A korai juhar a hegy- és dombvidékek üde erdeinek elegyfája, lombfakadás előtti, korai virágzása árulja el jelenlétét. Alföldi területeinken szívesen költözik be az alsó lombszint nélküli természetszerű állományokba. Számos fajtáját alkalmazzák a kertészek.

Az Év Rovara: Sávos szitakötő (Calopteryx splendens)

A Magyar Rovartani Társaság szintén online szavazást hirdetett meg az Év Rovara cím birtokosának kiválasztására.

A kampány célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak életmódja, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését is szolgálja. A védett vagy védendő fajok megismertetése nemcsak a rovarvilág jelentőségére, hanem a természetvédelem fontosságára is ráirányítja a figyelmet.

Idén az Év Rovara verseny témája az ivari dimorfizmus, azaz az ivari kétalakúság volt, tehát olyan fajokat jelölt a Társaság, melyeknél a hím és a nőstény egyedek megjelenése nagyon eltér egymástól. Ennek oka lehet a hímek közötti verseny vagy akár csak a praktikusság is. A jelöltek közt szerepelt az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis), a sávos szitakötő (Calopteryx splendens) és az öves tavasziaraszoló (Lycia zonaria).

Az Év Rovara 2025 címet a sávos szitakötő nyerte el, a szavazatok 45.27%-val, második helyen az orrszarvúbogár végzett 41.67%-kal, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára az öves tavasziaraszoló araszolhatott a voksok 13.07%-val.

És hogy mi lehet tudni a 2024 Év Rovaráról?

Magyarországon nagyjából 90 szitakötő-faj fordul elő. 2 fő csoportjuk a kis- és a nagyszitakötők. A kisszitakötők közé tartozó színesszárnyú szitakötők 2 faja él nálunk, ezek egyike a sávos szitakötő. A sávos szitakötő röpte igen szép, pillangószerűen csapongó. A faj kifejlett példányaira jellemző a nagymértékű ivari kétalakúság. Hímjeinek nagy szárnyfoltja alapján nem téveszthető össze más fajjal, a nőstények azonban összetéveszthetők rokonának, a kisasszony-szitakötőnek nőstényeivel, de általában nem élnek meg ugyanott. A sávos szitakötő jellemzően inkább sík- és dombvidékeink nagyobb vízfolyásai mentén sokfelé előfordul. Viszonylag jól bírja a beavatkozásokat, enyhébb szennyeződéseket is. Állóvizekben nem él. A kifejlett állatok napsütésben a víz felett repkednek, jellemzően legyekkel és szúnyogokkal táplálkoznak. A sávos szitakötőre jellemző a kóborlás: míg legnagyobb egyedszámban egyértelműen a lárva lakóhelyéül szolgáló erek, patakok és csermelyek közvetlen közelében található, ám kóborló példányaival ezektől távol, így tavak mentén, kertekben, vagy akár a nagyvárosok közepén is találkozhatunk.

Az utóbbi években azonban egyre gyakrabban tapasztalhatóak aszályos időszakok, a patakok kiszáradása, valamint a nem megfelelően végzett mederkotrások erősen érintik a sávos szitakötőt is. A vízfolyások mentén alkalmazott kémiai szúnyoggyérítés során alkalmazott vegyszerek nem válogatnak, és elpusztítják a szitakötőket is. Igen fontos tehát, hogy e csodaszép rovar közbenjárásával felhívjuk a figyelmet a vízszennyezésre, a kisvizek kiszáradására, a természetbarát vízkormányzásra, valamint a kémiai szúnyogirtás veszélyeire is. Hazánkban nem védett.

Az Év Madara: Böjti réce (Anas querquedula)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület már 1979 óta,  idén immáron 47. alkalommal hirdeti ki minden évben az Év Madarát. A kezdeményezés célja, hogy a szervezők megismertessék a társadalommal azokat a madárfajokat vagy fajcsoportokat, amelyek védelmében a lakosság vagy annak egyes csoportjai (például gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepet kaphatnak.

A 2025 Év Madara szavazásra az MME három récefajt jelölt. A jelölés szempontja volt, hogy ezek a madarak erősen kötődnek a nyílt vízfelületű vagy ilyenekkel tarkított tavakhoz, mocsarakhoz – pont ahhoz az élőhelytípushoz, amit különösen érzékenyen érint, veszélyeztet a klímaváltozás, a nem megfelelő gazdálkodás és területhasznosítás. Ezért különösen fontos a tavak, mocsarak védelme, és ennek üzenetét – mintegy az élőhelytípus nagyköveteként – sokkal kézzelfoghatóbbá teszi egy látványos és érdekes récefaj. A jelöltek közt szerepelt a kanalas réce (Anas clypeata), a nyílfarkú réce (Anas acuta) és a böjti réce (Anas querquedula).

Mindhárom jelölt faj legfontosabb veszélyeztető tényezője a fészkelőhelyek csökkenése (lecsapolás, kiszáradás). A folyószabályozásokkal és csatornázással kiszárított Alföldön jelentős mértékben csökkent a vizes élőhelyek száma és kiterjedése, a meglévőket pedig jelentős mértékben sújtják a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai (elsősorban a csapadékeloszlás változása). A fészkelőhelyek nem megfelelő kezelése (cserjésedés, legeltetés hiánya) tovább csökkenti az alkalmas fészkelőhelyeket. A költéseket sok esetben meghiúsítják a fészekpredátorok (róka, borz, vaddisznó, aranysakál, varjúfélék), a vonulási útvonalakon pedig a vadászat jelent közvetlen veszélyt.

Fészkelésük elsősorban a meglévő vizes élőhelyek helyreállításával biztosítható, mely magába foglalja az Alföld vízháztartásának rendezését (funkció nélküli csatornák felszámolása, belvizes területek művelésből való kihagyás, vízvisszatartás, természet- és klímavédelmi víztározás). A konkrét fészkelőhelyeken gondoskodni kell a vadászható fészekpredátorok gyérítéséről, a fák és cserjék eltávolításáról a vizes élőhelyek közeléből, valamint a megfelelő legeltetéses élőhelykezelésről (nyílt vízfelületek kialakítása, helyenként avas, magasabb növényzet meghagyása).

A böjti réce, 2025 Év Madara Eurázsiában fészkel, Délnyugat-Angliától egészen a Csendes-óceánig, elsősorban az európai lomb- és elegyes erdők, továbbá az ázsiai erdőssztyepp- és sztyepprégiókban. Vonuló madárfaj, a telet Afrikában, a Száhel-övezetben, valamint Ázsiában tölti. Nevét onnan kapta, hogy március elején érkezik vissza hazánkba, a húsvéti ünnepkör előtti böjt időszakában, vagyis megnevezése ellenére nincs köze a kereszténység legnagyobb ünnepéhez. Érkezését az ebben az időszakban fújó délnyugati irányú, úgynevezett böjti szelekhez időzíti, amelyek segítik a vonulását. Fészkeléskor előnyben részesíti a sík vidéki nyílt vízfelülettel rendelkező mocsarakat és mocsárréteket, szikes tavakat, nedves réteket, a halastavi költése ritka. Vonuláskor szinte minden jelentősebb vizes élőhelyen előfordul. Előszeretettel táplálkozik sekély tocsogókon, főleg magokat, zöld növényi részeket és gerincteleneket fogyaszt.

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A világállománya, európai és hazai állomány is csökken, így hiába harmadik leggyakoribb fészkelő récefajunk, ami miatt sokáig vadászható volt, de állományának csökkenése indokolttá tette természetvédelmi oltalmát, így 2008-tól kezdve védett, 2012-től pedig fokozottan védett faj lett.

Az Év Hala: Kurta baing (Leucaspius delineatus)

A Magyar Haltani Társaság a korábbi évek hagyományait folytatva, immáron tizenhatodik alkalommal hirdette meg az Év Hala választást. A kitüntető címre 2025-re is három halfajt javasoltak a szakértők, a dévérkeszeget (Abramis brama), a kurta baingot (Leucaspius delineatus) és a vágódurbincsot (Gymnocephalus cernua), melyek közül mindhárom faj őshonos hazai vizeinkben, illetve a jelöltek közt van védett és fogható faj is. A 2024. december 31-ig tartó online szavazást végül a kurta baing nyerte a közel 3600 beérkezett voks 43,3%-val, így 2025-ben ez a halfaj az Év Hala. Második helyen a dévérkeszeg, míg harmadik helyen a vágódurbincs végzett.  A szavazás érdekessége, hogy eredetileg 2024. december 31-én délig lehetett volna leadni a jelölt fajokra a voksokat, azonban a Haltani Társaság csalás gyanúja miatt meghosszabbított a szavazást, így éjfélig lehetett választani a három halfaj közül, melyet végül a kurta baing nyert. De lássuk csak mit lehet tudni erről a különleges nevű halfajról. 

A kurta baing a nyúldomolykófélék családjába tartozó apró, őshonos halunk. Teste megnyúlt és vaskos, háta és hasvonala enyhén ívelt. Rövid, tompa orra és jellegzetesen nagy szemei figyelemfelkeltőek. Szája felső állású, a nagy szájhasíték meredeken felfelé irányul. Alsó állkapcsa kampószerűen felhajlik, így szinte álarcszerűen takarja a fejét. Általános mérete 6–8 cm között mozog, de ritkán akár 10 cm-re is megnőhet. Pikkelyei aprók, ezüstösek, és könnyen lehullanak.

Táplálékát főként planktonikus élőlények, árvaszúnyoglárvák és a vízfelszínre hulló apró rovarok alkotják. Szaporodása április és július között zajlik, amikor párosan rakják le az ikrákat. A nőstény 100–150 darab ikrát ragaszt vízi növényekre, amelyeket a hím őriz és gondoz. Élőhelyként a lassan áramló vagy állóvizeket kedveli, például tőzegbányatavakat, holtmedreket és alföldi csatornákat. Nagyobb folyóinkban többnyire csak az áradások után jelenik meg a hullámtereken. Jellegzetes bélyege a farokalatti úszó tövén található pontsor, valamint az oldalvonal, amely csupán az első néhány pikkelyen látható. Élőhelyeinek eltűnése és az inváziós fajok terjedése miatt állományai jelentősen visszaszorultak. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft. - olvashatjuk a fenti ismertetőt a Magyar Haltani Társaság oldalán, a 2025 Év Hala jelölt fajait bemutató részben.

Az Év Kétéltűje: A sárgahasú unka (Bombina variegata)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2025-re a sárgahasú unkát választotta az év kétéltűjének. A szervezet 2012 óta évente váltakozva egy-egy hazai hüllő- vagy kétéltűfajra irányítja a figyelmet azzal, hogy megnevezik az Év Fajaként.

A sárga hasú unka testhossza 4-5 centiméter; teste lapos, egészen oldalt illeszkedő lábakkal. Felsőtestének színe beleolvad környezetébe, barnás, iszapszürke vagy olajzöldes, hátán bőrének felülete szemölcsös. Hasán a bőre csaknem sima, hasi foltjai élénk citromsárgák és összefüggők, ellentétben a vöröshasú unkával, amelynek a foltjai narancssárgától a sötétpirosig terjedő. A faj bőre mérgező váladékot termel, ami nyálkahártyára kerülve égető, csípő érzést okoz

A sárga hasú unka a környezetével szemben nem támaszt különleges igényeket, bármilyen kisebb vízzel beéri. Leggyakrabban olyan pocsolyákban és kis tavakban fordul elő, amelyekben másfajta békák nincsenek. Még a csupán néhány hétig vízzel telt keréknyomok is megfelelnek neki, de a folyóvizeket kerüli. Túlnyomórészt a vízben él, de néha hosszabb időre is kijön a szárazföldre. Magyarországon legfőképp a magasabb hegyvidékek vizeiben él. A sárgahasú unka főleg éjjel aktív, de nappal is könnyen megfigyelhetjük a pocsolyák víztükréből kiemelkedő szempárokat.

Az urbanizáció és a különböző emberi tevékenységek következtében tönkrement élőhelyekről számos populáció eltűnt már. A nemrégiben felfedezett gombafertőzés, a kitridiomikózis bizonyítottan megtámadja a sárgahasú unkát, jóllehet eddig még nem találtak összefüggést a gomba jelenléte és a fertőzött populációk állományainak csökkenése között. A sárgahasú unka a Berni Egyezmény III. függelékébe tartozik. Magyarországon – mint minden hüllő és kétéltű – védett. Természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.

Az Év Lepkéje: A pókhálós lepke (Araschnia levana)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 2022-ben alakul  szakosztálya, a Lepkevédelmi Szakosztály 2023-ban indította el az Év lepkéje programot.

Az MME 1979-ben indította el az Év madara programot, ezt követően 2012-ben indult el a Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály Év hüllője / Év kétéltűje programja, amihez harmadikként csatlakozott az Év lepkéje akció. Mindhárom program küldetése hazánk természeti kincseinek és az ezeket fenyegető természetvédelmi problémák lakossági bemutatása.

2025-ben a pókhálós lepke (Araschnia levana) nyerte el ez Év Lepkéje címet. A faj nem védett, de mutatós lepke a tarkalepkék családjába tartozik. Eurázsiai faj, Magyarországon mindenfelé megtalálható.

Három nemzedékével kora tavasztól egészen őszig találkozhatunk. Főként a párásabb, nedvesebb területeket kedveli. Érdekessége, hogy a különböző generációk rajzolata és színezete nagyban eltér egymástól, ami szinte egyedülálló a hazai nappali lepkefajoknál. A kora tavasszal megjelenő első generáció színezete vörösesbarna, vörhenyes okkersárga rajzolata széles, szaggatott vagy felaprózódó fekete harántsávokból áll. Ezzel ellentétben a második generáció szárnyai sötétbarnák, finom szaggatott mintázattal, míg a harmadik generáció szárnyai feketék, a barna szín teljesen eltűnik róla.

Főleg erdőszéleken, illetve árokpartokon él. A magasságra nem érzékeny; a magashegységekben is megtalálható. Hernyói társasan (tömegesen) élnek tápnövényükön, a nagy csalánon (Urtica dioica). Kimutatták, hogy a 20. század közepe óta elterjedésének északi határa észak felé tolódik: valószínű, hogy ez a globális felmelegedésnek köszönhető. -tudhatjuk meg a Magyar Madártani Egyesület Lepkevédelmi Szakosztályának a fajt bemutató írásából.

Az Év Vadvirága: A mocsári nőszőfű (Epipactis palustris)

Az idei év váratlan fordulatot hozott az Év Vadvirágának kihirdetése kapcsán. Az Év Vadvirága mozgalom Magyarországon 2011-ben indult. Eredetileg magánkezdeményezés volt, melyet később a Magyar Természettudományi Múzeum és a Magyar Biológiai Társaság karolt fel és koordinált és amelyhez később a Vadonlesők Közössége is csatlakozott. 

Míg a korábbi években internetes szavazás keretében került megválasztásra az Év Vadvirága, addig idén először szakmai kuratórium döntése alapján került kihirdetésre a nyertes faj. A kuratóriumi döntés szükségességét az Év Vadvirága program koordinációját végző Vadonlesők Közössége azzal indokolta, hogy eddigi közönségszavazások során egyöntetűen a látványos, feltűnőbb virággal rendelkező fajok kerültek előtérbe, mintegy „elnyomva” a kevésbé dekoratív, de annál nagyobb természetvédelmi jelentőséggel bíró fajokat. Ezért a 2025-ös évben szakemberekből álló kuratórium jelöli ki az Év Vadvirágát, amely szorosan kapcsolódni fog egy, hazánkban is nagy jelentőségű ökológiai problémához.

Így végül idén rendhagyó módon szakmai kuratórium választotta meg az Év Vadvirágát! A 7 tagú, szakemberekből álló kuratórium szinte egybehangzó szavazata alapján a 2025-ös évben az Év Vadvirága címet a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) nyerte el.

Ez az orchidea Európa jelentős részén megtalálható, elterjedési területe keletre keskeny sávban egészen Szibériáig húzódik, azonban mindenütt ritka és többnyire védett, veszélyeztetett faj. Míg a nőszőfüvek egy része egymástól igen nehezen különíthető el, addig a mocsári nőszőfű nagyméretű, lilásan erezett és tompa csúcsú mézajkának köszönhetően nem keverhető össze semelyik másik fajjal sem. Felismerésében az élőhelye is segít, ugyanis a többi nőszőfűfajunktól eltérően kiszáradó lápréteken, nedves pionír felszíneken fordul elő. És épp emiatt lett az idei évben az Év Vadvirága, ugyanis ezek az élőhelyek a klímaváltozásából és a helytelen tájhasználatból fakadóan drasztikusan szorulnak vissza és alakulnak át szárazabb társulásokká, mintegy a mocsári nőszőfű és más lápréti fajok eltűnését eredményezve. A mocsári nőszőfű jellemzően forráslápokban és szivárgó vizű területeken fordul elő. Azonban a faj számára otthont adó Homokhátságon, további hegylábi és homokterületeinken a talajvíz süllyedése miatt ezek az élőhelyek mindinkább eltűnőben vannak, jelezve a területek átalakulását, ami nem csak a saját élőhelyeire, de a művelés alatt álló területekre is kihat. Ezért mindez nem csak a mocsári nőszőfű miatt fontos: a faj pusztán jelzi azt, amit a helyben gazdálkodók nap, mint nap tapasztalnak: a tájból hiányzik az éltető víz, ami nem csak a természetes élővilág megmaradását, de a helyben való boldogulást, fennmaradást is komoly kihívások elé állítja.

Az idei nyertes fajjal a szervezők célja az, hogy a mocsári nőszőfű példáján keresztül rávilágítsanak a vízmegtartás táji léptékű fontosságára és hatékony fellépésre serkentsék az illetékes szerveket nem csak az Év Vadvirága, hanem az emberi élet fenntartása szempontjából is.

Az Év Vadvirága kezdeményezés célja, hogy a nagyközönség jobban megismerje a hazánkban élő ritka, vagy ritkulóban levő növényfajokat, a  védelmüket, és a hozzájuk kötődő problémákat. Fontos a minél szélesebb közönség bevonása az Év Vadvirága kiválasztásába, hogy minél inkább magukénak érezhessék az emberek a programot. A jövőben a szakmai kuratórium és a közönség által szavazás útján történő Év Vadvirága kiválasztásának módszerét feltehetőleg váltogatni fogják. - olvasható a Vadonlesők Közösségének honlapján.

Az Év Gyógynövénye: A páfrányfenyő (Ginkgo biloba)

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság (MGYT) Gyógynövény Szakosztályának tagjai 2013 óta minden évben titkos szavazással választják meg az év gyógynövényét, melyen idén a páfrányfenyőt választották az év gyógynövényének.

A páfrányfenyő vagy ginkgó (Ginkgo biloba) Kelet-Ázsiában őshonos, Magyarországon dísznövényként ültetett növény, a világ legősibb fennmaradt fafaja, amelynek legyező alakú leveleit a távol-keleten évszázadok óta alkalmazzák gyógyászati célra. A hazánkban kapható, korszerű ginkgó készítmények a levél flavonoidokra és terpenoidokra standardizált kivonatát tartalmazzák. A modern fitoterápia a páfrányfenyőt elsősorban az agy vérellátásának zavarából eredő, vagy degeneratív megbetegedései okozta memóriazavar, koncentrációképesség-csökkenés, demencia, szédülés és fülzúgás kezelésére javasolja. Alkalmazható továbbá a perifériás artériás betegség (PAD) tüneteinek a csökkentésére is. Az MGyT Gyógynövény Szakosztályának célja, hogy tevékenységével hozzájáruljon a gyógynövények szakszerű alkalmazásának terjedéséhez. - adta hírül a jelölőszervezet.

Az Év Emlőse: A magyar szöcskeegér (Sicista trizona)

Egy igazi ritkaságot, a magyar szöcskeegeret választották 2025-ben az Év emlősének a Vadonleső Program szakemberei. A programot az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működteti a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert közreműködésével.

A magyar szöcskeegér létezéséről az ezredforduló előtt még mit sem tudtunk. Annyi bizonyos volt, hogy élt Magyarországon egy különleges kisemlős, amely bár nevében egér, de csak nagyon távoli rokonságot ápol a közönséges egerekkel. Viselkedésében és életmódjában is egészen egyedi, például az egerektől eltérően valódi téli álmot alszik, évente csak egyszer szaporodik és táplálékának jelentős részét képezik a rovarok. Ráadásul nagyon szelíd, kézben tartva nem harap, nem próbál elmenekülni.

Az egykor sokfelé előforduló, hátán hosszanti fekete csíkot viselő szöcskeegér (nem tévesztendő össze a hazánkban gyakori pirók erdeiegérrel) élőhelyeinek megszűnése miatt az elmúlt 150 évben egyre ritkábbá vált, olyannyira, hogy az utolsó példányt 1936-ban fogták meg a kutatók. Hetven éven át senki nem találkozott egyetlen élő példánnyal sem, és akár kipusztultnak is hihettük volna, ha nincsenek olyan „szakértők”, akik ez idő alatt is jó néhányat tudtak fogni belőle. Ezek a „szakértők” pedig nem voltak mások, mint a baglyok, az éjszaka rendíthetetlen „adatgyűjtői”, akik a szőröstül-bőröstül lenyelt zsákmány emészthetetlen (csont, szőr vagy toll) részeit kis köpetek formájában szétszórják pihenőhelyeik közelében. Ezekből gondos kutatói kezek összegyűjtenek évi néhány ezret és a bennük lévő csontokból meg tudják állapítani, hogy milyen „mintát” gyűjtöttek a baglyok táplálékszerzésük során. Ilyen bagolyköpet-elemzésekből tudtuk, hogy a szöcskeegér továbbra is tagja a magyar faunának, éli rejtett életét, igaz, egyre kevesebb és kevesebb helyen.

A rejtőzködésnek végül 2006-ban lett vége, amikor magyar kutatók a Borsodi-Mezőségben több éves próbálkozás után végre befogtak egy élő példányt. A szenzációk sora azonban a megtalálással nem ért véget, sőt! A következő évtized kitartó kutatásai, genetikai és morfológiai vizsgálatai ugyanis azt igazolták, hogy a nálunk élő szöcskeegér nem azonos a keleti sztyeppéken elterjedt más rokon fajokkal, hanem teljesen különálló faj. Ezzel nemcsak a tudományos, hanem a magyar neve is megváltozott, így már nem a csíkos szöcskeegér, hanem a sokkal találóbb magyar szöcskeegér névre hallgat. A fajnak jelenleg mindössze két aprócska állományát ismerjük a világon, egyik a már említett Borsodi-Mezőségben él, a másik egy Kolozsvár melletti élőhelyen. Ráadásul a két állomány alfaji szinten eltér egymástól, ezért külön nevet is kaptak: az Erdélyi-medencében az erdélyi szöcskeegér honos. -olvasható a Herman Ottó Intézet által közzétett, az Év Emlősét bemutató közleményben.

Az Év Beporzói: A darázscincérek

A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület által meghirdetett, az Év Beporzói 2025 szavazáson 1308-an vettek részt. A szavazatok 54,7%-ával a darázscincérek végeztek az első helyen, a marókafélék és a lágybogárfélék előtt.

A 2025. évi versenyben bogarak közül került jelölésre három csoport. A bogarak beporzó szerepe is a táplálkozásukkal kapcsolatos: virágport vagy nektárt szeretnének fogyasztani, ezért keresik fel a virágokat, egyiket a másik után… Vannak köztük, amelyek nagy dúlást végeznek egy-egy virágban, hiszen jól működő rágó szájszervekkel vannak „felszerelve”.

A bogarak a földi élővilág legtöbb fajt számláló, legváltozatosabb rendje. A sokféleségből hazai, kisebb testű, köztük kifejezetten apró, nem rovarászok előtt alig ismert csoportokat bocsátottunk most szavazásra.

Két védett darázscincér fajunk van, a magyar darázscincér és a párducfoltos darázscincér, eszmei értékük 5 ezer forint.- olvasható az Egyesület honlapján.

Összeállította: Izsákné Simon Adrienn