Mára már hagyománnyá vált, hogy a természetvédelemmel vagy egy-egy élőlénycsoporttal foglalkozó szervezet megválasztja az aktuális Év Faját. Nem történt ez másként 2024-ben sem, illetve néhány esetben már a tavalyi év során kiderült, hogy 2024-ben mely állatok és növények fognak az Év Fajaiként bemutatkozni, és egy-egy kiemelt tulajdonságukon keresztül, az időszerű környezeti kérdésekre irányítani a figyelmet.

Lássuk hát sorra 2024-ben mely fajok kerülnek a reflektorfénybe és milyen üzenetet közvetítenek felénk!

Az Év Gombája: Szürke galóca (Amanita excelsa)

A Magyar Mikológiai Társaság 2024-re ezt a gombafajt választotta az Év Gombájának, mely az internetes közönségszavazáson megelőzte a két másik jelöltet, az őzlábgalócát (Amanita vittadinii), és a tüskés galócát (Amanita echinocephala).

Az idei jelöltek mindegyike a galóca (Amanita) nemzetség tagjai közül került ki. A nyertes fajt, a hagyományokhoz híven az Országos az Országos Gombakiállításon hirdették ki.

A szürke galóca ehető gombafaj, lomb- és fenyőerdőben elég gyakori faj, júniustól novemberig terem. Az íze kellemes, húsa puha, vizenyős, fehér, dohos vagy krumpliszagú, répaízű, de a fogyasztóknak vigyáznia kell vele, mert nagyon hasonlít a mérgező párducgalócára.

Az Év Fája: Bükk (Fagus silvatica)

Az Országos Erdészeti Egyesület mozgalma 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját. Az Év fája mozgalom célja az adott őshonos fafajjal kapcsolatos figyelemfelhívás, ismeretterjesztés, mind az erdész szakemberek, mind a nagyközönség számára. 1996-2013 között a mozgalom kuratóriuma döntött az év fafajáról. 2013 óta azonban az Év fája mozgalom honlapján keresztül (www.azevfaja.hu) zajló nyílt online szavazáson dől el melyik hazai fafaj lesz majd a következő Év fája. Így idén immár tizedik alkalommal választhatta ki - a kuratórium által megadott három fafaj közül - az év fafaját az egyesület tagsága, az erdész és társtudományi szakemberek közössége, illetve mindenki, akit érdekel az erdők és a fák világa.

Az Egyesület által indított internetes szavazás alapján 2024-ben az Év Fája címet a bükk nyerte el. A második helyen a rezgő nyár (Populus tremula), míg a kecskefűz (Salix caprea) harmadik helyen, a végzett.

Jó egy évszázaddal ezelőtt faanyagát csak faszénégetésre, hamuzsírfőzésre használták, azóta a faipar fontos nyersanyaga. A klímaváltozás miatt az egyik legveszélyeztetettebb állományalkotó fafajunk, az esztétikai, turisztikai szempontból is fontos bükkösök megtartása a jövő erdészeinek nagy kihívása.

Az Év Rovara: Sisakos sáska (Acrida ungarica)

A Magyar Rovartani Társaság szintén online szavazást hirdetett meg az Év Rovara cím birtokosának kiválasztására.

Az év rovara kampány célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak életmódja, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését is szolgálja. A védett vagy védendő fajok megismertetése nemcsak a rovarvilág jelentőségére, hanem a természetvédelem fontosságára is ráirányítja a figyelmet.

Idén az év rovara mindhárom jelöltje Magyarország száraz vagy homokos talajú élőhelyeit képviseli. Rajtuk keresztül igyekszik a Társaság bemutatni, hogy milyen kincsek rejtőznek az elsőnek talán csak kies pusztának tűnő tájakon. A jelöltek közt találtuk a sisakos sáskát (Acrida ungarica), a csapó cserebogarat (Polyphylla fullo) és a pusztai hangyalesőt (Acanthaclisis occitanica).

2023-ban azonban az Év Rovara szavazások történetében először szavazategyenlőség alakult ki! Ezért az eredeti szavazási határidőt (2023. 12. 06.) meghosszabbítva a jelölőszervezet december 10-én éjfélig egy új szavazást indított, amely során a sisakos sáska és a pusztai hangyaleső mérkőzött meg egymással. A szavazás eredetileg tervezett zárásáig összesen 4083 szavazat érkezett be a honlapon, programokon és külsős helyszíneken zajlott szavazásokból. Ebből a sisakos sáska és a pusztai hangyaleső 1667-1667 db, a csapó cserebogár pedig 749 db szavazatot kapott. Végül az Év Rovara 2024 címet a sisakos sáska nyerte el, mivel a meghosszabbított szavazáson további 468 szavazat érkezett rá, míg a második helyezett, a pusztai hangyaleső mindössze 361 plusz voksot kapott.

És hogy mi lehet tudni a 2024 Év Rovaráról, azon túl, hogy a hirtelen jött hírnevet megelőzően már egy utca is viseli a nevét a főváros 17. kerületében?

Hát azt, hogy meleg homokterületeink, füves pusztáink jellemző állata. Fejének jellegzetes, hegyes sisakhoz hasonlóan csúcsosodó alakjáról könnyen felismerhető. Keskeny teste elülső szárnyaival együtt megnyúlt, többnyire olajzöld vagy barna színű. A telet peteként vészeli át a talajban, majd tavasszal bújik elő az akkor még alig 1 cm-es lárva. Erősen hőigényes faj, egyedfejlődéséhez is viszonylag magas hőösszeg szükséges, így többnyire csak nyár végére fejlődik imágóvá. Az imágók párzás után ősszel elpusztulnak. Növényevő, táplálkozás közben csíkos mintája és hosszúkás formája jól elrejti a fűben a ragadozók elől. Ha felzavarjuk, jellegzetes, zörgő papírhoz hasonló hangot hallatva elrepül. Kelet-és Közép-Európában elterjedt faj, elterjedésének északi határa Szlovákiában van. Magyarországos sok helyütt előfordul, de sehol sem tömeges. A faj populációit a rendszertelen kaszálás és a szukcesszió, valamint az ezek hatására bekövetkező élőhely felaprózódás veszélyezteti. Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft

Az utca név sem véletlen, melynek eredére a 2003. szeptember 8-i Budapesti Nap c. újságban bukkantam. "Különös névadásra került sor a XVII. kerületi képviselő-testület legutóbbi ülésén . A Zrínyi Miklós Általános Iskola hivatalos cí­me ugyan Zrínyi utca 117. szám, ám a bejárata egy névtelen területre néz. Petrőczy Tibor biológia-tanár, az iskola igazgatójának javaslatára a terület neve mostantól Sisakos sáska utca lesz. A furcsa névadás oka, hogy az iskola melletti Diák parkban is előfordul ez a ritka, védett, a Magyar Vörös Könyvben szereplő rovar, amelynek eszmei értékét 10 ezer forintban határozták meg. Budapesten ritkán fordul elő, s mivel fokozott hőigényű faj, csak ott él meg, ahol a gyakran felmelegedő homokfelszíntől át tudja venni a számára szükséges hőmennyiséget. Évek óta próbálják elérni- most már hivatalos úton is - ,hogy ne kaszálják a park egy ré­szét, hiszen parlagfű nem nő itt, és így néhány év alatt visszaállhatna a természetes állapot. További különlegesség, hogy a parkban a falánk ragadozó imádkozó sáska (ájtatos manó) is megtalálható, ezért ilyenkor ősszel mindig kiviszik a diákokat „rovarlesre ” - mondta el lapunknak Petrőczy Tibor."

Az Év Lepkéje: Közönséges medvelepke (Arctia caja)

Idén másodjára került megválasztásra az Év Lepkéje.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) frissen, 2022-ben alakul új szakosztálya, a Lepkevédelmi Szakosztály 2023-ban indította el az Év lepkéje programot.

Az MME 1979-ben indította el az Év madara programot, ezt követően 2012-ben indult el a Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály Év hüllője / Év kétéltűje programja, amihez most harmadikként csatlakozott az Év lepkéje akció. Mindhárom program küldetése hazánk természeti kincseinek és az ezeket fenyegető természetvédelmi problémák lakossági bemutatása.

Az internetes szavazás keretében kis színjátszólepkére (Apatura ilia), a közönséges medvelepkére (Arctia caja) és a gyakori ablakosmolyra (Thyris fenestrella) lehetett voksolni az Egyesület honlapján, ahol a szavazást a közönséges medvelepke (Arctia caja) nyerte a szavazatok 47%-val.

De miért közönséges? Sok lepke évtizedekkel ezelőtt kapta magyar nevét, amelyek több szempontból is elavultak mára. Erre egy jó példa a közönséges medvelepke, amely egykor sokfelé előfordult, Az Év Lepkéjének megjelenése nagyon jellegzetes. Elülső szárnyai sötét krémbarna alapszínűek, amit márványszerű fehéres-sárgás mintázat szakít meg helyenként. Ez rendkívül jól elrejti a megfelelő környezetben. Hátulsó szárnyai vöröses narancssárgák hatalmas kék foltokkal. A faj éjszaka aktív, a fényforrások erősen vonzzák. Repülési ideje viszonylag rövid, július és augusztus között lehet vele találkozni.

Érdekessége, hogy nem csak mérgező, kellemetlen ízű, de cincogó hangot is tud kiadni, így igyekszik megzavarni és távol tartani magától a ragadozókat.

Ritkulása ellenére nem védett. Egykor sokfelé előfordult, akár lakott területeken is, azonban az utóbbi évtizedekben az építkezések intenzív térhódítása és a parlagok felszámolása állománynagyságában jelentős csökkenést okozott és visszaszorult a természetes élőhelyekre.

Az Év Hala: Réticsík (Misgurnus fossilis)

A Magyar Haltani Társaság a korábbi évek hagyományait folytatva, a 2024-re is meghirdette az Év Hala választást. A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasoltak a szakértők a gardát (Pelecus cultratus), a réticsíkot (Misgurnus fossilis) és a laposkeszeget (Ballerus ballerus), melyek közül mindhárom faj őshonos hazai vizeinkben, illetve a jelöltek közt van védett és fogható faj is. A 2023. december 31-én 12 óráig tartó online szavazást végül a réticsík nyerte a voksok 49 %-val, így 2024-ben ez a halfaj az Év Hala. Második helyen a garda, míg harmadik helyen a laposkeszeg végzett.

A réticsík hosszan megnyúlt testű, oldalról kevésbé lapított halunk. Feje és szemei kicsik, orra hosszú és kúpos, a végén lekerekített. Szája kicsi és alsó állású, ajkain összesen 10 bajuszszál található. Apró pikkelyei alig észrevehetők, háta sötétbarna, oldalán hosszanti csíkok futnak, melyek közül a középső barna, a fölötte és alatta lévő pedig okkersárga. Legnagyobb csíkfélénk, testhossza meghaladhatja a 30 centimétert. A szárazság idején nagyrészt kiszáradó mocsarak jellemző hala, de előfordul sekély tavakban, öreg holtágakban és iszapos csatornákban, valamint nagyobb folyók hullámtéri gödreiben, a főmederben azonban ritkán található meg.

A lárvák külső kopoltyúbojtjai, illetve az idősebb halak béllégzése lehetővé teszi számukra az oxigénszegény viszonyok elviselését. Apró fenéklakó állatokkal táplálkozik, de különböző növényi részeket és szerves törmeléket is fogyaszt. A vízszabályozást megelőzően olyannyira gyakori volt hazánkban, hogy a halászat külön ága, a csíkászat foglalkozott a mocsarakban tömegesen élő réticsík fogásával és értékesítésével. A nagy mocsarak felszámolásával megfogyatkozott a hazai állomány, erre tekintettel védelmet élvez, természetvédelmi értéke 10.000 Ft. Korábban időjósnak is tartották, mivel a vihar közeledését a légnyomás megváltozásával megérezve mozgása megélénkül, és gyakran a felszínre úszik levegőért.

Az Év Madara: Kerecsensólyom (Falco cherrug)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület már 1979 óta, immáron 46. alkalommal hirdeti ki minden évben az Év Madarát. A kezdeményezés célja, hogy a szervezők megismertessék a társadalommal azokat a madárfajokat vagy fajcsoportokat, amelyek védelmében a lakosság vagy annak egyes csoportjai (például gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepet kaphatnak.

A kerecsensólyom kontinentális szinten is kiemelkedő természeti értékünk. Az Európai Unióban élő állományának több mint 60%-a Magyarországon fészkel, és világszinten a kárpát-medencei az egyetlen bizonyítottan stabil, enyhén növekvő állománya a fajnak. Megőrzésében a hazai természetvédelem felelőssége óriási, az MME 1974-es megalakulása óta kiemelt figyelmet fordít e fajra, ezért is lett a 2024-es MME 50 jubileumi év madara. Külön érdekesség, hogy a faj idén másodjára kapja meg az Év Madara megtisztelő címet, ugyanis 2000-ben szintén az Év Madarává választották.

A kerecsensólyom nagytestű sólyomfaj, testhossza 45–55 centiméter, szárnyfesztávolsága 102–126 centiméter testtömege 730–1300 gramm. A tojó nagyobb méretű, mint a hím.

Legkedveltebb táplálékállata az ürge, de a galambok fogyasztása is jelentős. Kora tavasszal hetekig a vonuló madarakból, elsősorban seregélyekből táplálkozik. Télen az öreg madarak gyakran mezei pocokra vadásznak.

Élőhelye a nyílt puszta, a tagolt, hegyvidéki területeket kerüli. A kerecsensólyom nem épít fészket. Elsősorban egerészölyv, holló, dolmányos varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürke gém és kárókatona elhagyott fészkeit foglalja el. Magyarországon rendszeres fészkelő. Az állomány egy része itt telel, egy része novemberben délre vonul.

Hazánkban a kerecsensólyom fokozottan védett faj, eszmei értéke alapján (1.000.000 Ft) a legmagasabb kategóriába tartozik.

Az Év Hüllője: Kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2024-re a kaszpi haragossiklót választotta az év hüllőjének. 2012 óta évente váltakozva egy-egy hazai hüllő- vagy kétéltűfajra irányítják a figyelmet azzal, hogy megnevezik az Év Fajaként. Az idei évben az Év Hüllőjének megválasztása volt aktuális, így 2024-ben a kaszpi haragossiklót üdvözölhetjük az Év Fajai közt!

A kaszpi haragossikló a legnagyobb testű kígyónk. Hossza elérheti a 2 métert. Teste karcsú és erőteljes. Alapszíne általában dióbarna, a nyakon és a testoldalon ezüstös árnyalattal.

A kifejlett egyedeket Magyarországon nehéz más kígyófajjal összetéveszteni. Élőhelye, mérete és színezete alapján többnyire könnyen azonosítható. Hazánkban csak a jóval lassúbb mozgású erdei sikló közelíti meg méretben.

A kaszpi haragossikló hazánkban elszigetelt populációkban, mészkő- és dolomit-, valamint lösz-pusztagyepeken fordul elő. Legjelentősebb állománya a Villányi-hegységhez tartozó, de attól jól elkülönült, a Dráva-síkból szigetszerűen kiemelkedő Szársomlyó mészkősziklagyepén található. A budai-hegységi állományai úgy tűnik már csak a Budaörsi kopárokon és a Sas-hegyen maradtak fenn.

Élőhelye többnyire a cserjékkel tarkított, meredek, sziklakibúvásokkal jellemezhető, keleti vagy déli kitettségű hegy- és domboldalakat, illetve a meredek löszfalak környékét kedveli. A felnőtt egyedeknek, úgy tűnik, szüksége van nagy méretű, biztonságos búvó- és telelőhelyekre, elsősorban sziklahasadékokra, vagy a löszben kialakult járatokra, vízmosta üregekre.

A kaszpi haragossikló nappali életmódot folytat, egész nap aktív lehet. A reggeli órákban búvóhelye közelében napozik, majd miután felmelegedett, aktív vadászatra indul. Gyakran kúszik fel bokrokra, kisebb fákra. Látása jó, táplálékállatait és támadóit már messziről észreveszi. A felnőtt egyedek gerinceseket, elsősorban gyíkokat (fontos tápláléka a zöld gyík), rágcsálókat és énekesmadarakat zsákmányolnak. Mivel meglehetősen vehemens ragadozók, előfordul, hogy más kígyókat és időnként, saját fajtársaikat is felfalják. A fiatalok többnyire kisebb gyíkokat (zöld gyík, fali gyík, pannongyík), újszülött kisemlősöket, madárfiókákat, illetve alkalmanként sáskákat és egyéb gerincteleneket ejtenek zsákmányul. Mint általában a haragossikló-fajok, prédájukat többnyire élve nyelik le, csak a nagyobb ellenállást kifejtő áldozataikat fojtják meg testük egy-egy gyűrűjével, vagy egyszerűen valamilyen tereptárgynak préselik.

Veszély esetén a meglepett haragossiklók hatalmas lendülettel menekülőre fogják, képesek meredek sziklafalakról is a mélybe vetni magukat. Ha sarokba szorítják őket, azonnal támadnak, és gorombán harapnak. A nagyobb testű példányok kellemetlen sebeket is ejthetnek. A kézbe vett haragossikló vehemensen beleharap támadója bármely testrészébe, amit elér, majd nem engedi el azt, hanem rágó mozdulatokkal igyekszik minél jobban feltépni a bőrét. Nevüket soha nem hazudtolják meg, harapásuk azonban nem veszélyes.

A kaszpi haragossikló hazánk egyik legveszélyeztetettebb hüllőfaja. Élőhelyei az elmúlt évtizedekben szinte teljesen felszámolódtak.

A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon fokozottan védett. Természetvédelmi értéke: 500 000 Ft.

Az Év Vadvirága: Fehér tündérrózsa (Nymphea alba)

A Magyar Biológiai Társaság és a Vadonlesők Közössége által 2023. december 4. és 2024. január 5. közt zajló internetes szavazáson, a fehér tündérrózsa lett az Év Vadvirága, a voksok 47%-val, második helyen a vízi rucaöröm harmadik helyen pedig a mocsári aggófű végzett.

Ezúttal a szavazásra jelölt fajok főként vízi, illetve vízközeli élőhelyekhez kötődnek, így megtalálhatók álló- és lassú folyású vizekben, mocsarakban, árterekben és nedves réteken egyaránt.

A jelöltek közt szerepelt a csodaszép virágokkal rendelkező fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), a különleges életmódú vízipáfrány, a vízi rucaöröm (Salvinia natans) és a meglehetősen termetes mocsári aggófű (Senecio paludosus).

A fehér tündérrózsa hazánk úszóhínár társulásainak jellegzetes tagja. Elsősorban iszapos talajú tavakban, holtmedrekben fordul elő, de lassan folyó vizekben is megjelenik. Vastag gyöktörzsével az aljzatban gyökerezik, levelei és virágai akár 3-4 méter mély vízből kinőve a víz felszínén úsznak. Levelei 15-30 centiméter átmérőjűek, fényes zöldek, kerekdedek, tojásdadok, válluk mélyen bemetszett, szélük ép. Virágait 4(5) zöld csészelevél és 15-25 fehér sziromlevél alkotja, a virágok megporzás után a víz alá buknak. Júniustól szeptemberig virágzik.

Hazánkban leggyakrabban a Tisza és a Dráva völgyében, a Kisalföldön találkozhatunk vele, illetve elszórtan, a Középhegység kivételével az ország nagy részén előfordul. Európában általánosan elterjedt, csak az Ibériai-félszigeten és Észak-Európában ritka, Észak-Afrikában és kelet felé Közép-Ázsiáig vannak előfordulásai.

A tündérrózsákat a világ minden részén a megtisztulás és újjászületés szimbólumának tartják. Tudományos nemzetségneve a görög mitológiából származik, a Herkulesért meghalt féltékeny nimfáról kapta. A magyar tündérrózsa név pedig költői hasonlat: virágai a víz felszínén lebegő tündérekhez hasonlók.

Vizes élőhelyeink általános leromlása, eltűnése, eutrofizációja veszélyezteti, gyakran hibridizál más tündérrózsa fajokkal. Melegvízű tavakban, csatornákban több tündérrózsafaj is meghonosodott, például a vörös és kék, valamint a nílusi tündérrózsa.

Helyenként a gyöktörzsét és magjait is fogyasztották, valamint gyógynövényként használták. Hazánkban 1993 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft, olvashatjuk a jelölt fajok bemutatásában.

Az Év Emlőse: Vadmacska (Felis silvestris)

Az Év Ősmaradványa: Gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) 

Novemberben a Magyarhoni Földtani Társulat által megrendezett Földtudományos Forgatagon került kihirdetésre 2024 Év Ősmaradványa, a gyapjas mamut (Mammuthus primigenius), illetve az Év Ásványa, a korund, melyek közül a gyapjas mamutot vesszük most górcső alá.

A gyapjas mamut az egykori pleisztocén megafauna emblematikus tagja volt, mely kb. 400 ezer éve jelent meg a Földön és nagyjából 4000 éve halt ki. Maradványainak magyarországi lelőhelyei is ismertek, a mamutfogak pedig a leggyakoribb jégkorszaki nagyemlős leletek közé tartoznak hazánkban.

Ez az egykori ormányos, testméreteit és felépítését tekintve igencsak hasonlított a mai elefántokhoz, bár külön fejlődési ágat képviselt. A számos hasonlóság mellett, azonban a hideg elleni védekezés miatt testét dús, gyapjas bunda fedte. Egykor Eurázsiában sok helyen megtalálható volt, az úgynevezett mamutsztyeppek jellegzetes, sőt egyenesen névadó fajaként. Ezeken az élőhelyeken a mai sztyeppektől eltérően a fűfélék mellett a különböző sás- és nádfajok is nagy számban nőttek.

A mamutok kipusztulásának oka sokszor vita tárgya. Már évtizedek óta sok kutató állítja, hogy ezt a fajt az ősember irtotta ki. Persze nem a primitív kőeszközeivel, hanem vermek ásásával, melyekbe főleg a tapasztalatlan mamutborjak zuhantak. Bár ez ma is vitatott, ám a legújabb kutatások szerint a hatalmas emlősök kihalásának fő oka az éghajlatváltozás lehetett. Azonban, ahogy az egykori megafauna több tagja esetében, úgy a mamutnál sem lehet egyetlen okot megnevezni a kihalása kapcsán, hiszen szerepet játszott benne a klímaváltozás mellett a vegetáció átalakulása is, mely hatására az egyre csökkenő állomány mind kisebb területre szorult vissza, ahol fokozatosan csökkenő táplálékbázis állt rendelkezésére.

Azonban attól függetlenül, hogy már 4000 éve nincs velünk a mamut, mégis nagyon népszerű a faj, és éppen ezért, illetve azért is, mert közeli rokonai az elefántok még köztünk járnak, időről időre felröppenek a hírek, miszerint a géntechnológia és a permafrosztból előkerült jó állapotú maradványokban megőrzött DNS-nek hála, az emberiség megpróbálja visszahozni a mamutot a bolygóra. Mondjuk a hírek arról ritkán szólnak, hogy hova fogjuk tenni ezeket az állatokat és mit fognak enni, illetve lehetséges-e egészséges méretű populáció kialakítása vagy csak 1-2 egyedet hoznak létre a szenzáció kedvéért. De ezek a kérdések már igencsak messzire vezetnek…

Számos kategória győztesének kihirdetését várjuk még, így az oldal folyamatosan frissül az új nyertesek bemutatásával, amint kiderül például az Év Beporzójának kiléte.

Izsákné Simon Adrienn