Augusztusban kezdetét veszi az örvös galamb és balkáni gerle mellett a tőkés réce vadászati idénye is. 2017-óta ez az egy hazai réce faj vadászható, elejtésére azonban korlátozások vonatkoznak. Augusztus 15-től augusztus 31-ig kizárólag húzáson és a vízparttól - azaz a vízzel borított terület és a szárazföld találkozásától - számított 50 méteren kívül szabad vadászni, illetve a napi teríték nem haladhatja meg a 8 elejtett példányt. Ezek a szabályok nem vonatkoznak a tenyésztett récére. Szeptembertől a húzáson történő vadászat kiegészíthető a vízre beszállt récék, valamint a szárcsa napközben történő vadászatával. Ennek a vízivadra való lesvadászatnak egykor gyakori és kedvelt kiegészítése volt a csalimadár és a kacsasíp használata. Főként a Hortobágy vadvizes vidékén vadlibára és vadkacsára vadásztak csalival. A csali, kitömött vadliba, vagy kacsa volt, de szelíd élő madárral is csaliztak, illetve a récék hangját utánozva hívták őket.
A csalimadárral, hívással való vadászat a népi vadászati módok közt is elterjedt volt, ahogy ezt a Néprajzi Lexikon is említi. Érdekes példaként hozza fel, a nagysárréti pákászok egyik réce fogási módszerét, mely szerint a kitömött és deszkalapra erősített vadkacsák között a pákász náddal, gyékénnyel leplezve magát megbújt, s a vadkacsák hangját utánozva a kitömött csalimadarak közelébe úszó vadmadarakat kézzel igyekezett elkapni. Persze nem csak récékre, ludakra vadásztak, hanem például szárcsára is, így több fajra hasonlító csali madarak készültek.
Csali szárcsa, Herman Ottó gyűjtése
A récehívás azonban a többi vadhíváshoz hasonlóan igazi tudomány. Nem elég az eszközből kicsalni a leginkább a kacsahangra emlékeztető hangot, a vadásznak a sikeres hívás érdekében tisztában kell lennie azzal is, hogy a kacsák hogyan kommunikálnak egymás közt, hogyan felelgetnek egymásnak. A récék, bár nem élnek olyan szoros családi kötelékben, mint a ludak, de hozzájuk hasonlóan rendkívül változatosan kommunikálnak egymással. Ezek a kommunikációs eszközök nem csupán akusztikus, de vizuális jelek is. A ’70-es években etológusok megfigyelték egyes fajok kommunikációját, és a tőkés récék esetében csak testtartásból, mozdulatokból 19 féle jelet azonosítottak, melyek a fajtársak közti kommunikációt hivatottak szolgálni. Tehát az, hogy mikor és hogyan „beszélgetnek egymással” a kacsák, csak sok megfigyeléssel és próbálkozással elsajátítható tudás.
Különböző kacsasípok és hívóeszközök
Ha pedig vízivad vadászat, akkor tekintsünk egy kicsit a "Nagy Vizen" túlra. A vízivadra való vadászat igen hosszú múltra tekint vissza, nemcsak a húsukért vadászták ezeket a madarakat, de a tollaikért is. A csalimadár pedig már az egészen korai vadászati módszerek közt megjelent ennek récék, ludak vadászatának esetében. Az amerikai Smithsonian Múzeum gyűjteményében találhatóak Kr.e. 400 és Kr.u. 100. közti időszakból származó csali madarak.
Csalikacsák a Smithsonian Múzeum gyűjteményéből
Persze ahogy a csalimadár használata, úgy a kacsahívás sem csak nálunk ismeretes, az angolszász kultúrához tartozó területeken (Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok, Kanada) kimondottan népszerű és gyakori vadászati mód, az úgynevezett duck calling, illetve maga a vízivad vadászat is. Olyannyira, hogy a hagyományosan vízivad vadászathoz használt kutyafajták (retrieverek, spánielek, vizslák…) mellett, Kanadában egy sajátos kutyafajtát is kitenyésztettek, a Nova Scotia Duck Tolling Retrievert.
Nouva Scotia Duck Tolling Retriever
A fajta neve magyarul új-skóciai vadkacsavadász retrievernek fordítható, habár a "tolling" nem egyszerű vadászatot jelent, hanem a kacsavadászat egy speciális módját. A vadász búvóhelyet épít a vízparton, innen dobál a kutyának ágakat, labdát, amit az visszahoz neki. Ez a gyors ide-oda mozgás felkelti a vízen úszó madarak érdeklődését, és a part közelébe, vagyis lőtávolságba csábítja őket. A lelőtt vagy sérült madarakat is kutya gyűjti össze és viszi a vadászhoz. A vadászok a tolling-jelenséget rókáknál figyelték meg, és ezért tenyésztettek ki egy rókához hasonlatos, kicsi, vörös vadászkutyát.
A Nova Scotia retriever mellett a holland Koojkerhondje a másik ilyen célra használt kutya.
Kooikerhondje
A vadászebek között egészen szokatlan az a mód, ahogy ez a holland fajta a vadászatban közreműködik. Munkája annyiban hasonlít a vérebekéhez, hogy gazdájával nagy összhangban kell dolgoznia, és időnként önálló döntéseket is kell hoznia a feladat teljesítéséhez. Hollandiában, a récék által kedvelt vizes területeken a vadászok hatalmas hálókból felállított varsarendszereket alakítottak ki, amelyek egyre szűkülő járatrendszerének végénél tudták elkapni a kelepcébe csalt víziszárnyasokat. A vadkacsákat a kooikerhondje csalogatta egyre beljebb és beljebb a csapdába, ahogy zászlós farka csóválgatásával felkeltette a madarak figyelmét, és azokat szinte megbűvölve, figyelmüket lekötve terelte-vonzotta a ketrecekhez. Ezt a sajátos madárfogó módszert napjainkban Hollandiában az ornitológiai vizsgálatok során alkalmazzák, így a befogott kacsák már meggyűrűzve és újra szabadon bocsátva szolgáltathatnak adatokat a madárvonulás kutatásához. Így állt az egykori vadászkutya és vadászati módszer a természetvédelem és a kutatás szolgálatába.
Izsákné Simon Adrienn
