Ahogyan ősszel a magyar erdők koronás királyának hangja, a gímszarvas bőgése, úgy tavasszal, az erdő királynőjének érkezése, az erdei szalonkák megjelenése dobogtatja meg a vadászok szívét.

Számtalan cikkel találkozhatunk évről-évre a vadászújságokban, melyek a szalonka életmódjáról, vonulásáról, egykori vadászatáról, illetve újabban a szalonka monitoring program eredményeiről szólnak.

Vezényi Elemér: Tavasz a haraszton

Ez a kis madár különleges helyet tölt be a vadászati kultúrában. Számtalan néven emlegetik vadász berkekben, legismertebb ezek közül a tündérmadár, de hívják még hosszúcsőrűnek, szélmadárnak, légi vándornak és úri madárnak is. A régi vadászirodalomban sok helyen „nagyvad“ számba vették az erdei szalonkát, ami tekintettel arra, hogy a fogolynál alig nagyobb, érthetetlennek is tűnhet akár. Ha azonban az erdei szalonka rejtett életmódját és vadászatának nehézségét vesszük figyelembe, beláthatjuk, hogy nagy megbecsülése nem volt alaptalan.

Még az alábbi verset is a szalonkavárás ihlette, melyet a német nyelvterületen élő vadászok a húsvét előtti nagyböjt vasárnapjainak katolikus szentmiséit kezdő latin nyelvű bevezetőének első szavai alapján írtak.

De lássuk csak, milyen vadászati módok tartoztak a szalonka vadászatához, egészen 2009-ig, mikortól az Európai Unió szabályozásából kifolyólag tiltottá vált az erdei szalonka tavaszi húzáson való vadászata.

Persze a tavaszi szalonkavadászat tiltása nem új keletű dolog, már többek közt, a Nadler Herbert által szerkesztett A Természet című lap 1936-os hasábjain is olvashatunk a tavaszi szalonkázás tiltásáról, melyet a CIC (Nemzetközi Vadászati Tanács – Conseil International de Chasse) felvetésére a magyar kormány megvalósított. Ez a tilalom azonban nem volt hosszan tartó, mivel következő évben feloldották, végül hosszas huzavona után 1971-72. évi vadászidényben aztán betiltották a hajtást és bokrászást, csak húzáson lehetett március elejétől április közepéig vadászni.

Az erdei szalonka vadászatát, ahogyan más vadfajokét is, életmódja, viselkedése határozza meg. A szalonka vonuló madár, ilyenkor nagyobb számban figyelhető meg, főleg március és április, valamint szeptember és október között, ilyenkor a legkülönbözőbb erdőtípusokban, sőt akár városi környezetben is előfordulhat. Vadászidénye régebben ősztől késő tavaszig tartott. Vadászták lesen, az esti és hajnali húzáson, kutyával bokrászva és „klopfolva” azaz hajtóvadászatok keretében is. Ez utóbbit, a klopfolást végül az állomány védelme érdekében betiltották, majd később az őszi vadászatukat is, valamint 2009-től kezdve csak monitoring program keretében ejthető el erdei szalonka.

Azt, hogy milyen kiemelt helyet foglal el a vadásztársadalom szívében a szalonkázás jól jelzi az, hogy a 2009-ben megszűnő szalonkázási lehetőség okán sok vadász szalonkát ábrázoló gyász szalagot tűzött ruhájára.

A 2009-es szalonka gyász szalag (Fotó: Sánta Ákos)

Titokzatos életmódja, vadászatának élményszerűsége nem csak a vadászokat, de a természetet szerető művészeket is megihlette. Irodalmi alkotásokban, festményen, illetve a vadászati kultúra számos szegmensében megjelenik a tündérmadár. A fellelt anyagokat rendezgetve, azonban szemet szúrt számomra, hogy míg a nagyvadfajok jelentős része, illetve a ragadozók is már-már „sláger” témának számítanak a művészetben, addig a szalonka inkább csak a vadászírókat, vadászfestőket ihlette meg.

A leghíresebb, szalonkázást megörökítő festő, talán Szinyei Merse Pál, akinek Oculi című képét, maga az uralkodó, I. Ferenc József  vette meg.

Szinyei Merse Pál: Oculi

Persze Szinyein kívül számos kiváló művészt is megihletett a szalonkázás varázsa, vagy épp ennek a rejtett életmódot folytató madárnak a lénye. Találkozhatunk a tündérmadárral Vezényi Elemér, Muray Róbert, báró Schell József Antal, Csergezán Pál képein.

De az irodalomból sem hiányoznak a szalonkák Áprily Lajos költő verseiben is feltűnik az erdők királynője, sőt, a Szalonka-les című költemény a tavaszi húzáson történő vadászat pillanatait örökíti meg.

Szalonka-les

Számos novella és egyéb prózai mű a szalonkázás élményeit őrzi a vadászirodalomban, ezeket számba venni akár egy külön kutatás témája  lehetne. De ez persze nem véletlen, hiszen sok olyan remek vadász és vadászíró is a szalonkák rajongója volt, mint például Bársony István, gróf Széchenyi Zsigmond vagy, mint Nadler Herbert.

Izsákné Simon Adrienn