Az első magyarországi állatkert, a Fővárosi Állat-és Növénykert 1866. augusztus 9-én nyílt meg. Ennek állít emléket, illetve az azóta megnyílt hazai állatkerteket népszerűsíti az Állatkertek Napja, mely minden év augusztus 9-én kerül megrendezésre.

Bár a Fővárosi Állat- és Növénykert a legrégebbi hazai állatkert, de az állatkertek, állattartó kertek, vadaskertek története sokkal korábbra nyúlik vissza.

A vadasparkok ma is népszerű lakója a dámszarvas (Dama dama) (Fotó: Pixabay)

Már az ókorból is ismertek állattartó kertek, többek közt például Egyiptomból, Mezopotámiából, Kínából és a Római Birodalom területéről. Ám ezek az állattartó kertek, állatgyűjtemények még merőben mások voltak, mint a mai állatkertek, főként szórakozási célokat szolgáltak. Elég csak a Római Birodalomban népszerű állatviadalokra, gladiátor küzdelmekre gondolni. 

Később, a középkorban, a reneszánsz és a barokk kor idején is számos uralkodó és egyházfejedelem tartott fenn egzotikus vadállatokból álló állatseregletet, ezzel is szemléltetve gazdagságukat, befolyásosságukat. Azonban a ritkaságnak számító egzotikus állatok mellett a vadállattartás az őshonos vadfajokra is kiterjedt, melyek számára vadaskerteket, vadasparkokat létesítettek, vadászati céllal. Ilyen volt többek közt Hunyadi Mátyás azaz I. Mátyás, magyar király, a Budai-hegységben, Hűvösvölgy környékén található vadaskertje is. Az említett vadaskert kapcsán sokan az ő nevéhez kötik a dám meghonosítását az országban.

„A királynak ez a legkedvencebb helye az üdülésre, szórakozásra. Mérföldekre menő járóföldön csak itt-ott van némi tisztás, hová sütkérezni jár ki az erdei vad – a többi merő rengeteg, igazi őserdő még, telve a vadak mindenféle nemével, fajával.”

Így írták le, Mátyás király budanyéki vadaskertjét, amely a török hódoltság alatt elpusztult. Tekintve, hogy az uralkodó szívesen hódolt vadászszenvedélyének, nagyszámú gímszarvassal, vaddisznóval, őzzel és dámvaddal népesítették be a vidéket. A térképen ezt a területet, a Hűvösvölgy és a Hármashatár-hegy között, ma is „Vadaskert” néven találjuk. Egykori rendeltetésének emlékét, a Vadaskerti-hegy, illetve nyereg és a Vadaskerti emlékmű őrzi. A valamikori királyi pagony falait Bonfini leírásai alapján, Garády Sándor régész tárta fel 1931-ben.

Ezek az állattartó kertek, vadaskertek voltak a mai modern értelemben vett állatkertek elődei.

Az első, mai értelemben vett állatkertek az 1700-as évek vége felé, illetve 1800-as években kezdtek sorra nyílni Európa nagyvárosaiban, Bécsben (1778), Párizsban (1794), Londonban (1828), majd hazánkban elsőként Pesten, 1866-ban. Ekkor az intézmények fő célja még a látogatók szórakoztatása, lenyűgözése volt.

Az állatkerteket lehet szeretni és nem szeretni, de a mai modern intézmények természetvédelemben és kutatásban betöltött szerepe elvitathatatlan.

A kis panda (Ailurus fulgens), más néven vörös macskamedve az egyik, az Európai Fajmegőrzési Tenyészprogramban (EEP) résztvevő faj (Fotó: Pixabay)

Eleve sok eseteben már az állatkertek területe is természetvédelmi terület. Emellett üzemeltetnek természetvédelmi mentőhelyeket, sérült, bajba jutott vadonélő állatok számára. Ezen túl pedig, számos állatfaj nemzetközi fajmegőrzési programjában is aktív szerepet vállalnak, mivel jellemzően egzotikus állatok számára biztosítanak megfelelő tartási körülményeket ezek az intézmények. Ez az úgynevezett ex situ védelem, az az élőhelyen kívüli védelem akkor kiemelten fontos, ha bizonyos fajok védelme nem megoldható tovább az eredeti élőhelyükön (pl.: politikai-gazdasági érdekek, élőhelypusztulás, genetikai erózió, beltenyészet, idegen fajok, betegségek, szennyezés, stb. miatt). Az ex situ védelem célja egy olyan életképes, megfelelő genetikai változatosságú populáció kialakítása, biztosítása, amely hozzájárul a faj hosszú távú túléléséhez és lehetővé teszi az esetleges későbbi repatriálást az eredeti természetes élőhelyre, vagy az eredetihez hasonló a faj természetes fennmaradását biztosítani képes környezetbe. 

Ilyenek fajmegőrzési programok például az EAZA (Európai Akváriumok és Állatkertek Szövetsége) által vezetett EEP programok (Európai Fajmegőrzési Tenyészprogram) és az ESB programok (Európai Törzskönyvi Program) vagy akár a WAZA (Állatkertek és Akváriumok Világszövetsége) által menedzselt tenyészprogramok.

A természetvédelmi törekvések következtében létrejövő fajmegmentő programok már a XIX. század második felében megjelentek. Bizonyos fajokat sikerült megmenteni, mint például az európai bölény (mely védelmében és szaporításában a Budapesti állatkert is jelentős részt vállalt az 1900-as évek elején) vagy a kaliforniai kondor, a Dávid-szarvas, a Przewalski-ló (melyből a hazai szakemberek munkájának hála, a világ második legnagyobb populációja a Hortobágyi Nemzeti Parkban él) bali seregély. stb. a kipusztulástól az utolsó pillanatban. Voltak azonban sajnos kevésbé szerencsés fajok, mint például az erszényes farkas.

Hazai fajokat érintő projektek jelenleg is futnak az állatkertekben, ilyen például a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) védelmét célzó program, vagy a parlagi sasok (Aquila heliaca) védelméhez kapcsolódó Európai Uniós LIFE program.

A konkrét kutatások és tenyészprogramok mellett, a környezeti nevelésnek, oktatásnak is kiemelkedően fontos színterei az állatkertek, mivel népszerűségükből fakadóan sok emberhez érnek el az általuk közvetített üzenetek.

Izsákné Simon Adrienn