Aki vadász akar lenni...
2021. december 21. írta: Erdőnjáró

Aki vadász akar lenni...

...vizsgázni kell annak menni

Valakiben már egészen zsenge gyermekként, másban lelkes ifjúnként, megint másban pedig élete delén horgad fel vadászszenvedély s határozza el, hogy vadászni kezd. De történjen ez bármikor is, jogi értelemben véve vadásszá válásunk első lépése a vadászvizsga sikeres abszolválása, mely során számot adunk a vizsgabizottság előtt elméleti és gyakorlati tudásunkról.

De nem volt ez mindig így. Bár hajlamosak vagyunk a vadászéletünk megkezdéséhez szükséges feltételeket, követelményeket adottnak venni, de ha jobban belegondolunk, egyetlen híres hajdani vadász visszaemlékezéseiben sem olvasnunk a vizsgára való felkészülésről, vagy a vizsgadrukk izgalmairól. Persze ez nem véletlen, ugyanis a kötelező vadászvizsga intézménye még 80 éve sincs velünk, bár az iránta való igény korábbi, ha hihetünk a majd’ 100 évvel ezelőtti szaksajtónak.

rajz.jpg

A hivatásos vadőrök, vadóvó, erdőőrök vadgazdálkodási képzése nagy múltra tekint vissza, ugyanis a vadgazdálkodástan iskolaszerű oktatása Selmecbányán már 1780-ban megindult, majd ezt később alap- és középfokú szakoktatás is követte az ország több pontján (Keszthely, Kismarton, Ásotthalom, Temesvár, Görgényszentimre, Liptóújvár, stb.). Ezek a képzések kezdetben nem különültek el az erdészeti szakoktástól, jellemzően annak keretében zajlottak. De a nem hivatásos szakszemélyzetként tevékenykedő vadászok gyakorlatilag semmilyen vadászati képzést nem kaptak. Igaz, nagy szükség nem is volt rá, ugyanis a vadászat sokáig nemesi jog volt, melyet nem gyakorolhatott bárki. Az akkori vadászok, akár a nemesi családok sarjai, akár az erdész-vadász dinasztiák leszármazottai családjuk révén már szinte az anyatejjel együtt szívták magukba a gyakorlati tudnivalókat, vadászati szokásokat, hagyományokat.

Új helyzet alakult ki azonban 1848-ban az úrbériség megszűnésével, mivel ezzel együtt az úgynevezett nemesi vadászati jog is megszűnt, a nemeseket megillető vadászati előjogokat mindenkire kiterjesztették. Ez persze inkább csak elméletben volt így, mivel a vadászati kérdéseket rendező, a Kiegyezés után született vadászati törvények mind rögzítették azt az álláspontot, miszerint a vadászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan tartozéka. Tehát ismét a tehetősebb, földbirtokosi réteg kapott jogot a vadászatra. Persze a társadalom és a gazdasági környezet változásai a vadászatot is érintették, így mivel a polgárosodás fejlődésével egyre többen kaptak vadászati lehetőséget, nőtt az olyan vadászok száma, akik nem tudtak jelentős tapasztalatot, tudást felmutatni. Ezzel együtt pedig óhatatlanul nőtt a vadászati kihágások, balesetek száma.

gyongyoshalaszi_takach.jpg

Gyöngyöshalászi Takách Gyula

Ebből kifolyólag az 1920-as, ’30-as évek vadászati újságjait lapozgatva egyre több írást találunk arról, mely a vadászvizsga bevezetését sürgeti. A szakemberek – élükön többek közt Gyöngyöshalászi Takách Gyulával, aki nagy szószólója volt az ügynek – szerették volna elérni, hogy csak azok kapjanak vadászjegyet, akik eredményes vizsgával rendelkeznek, mivel a hatályos rendelet mindössze a politikai megbízhatóságot szabta kritériumként a vadászfegyverek tartásával, viselésével kapcsolatban. Emiatt megszaporodtak a sokszor tragédiába torkolló vadászbalesetek, melyekről a korabeli sajtó is rendre beszámolt.

„Szarka helyett önmagát lőtte agyon. Czihat Lajos túrkevei gazda Flobert-puskával szarkákat lövöldözött, miközben fegyverét térde közé fogva a földre engedte, amely elsült és a lövedék oly szerencsétlenül találta, hogy — bár Szolnokon megoperálták —sebesülésébe nagy kínok között belehalt. Vadászvizsga mikor jön már el a te országod?” (Magyar Vadászújság, 1929. 06.01.)

„Nyúl helyett a fiát lőtte agyon. Lehoczky József kertész, akinek az Egressy út 73. szám alatt van kertészete, délelőtt nyulat akart lőni a kertjében. Nem vette észre, hogy tizenegy esztendős Ernő nevű fia a kertben játszadozik.

A kisfiú éppen a bokrok között húzódott meg, amikor a kertész egy nyulat célba vett. A lövés nem a nyulat találta, hanem a szerencsétlen kisfiút, aki egyetlen jajszó nélkül összeesett és meghalt. Az orvos megállapította, hogy a sőrétek a szerencsétlen fiú szívét járták keresztül.

A vadászvizsga ennek a szerencsétlenségnek is elejét vette volna, mert minden vizsgázónak tudnia kell azt a regulát, hogy: „addig ne lőjj, amíg nem tudod holt bizonyosan, hogy faj és nem szerint mi van előtted!“ (Magyar Vadászújság, 1934. 09. 15.)

Mivel a vadászat megkezdéséhez semmiféle képzettségre nem volt szükség, így sokszor az alapvető zoológiai ismereteknek is híján voltak a kezdő jágerok. Ez pedig könnyen belátható, hogy nem segítette a már akkoriban is szigorúan megszabott vadászati tilalmak, kíméleti idők és rendelettel védett fajok vadászati tilalmának megtartását.

„Az egyik vadőr, ismeretlen tettes által megsebzett, kiskócsagot hozott be hozzám, amelyet preparátorhoz küldtem el. Ez is bizonyítja, hogy mennyire szükség van a vadászvizsgára. Nagyon sokan vannak, akiknek fogalmuk sincs, hogy milyen madárra, vagy vadra lőnek, de rálőnek, mert ők olyat még sohasem láttak.”(Nimród, 1947. 09.01.)

Tehát a lőfegyverek állandó tökéletesedése, a háborút követően megcsappant a vadállomány óvása, kímélése, tenyésztése egyre inkább tanult, képzett vadászokat kívánt. Elengedhetetlen volt a vadászni vágyók tanítása. El kellett érni, hogy ne csak a vadőröknek, hivatásos vadászoknak kelljen tanulni, hanem mindazoknak, akik vadászni akarnak. Az ő részükre is kötelezővé kellett tenni a vadászvizsgát mind elméletből, mind gyakorlatból azért, hogy kellő jártasságra tegyenek szert a vadászat terén.

Persze nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, egyes környező országokban, mint például Csehország, Németország, Ausztria ekkoriban már volt példa a vadászvizsga kötelezettségre, még ha csak akár tartományi szinten is.

vizsga.jpg

Vadászújság, 1943.

Egyedi megoldások is napvilágot láttak, melyről az 1923-as Nimród számol be: „A csehországi Hainspach-ban, a „Szent Hubertus“ Vadvédőtársaság helyicsoportja kebelében 1923. év kezdetével határozattá emeltetett, hogy egy kezdő vadász az első vadászidényében csak egy tapasztalt, öregebb vadász felügyelete alatt és társaságában vadászhat, hogy azáltal nemcsak a lövészetben kapjon megfelelő kiképzést, hanem a szükséges vadász­zoológiái és vadásztechnikai alapismereteket is elsajátíthassa. A tanulási időnek eredményes elvégzése után a vadásznövendék tanítómestere által, nagyszámú érdeklődő vadászközönség jelenlétében ünnepélyesen felszabadíttatik. Csak ezen időtől kezdve bír jogosultsággal egyedül is folytatni a vadászat „mesterségét“. Erre a megoldásra majd később nálunk is lesz példa, az úgynevezett vadászjelöltség intézményének bevezetésével. De ne szaladjunk ennyire az előre az időben.

Szintén ebből, a fenti írásból ismerhette meg a hazai közönség a brémai gyakorlatot, mely szerint: „A brémai szenátus törvényhozásilag rendezte a vadászati engedélyek ügyét is. E szerint az, aki Bréma államában első vadászati igazolványát óhajtja megszerezni, az előzőleg egy vadászvizsgának köteles magát alávetni, mely a város természettudományi múzeumának egyik bizottsága előtt teendő le. Ezen vizsgán a jelölt beigazolni köteles, hogy mindazon állatokat, melyek a vadász- és természetvédő törvényekben felemlíttetnek, alaposan ismeri és fegyverrel bánni tud.”

vadaszat_1934.jpg

Vadászat, 1934.

Mint minden ügynek, a kötelező vadászvizsgának is akadtak ellenzői, mint például gróf Zay Imre - aki a Nimród hasábjain több alkalommal és kérdésben is hosszú, éles vitákat folytatott Gyöngyöshalászival – a vizsgával kapcsolatban az alábbiakat írja 1937-ben: „Azért mondhatni azt is, hogy ma már minden komoly magyar várja a vadászvizsgát. Dehogy várja! A gondolkodó magyarnak a vadászvizsga annyira nem komoly vizsga, amennyire a falu jegyzőjének a káplán reverendája sem volt komoly vidra.

Ezt is, azt is csak optikai csalódással lehet annak nézni, ami nem. Épen kapóra jön az érdekes eset, mely csattanóan illusztrálja a kötelező vadászvizsga komolytalanságát. Nemrégiben történt. Csak a gondviselés jóságos keze mentett meg egy emberéletet, a golyósfegyver gyilkolni kész ólomdarabjától. Tapasztalt fegyverismerő, velem egykorú öreg vadász, félszázados szakíró, a kötelező vadászvizsga híve (Gyöngyöshalászi Takách Gyula, a Szerk.). Egy vadászati per szakértőjeként szerepelt a törvényszék előtt, odalent a Dunántúlon. Ez alkalomból történt vele, hogy golyósfegyvere elsült. Vele, aki kátét (Gyöngyöshalászi Takách Gyula: A vadász kiskátéja. A legszükségesebb tudnivalók kézikönyve és a fegyvervizsga, valamint a vadászvizsga tankönyve, 1931.a Szerk.) adott a vadászságnak arról, hogy a vadász milyen gondos legyen. Csak millimétereken múlott, hogy a fejlövés nem volt halálos. Kérdem: csak azért történhetett meg vele, mert nem tette le a kötelező vadászvizsgát? És ha letette volna? Akkor talán ez a mérhetetlenül szerencsés végzetű baleset nem esik meg rajta? Ugyan?” – utólag persze már nem tudhatjuk, hogy véleménye valóban ennyire élesen a vizsga ellen irányult-e vagy inkább Gyöngyöshalászi Takách Gyula személyének szólt.

Ellenzők ide, várakozások oda, a kötelező vadászvizsga még jó ideig váratott magára, bár helyi szintű kísérletek történtek a vizsga bevezetésére, mint például Zemplén vármegyében az 1930-as évek elején, ahol az akkori főispán Széll József szabályrendeletet alkotott a kötelező fegyvervizsgáról és vadászati vizsgáról, mely szerint fegyvertartási engedélyt csak fegyvervizsga-bizonyítvány, vadászjegyet pedig a vadászvizsga-bizonyítvány alapján lehetett volna kapni. A szabályozást fel kellett terjeszteni a belügyminisztériumba jóváhagyásra, ahol azonban elbukott a kezdeményezés, a tervezetet elutasították, így hatályba sem léphetett.

Pedig ekkorra, és az elkövetkező években egyre nagyobb igény mutatkozott a kötelező vadászvizsgára. Egy 1943-ban megjelent írásában Fekete István is a vizsga bevezetése mellett tette le a garast, kihangsúlyozva azt, hogy bár vizsgára szükség van, arra viszont még inkább, hogy a vadásztársadalom kivesse magából a tilosban járókat.

Az országos szintű szabályozásban a nagy fordulatot az 1945. évi 4.640. M E. számú rendelet és annak végrehajtási rendeletének (A földmívelésügyi miniszter 1945. évi 142.600. F. M. számú rendelete a vadászat szabályozásáról szóló 4.640/1945. M. E. számú rendelet végrehajtásáról) jelentette.

Ezek ugyanis kötelezővé tették a vadászok számára a vadásztársasági tagságot, majd később, 1946-ban a 291.684/1946. B. M. rendelet 5 §-a kimondta, hogy „A vadásztársaság a felvétel előtt annak igazolását is kívánhatja, hogy a jelentkező a vadászat szakszerű gyakorlásához kellő gyakorlati és szakismeretekkel rendelkezik. Ebben az esetben a jelentkezőnek igazolnia kell, hogy belépését megelőzően legalább öt éven át érvényes vadászjegy birtokában tényleg vadászott, vagy ha azt hitelt érdemlően igazolni nem képes, a választmány által kijelölt három­tagú bizottság előtt vadászvizsgát kell tennie. E vizsga kiterjed a hasznos és kártékony vad természetrajzára, vadászati módjára, a vadászati jogszabályokra, a fegyver- és lőismeretre, az azokkal való bánásmódra és végül a vadászatokon való magatartás körébe tartozó ismeretekre. A vizsgálóbizottság tagjai a vadászvizsga eredményes letételéről aláírásukkal és a társaság körbélyegzőjével ellátott tanúsítványt kötelesek kiállítani.”

Megvalósult tehát a régóta várt – bár a már régebb óta vadászókat nem érintő – kötelező vadászvizsga bevezetése, még ha némileg nyakatekert módon is.

fortepan_ember_karoly_dr.jpg

Vadászat a '40-es években (Fortepan/ Ember Károly dr.)

A jelöltek felkészítése szükséges volt, bár ekkor még nem volt központosítva sem az oktatás, sem a vizsgáztatás folyamata, mely felelősei a megyei vadászati felügyelők voltak, illetve, amennyiben a vadászati felügyelő átengedte a feladatot, úgy a vadásztársaságok vezetői feleltek a vizsgáztatásért. A központosítás hiánya miatt a szaksajtóban megjelent tudósítások szerint több esetben kevés helyen, illetve rendszertelen időközönként zajlottak a vizsgák, emiatt kiszámíthatatlan volt a rendszer.

Persze nem mindenhol volt ez így. A Magyar Vadász (leánykori nevén: Nimród) 1950. márciusi tudósítása szerint Jász-Nagykun-Szolnok megyében ekkorra már megtörténtek az előkészületek a vadászvizsgák megtartására; melynek a megyei szintű egységes anyaga a következő volt: 1. A hazai hasznos és káros vad természetrajza. 2. A hazai hasznos és káros vad vadászati módjai. 3. A vadászatig jogszabályok ismertetése (alapszabályok, tilalmi idő, vadászati törvények és rendeletek). 4. Fegyver és lőszer ismeret. 5. Vadászatokon és vadászterületeken váló magatartás.

A következő jelentős szigorítás a 1957. évi 43. számú törvényerejű rendelet megjelenésével következett be, mely a vadászvizsgával kapcsolatos kérdésekről a következőképp intézkedett:

„8. §. A vadászok, illetőleg vadőrök vadászati és vadgazdasági szakismereteik gyarapítása érdekében vadászati tanfolyamon, illetve vadőri szaktanfolyamon kötelesek részt venni és szakismereteik elbírálása végett állami vadászvizsgát, illetőleg állami vadőri szakvizsgát kötelesek tenni.

9. §. Vadászfegyver vásárlására, illetőleg tartására jogosító engedélyt csak az kaphat, aki — a fegyvertartási engedély kiadására vonatkozó jogszabályokban felsorolt egyéb feltételek mellett —az állami vadászvizsgát, illetve állami vadőri szakvizsgát sikeresen letette.”

Utóbbi paragrafus kapcsán a szaklapokban több ízben is kritizálták a rendelet betartatását a rendőrhatóság részéről, akik sokszor nem ellenőrizték kellő következetességgel a vadászvizsga meglétét a vadászfegyvertartási ügyekben.

A fenti törvény végrehajtási rendelete (A földművelésügyi miniszter 5/1958. (II. 13.) F. M. számú rendelete) 7 §-a azt is megállapította, hogy a korábbi, nem egységes rendszerrel ellentétben a rendelet hatálybalépésétől kezdve: „(1) A vadászati tanfolyamok és vadőri szaktanfolyamok megszervezésének és megrendezésének irányelveit, a tanfolyamok és szaktanfolyamok számát, helyét, időtartamát, a felvehető hallgatók számát és a felvétel részletes feltételeit, a tananyagot és a vizsgaszabályzatot a MAVOSZ javaslata alapján, — az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjével egyetértésben — a földművelésügyi miniszter állapítja meg.

(2) A vadászati tanfolyamok és vadőri szaktanfolyamok megszervezése és megrendezése a MAVOSZ feladata.

(3) Az állami vadászvizsga és az állami vadőri szakvizsga elméleti és gyakorlati részből áll. Az állami vadászvizsgát és állami vadőri szakvizsgát az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjével egyetértésben a földművelésügyi miniszter által kijelölt bizottság előtt kell letenni.”

Tehát a korábban eltérő vizsgakövetelmények és vizsgarendszer egységesítésre került és innentől már csak egy kicsit kellett várni az új rendeletre, mely kiterjesztette minden vadászra a vizsgakötelezettséget.

Ezt az újítást pedig a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 1/1962. (II. 9.) számú rendelete jelentette, mely a 15. §-ban a vadászat személyi feltételei közt rögzíti, hogy A vadásztársaság tagjai állami vadászvizsgát kötelesek tenni.”. Itt már szó sincs arról, hogy csak az új tagoknak kéne vizsgázniuk, ennek következtében a régóta vadászók is kénytelenek voltak számot adni tudásukról, tapasztalatukról.

A kutatások legújabb eredményei, a változó természeti környezet, az egyes csökkenő állományú fajok mind-mind sürgették, hogy időnként frissítésre kerüljön az elsajátítandó ismeretanyag és a persze a számonkérés se maradjon el ezekből a témákból. Így történt, hogy a ’60-as évek közepén egyre több szakértő szorgalmazta, hogy a ragadozómadarak ismerete is kerüljön be a „tananyagba”, illetve szükségessé vált, hogy a vadászvizsga tartalmazza a fegyverkezelést és a lővizsgát is, valamint azt megelőzően az arra való a felkészülés lehetőségét.

Ez azért végül még váratott magára, ahogy a vizsgára felkészüléshez szükséges tankönyv is. Jó képet kaphatunk azonban a követelményekről, ha végigpillantunk a Veszprémi Naplóban 1967 januárjában közzétett „tankönyv listán”. A kötelező irodalom közt olyan könyveket találunk, mint Bertóti István: Vadgazdálkodás és vadászat; Kézikönyv a vadász-fegyverekről és használatukról I.—II. füzet (A MAVOSZ oktatási és továbbképzési anyaga); Vadásztársasági alapszabály (MAVOSZ kiadvány).

bertoti.jpg

A fentieken kívül a vizsgázók figyelmébe ajánlották még a következő szakkönyveket: Vadgazdálkodás és vadászati alapismeretek (szerkesztette: Ákos László); Bencze Lajos: Baleset­elhárítás a vadgazdálkodásban; Szederjei Ákos: A vad etetése óvása, befogása.

A sok könyv beszerzésének nehézségeit és a direkt a vadászvizsgára felkészítő tankönyv hiányát igyekezett csillapítani a Szederjei Ákos – Róna István szerzőpáros által 1967-ben megjelent Mit kell tudni a vadászsportról? című könyv. A szerzők arra törekedtek, hogy a vadászvizsga anyagát tartalmazó segédkönyveken kívül egy olyan kérdés-felelet formájában feldolgozott összefoglaló mű jöjjön létre, mely a nemzetközi szakirodalom figyelembevételével, a vadászvizsga anyagának szempontjai szerint készült, a hazai viszonyokra alkalmazva.

vadaszsport.jpg

Szintén ebben az évben, vagyis 1967-ben kötelező jelleggel belekerült a vadásztársaságok alapszabályába a vadászjelöltségről szóló passzus, mely kimondta, hogy „… a kezdő vadászok, akik tehát első ízben kérik felvételüket a vadásztársaságba, hat hónapon keresztül vadászjelöltként szerepeljenek…”. Ez a rendelkezés a vadásszá váláshoz szükséges gyakorlat elsajátítását volt hivatott erősíteni. A vadászjelölt a felvételt követően, de még a vadászvizsga letétele előtt társasági taggá válhatott, melyről vadászjelölt igazolványt is kapott.

A vadászvizsgákkal kapcsolatos részletszabályokat és követelményeket először egységesen a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 10/1971. (MÉM. É.14.) MÉM számú utasítása tartalmazta. Ez a rendelet volt, mely már előírta a gyakorlati vadászlövészetet is, illetve 1. számú mellékletében pontosan meghatározta, hogy mely ismeretekből kell tudásukról számot adniuk a vizsgázóknak. A követelményeket a 30/1970 (XII.24.) MÉM rendelet 9. §-a értelmében a MAVOSZ meghallgatásával és Belügyminisztériummal egyetértésben a MÉM határozta meg.

Bár az alapelv az volt, hogy minden vadász rendelkezzen állami vadászvizsgával, a rendelkezés mentességet adott a vizsgakötelezettség alól az alábbi esetekben:

„7. Nem kell vadászvizsgát tenni annak, aki

  1. ) erdészeti képesítéssel [29/1962. (Érd. É. 42.) OEF számú utasítás] rendelkezik,
  2. ) mezőgazdasági, erdészeti közép- vagy felső­fokú szakoktatási intézményben vadgazdálkodás- vadászat című tárgyból eredményes vizsgát tett,
  3. ) az Erdészeti és Faipari Egyetemen szervezett felsőfokú vadgazdálkodási tanfolyamot végzett,
  4. ) vadász-vadtenyésztő szakmunkás képesítés­sel rendelkezik,
  5. ) vadőri szakvizsgát (72.100/1936. FM számú rendelet) tett,
  6. ) 1970. évi december hó 31. napja előtt az 1/1962. (II. 5.) Korm. számú rendelet 15. §-a alapján vadászvizsgát tett és vadászjegyét nem vonták vissza.”

A vizsgára való jelentkezés és a vizsgázás metódusa maihoz meglehetősen hasonló volt, ugyanis vizsgára jelentkezni és vizsgázni a megyei szakigazgatási szerveknél lehetett. A vizsgaidőpontok a jelentkezők számának megfelelően kerültek megállapításra.

skeet_1977.jpg

Vadászvizsga a skeet pályán, 1977.

A vadászjelöltek gyarapodó száma szükségessé tette a ’70-es évek közepére, hogy a vizsgára való felkészülés egyre inkább tanfolyami keretek közé tereljék, melyeket jellemzően a MAVOSZ megyei intézőbizottságai szerveztek. Ezeken a 6 hetes tanfolyamok elhangzottakat egészítette ki, adta közre írott formában 1975-ben a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában megjelent Bencze Lajos és Dániel István által szerkesztett Vadászati alapismeretek című könyv, mely az állami vadászvizsga anyagát tartalmazta.

A sikeres felkészülést elősegítendő az alfejezetek címei gyakorlatilag megegyeztek a vizsgakérdésekkel. A könyv szakmai színvonalára garancia volt a szerzőgárda, többek közt Bertóti Istvánnal, Csőre Pállal, Nagy Emilel.

vadaszati-alapismeretek.jpg

A mű több kiadást is megért, bővült, ahogyan a vizsgához szükséges ismeretanyag egyre terjedelmesebbé vált. A ’80-as évek elején már közel 150 kérdés szerepelt a vadászvizsga tételeinek listáján, a gyakorlati vizsgán pedig a skeet pályán 25 korongból 5-öt kellett eltalálni, illetve az akkori vadászjelölteknek kispuskalövészetből is bizonyítani kellett. Harminc méterről a nagy lőlapot kellett eltalálni, 10 lövésből ötven köregység teljesítése volt a követelmény.

Mindezek mellett a ’80-as évek nagy újítása volt a vadászvizsgák területén az, hogy nem csak a leendő sportvadászokat, hanem a vadászmestereket is vizsgára kötelezték, a megfelelő szakmai színvonal biztosítása érdekében. Vadászmesterré azok a vadásztársasági tagok voltak választhatók, akiknek vagy már volt valamilyen államilag elismert vadászati szakképzettségük, vagy vállalták, hogy két éven belül elvégzik a vadászmesteri szaktanfolyamot és vizsgát tesznek az ott szerzett tudásukból. Sőt a szalmai színvonal további emelése érdekében a vadásztársaságok tisztségviselői számára is évente egy-két napos továbbképzéseket tartottak a MAVOSZ megyei intéző bizottságai.

De kanyarodjunk vissza, a minden vadász számára kötelező állami vadászvizsgához.

Már a korábbi szabályozás értelmében is voltak olyan felsőoktatási intézmények melyekben egyes tárgyak, kurzusok elvégzésével és a sikeres vizsgáról szóló bizonyítvánnyal a hallgató mentesült az állami vadászvizsga kötelezettsége alól. Ilyen intézmények voltak például a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem, ahol két féléves kötelező tantárgy volt a vadgazdálkodás. Az agrártudományi egyetemeken (Gödöllő, Debrecen, Keszthely, Mosonmagyaróvár) és a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen pedig szabadon választott, egy vagy két féléves tárgyként oktatták ezeket az ismereteket, amelynek végén a hallgatók vizsgát tettek, mely az állami vadászvizsgával egyenértékű volt.

fegyvertan_1982.jpg

Fegyvertan óra Gyöngyösön, 1982.

Erre a helyzetre reflektált a MAVOSZ által közzétett, a vadásztársasági alapszabályok elkészítéséhez segítséget nyújtó útmutató, melynek I. fejezet 5. §. (4) bekezdése az alábbiakat fogalmazza meg:

„(4) A hatályos jogszabályok által az állami vadászvizsga letétele alól mentesített személy esetében a közgyűlés a vadász­jelöltségtől eltekinthet.”

Voltak persze más sajátoságok is ekkoriban az állami vadászvizsgák körül, ilyen volt például Pest megyében az úgynevezett „golyósfegyver vizsga” is. A Pest Megyei Intéző Bizottság ugyanis csak abban az esetben javasolta a golyósfegyver vásárlását és tartását, ha a kérelmező a nagyvadgazdálkodásból szerzett jártasságáról, szakmai ismereteiről, a selejtezésből vizsgát tett.

Mindezek mellett a ’80-as években a szaksajtóban egyre gyakrabban jelentek meg olyan kritikák, melyek szerint a vadászvizsgákat szigorítani szükséges, az elsajátítandó ismereteket tovább kell bővíteni, például a védett fajok felismerésével.

A változó idők és változó környezet a vadászat és vadgazdálkodás jogi kereteinek újraszabását igényelte volna, mellyel kapcsolatban 1989. márciusában a Nimród mellékleteként megjelent MAVOSZ Közleményekben még a közreadták a MÉM vadászatról és a vadgazdálkodásról szóló új törvényerejű rendeletének tervezetét és annak mellékleteit, mely a vadászvizsga kérdését is érintette volna de ennek az új jogszabálynak az életbelépése már nem történt meg, ahogy sok minden mást, úgy ezt is elsöpörte a rendszerváltás szele.

A megváltozott körülményekhez igazodva, a Magyar Közlöny 81. számában, 1990. augusztus 17-én jelent meg a földművelésügyi miniszter a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 3/1990. (VIII. 17.) FM rendelete, mely a korábban hatályos 30/1970. (XII. 24.) MÉM rendeletet módosította. A vadászvizsgákat az új rendelet annyiban érintette, hogy abban az évben a június végétől leállították az országban a vadászjelöltek vizsgáztatását, azzal az indoklással, hogy változik a vizsgaszabályzat.

Ami valóban változott is, többek közt abban, hogy addigiaknál elmélyültebb elméleti vadászati ismeretekről kellett számot adjanak a vizsgázók és gyakorlati lőkészséggel is kellett rendelkezniük. Elméleti vadászvizsgát csak az tehetett, aki eredményes vizsgát tett lövészetből, de csak az állami vadászvizsga-bizottság tagjai előtt tett gyakorlati lövészet eredménye volt elfogadható.

Az 1990-ben kibővült vizsgaanyagban az alábbi témakörök szerepeltek:

  • - Vadászati jog,
  • - az egyesülési jogról szóló törvény,
  • - a lőfegyverekkel, lőszerekkel és a lőterekkel kapcsolatos hatályos jogszabályok,
  • - vadásztársaság alapszabálya,
  • - a vadgazdálkodási és vadászati szabálysértések,
  • - vadgazdálkodási alapismeretek, trófeabírálati tudnivalók,
  • - természet- és környezetvédelmi jogszabályok ismerete,
  • - vadászlőfegyverek, lőszerek és lőszeralkatrészek ismerete, -használata, műszaki és ballisztikai ismeretek,
  • - gyakorlati vadászlövészet sörétes és golyós vadász- lőfegyverrel,
  • - vadászkutya használat alapismerete,
  • - vadászetika, szokások, hagyományok.

 Lényeges változás volt, hogy az rendelet eltörölte a kötelező vadászjelöltséget és állampolgári jogon biztosított lehetőséget a vadászvizsga megszerzésére, így a ’90-es évek elején egyre másra indultak a néhány napos, hetes vadászvizsgára felkészítő, olykor akár bentlakásos, intenzív tanfolyamok, melyeket egyes intézmények, magánvállalkozók, bérkilövő vadásztársaságok indítottak a megnövekedett igények kielégítése érdekében. A szakma nehezményezte, hogy sok esetben ellenőrizhetetlen és ismeretlen ezeknek tanfolyamoknak az előadógárdája, illetve azok elméleti és gyakorlati felkészültsége.

A vizsgák terén újabb változást hozott az 1993-as év, amikor is a földművelésügyi miniszter vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 8/1993. (I. 30.) FM rendeletében kiegészült a vadászati jog személyi feltételeiről szóló rész a hagyományos vadászati módokat folytató vadászok számára fontos résszel, mely szerint „(5) Vadász—íjászok íjászvizsgával, ragadozó madárral vadászók solymász és ragadozó madár ismerettel kiegészített állami vadászvizsgát tesznek.” Ezzel a passzussal a vadászati jog legális vadászati módként ismerte el a vadászíjászatot és a solymászatot. (Az elöltöltő-fegyverrel vadászóknak erre jóval tovább kellett várniuk, az első sikeres vizsgát ezen vadászati mód szerelmesei 2017-ben tehették le.)

solymasz.jpg

1995-ben aztán ismét szigorodott a vizsgáztatás rendszere, ekkortól a földművelésügyi miniszter 38/1995. (XI. 14.) FM rendelete értelmében már a vizsgázóknak teszten, írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgán kellett bizonyítaniuk felkészültségüket.

„(10) Az állami vadászvizsga elméleti és gyakorlati vizsgarészből áll. Az elméleti vizsgarész írásbeli tesztből és szóbeli vizsgából, a gyakorlati vizsgarész a biztonságos vadászlőfegyver-kezelés és -használat, valamint a megfelelő lőkészség ellenőrzéséből tevődik össze. Vadászlövészet helyett a vadász-íjász elméleti és gyakorlati vadász-íjász ismeretből, ragadozó madárral vadászó pedig ragadozó madárral való vadászismeretből köteles vizsgázni. Az állami vadászvizsga tananyagának kiadásáról a minisztérium gondoskodik.”

Az íjászok és solymászok viszont mentesültek a vadászlövészet vizsgakövetelményei alól, helyette szakterültüknek megfelelő témákból kellett vizsgázniuk.

Bár csak érintőlegesen ugyan, de a vadászvizsga területéhez kapcsolódóan meg kell jegyezni, hogy a rendelet értelmében, akinek bármilyen szankcióként bevonták a vadászjegyét, annak a vadászjegy újbóli kiváltásához ismét állami vadászvizsgát kellett tennie.

Az új követelményekhez igazodó tankönyv is elkészült, mely a fenti rendelet 2. számú mellékletében meghatározottak szerint a minisztérium megbízásából kiadott Vadásziskola című mű lett.

vadasziskola.jpg

vadasziskola_uj.jpg

A könyv kezdetben hat kötetből állt, később már egybeszerkesztett kiadványként vehették kézbe a hallgatók, emellett fontos kiegészítő kötetek voltak a Felkészülés az Állami Vadászvizsgára (tartalmazta az Állami Vadászvizsga rendjét, gyakorló teszteket, valamint ismertette elméleti vizsga összes szóbeli tételét). Illetve a sikeres vizsga érdekében praktikus volt, ha a vadászjelöltek az Amit a fegyverismereti vizsgán tudni kell című kötetet is forgatták. Ez a rendőrségi fegyvervizsga anyagát dolgozza felkérdés-felelet formájában. Az említett könyvek ma is elérhetőek, illetve legfrissebb kiadásaik ma is ajánlottak a vizsgára való felkészüléshez.

fegyver-ismereti-vizsga.jpg

A következő évben megjelent a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) a vizsgázók szempontjából sok újdonságot nem hozott, ellentétben a vizsgáztatókkal, ugyanis a törvény értelmében „Vadászvizsgát (a továbbiakban: vizsga) kizárólag a miniszter által megbízott, legalább három főből álló bizottság (a továbbiakban: bizottság) előtt lehet tenni. A bizottság elnöke a miniszter által kijelölt személy. A bizottság egy tagját a miniszter a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben, egy tagját pedig a vadászok érdekképviseleti szerveinek együttes javaslata alapján bízza meg. A bizottság munkájában való részvételre csak felsőfokú vadgazdálkodási képesítéssel rendelkező személy kérhető fel.”

Ez a korábbi gyakorlathoz képest jelentős változás, ugyanis régebben a megyei intéző bizottságok hozták létre a vizsgabizottságokat, később, a rendszerváltás után a vadászati szakterületért felelős hivatal vezetője hozta létre a vizsgabizottságokat, elnökének pedig a hivatal vadászati felügyelőjét jelölték ki.

A már korábban felsorolt, a vizsga alól mentességet biztosító kivételek a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 11/2000. (III. 27.) FVM rendeletének megjelenésével ismét kissé megváltoztak, különös tekintettel a fegyverismeretre és –használatra vonatkozó vizsgával kapcsolatban. A rendelet 25. §-a szerint:

„(3) Nem kell vadászvizsgát tenni annak, aki

  1. ) erdészeti, mezőgazdasági, közép- vagy felsőfokú szakoktatási intézményben a vadászat-vadgazdálkodás tananyagát felölelő tantárgyból eredményes vizsgát tett — ami a fegyverismeretre és -használatra vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretekre is kiterjedt —, és ezt az oktatási intézmény hiteles okiratban igazolja;
  2. ) felsőfokú vadgazdálkodási szakirányú végzettséget szerzett;
  3. ) vadgazdálkodási technikusi oklevelet szerzett;
  4. ) vadász-vadtenyésztő szakmunkás képesítéssel rendelkezik.

Az a)—d) pontokban felsorolt szakképesítések a fegyverismeretre és -használatra vonatkozó vizsgarész letétele alól is mentesítenek.

Ezeket a kivételeket megtartotta az újabb, a Vtv. végrehajtásáról szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet is.

2004-ben újabb könnyítés érkezett a vadászvizsgákhoz, vadásszá váláshoz kapcsolódóan, mégpedig a fegyvertörvény végrehajtási rendeletében (253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet) újonnan bevezetésre kerülő passzussal, mely szerint, aki állami vadászvizsgát tett, annak nem kell külön hatósági fegyvervizsgát tennie, abban esetben, ha vadászvizsga bizottságban volt egy, a rendőrhatóság által delegált tag. (Ezt a kitételt némileg bonyolította a Vtv. által meghatározott, a vizsgabizottság tagjaira vonatkozó feltétel, mely szerint „A bizottság munkájában való részvételre csak felsőfokú vadgazdálkodási képesítéssel rendelkező személy kérhető fel.”). Ez, illetve az, hogy külön vált a hatósági fegyvervizsga a vadászvizsgához szükséges fegyvervizsgától még a mai napig okoz problémákat a régebbi bizonyítványok elfogadása / el nem fogadása kapcsán.

A kötelező fegyvervizsga alóli mentesség hatására újra megszaporodtak a vadászbalesetek, mivel a néhány hónapos gyorstalpaló OKJ-s képzések is, a 11/2000. (III. 27.) FVM rendelet (és az azt hatályon kívül helyező, későbbi módosítások) értelmében mentességet biztosítottak.

Ezért 2011-ben szigorította az állami vadászvizsgáztatás szabályait a Vidékfejlesztési Minisztérium. A 67/2011. (VII. 13.) VM rendelet (senkit ne tévesszen meg a cím, mely szerint a rendelet az élelmiszerek ionizáló sugárzással való kezelésének szabályairól szól) 11. §. c pontjában visszavonták a vizsga alól mentességet biztosító kivételeket. Mivel ekkor nem született más rendelkezés, a szigorítás a felsőfokú vadgazdálkodási végzettségű hallgatókat/vadászjelölteket is érintette, melyet érthető okokból nehezményezett a szakma.

rajz2.jpg

Mind a tanfolyamszervezők, mind a vizsgázni szándékozók számára új időszámítás kezdetét jelentett a vidékfejlesztési miniszter vadászvizsgát megelőző tanfolyamról és a vadászvizsgáról szóló 126/2013. (XII. 17.) VM rendelete, melynek értelmében az addigi fakultatív részvétel a felkészítő tanfolyamon kötelezővé vált. Emellett, hogy a kötelezővé tett tanfolyamok megfelelő színvonalú oktatást tudjanak biztosítani, a tanfolyamszervezést engedélyeztetni volt szükséges a vadászati hatósággal, mely előírta az oktatók felsőfokú végzettségét, illetve szakmai gyakorlatát.

Számos fent már említett kérdést rendezett az új rendelet, többek közt a vadászvizsga bizottság tagjai és rendőrhatóság által delegált tag kapcsán már felmerült problémákat, de a vizsga alóli mentesség is újra szabályozásra került, s mely ma is megszabja a vadászvizsga alapvető kereteit.

 A jelenlegi vadászvizsgával kapcsolatban itt található egy remek, közérthető összefoglaló.

Ám ahogyan környezetünk és a rendelkezésre álló technika változik, fejlődik, úgy biztos vagyok benne, hogy időről-időre új témák is bekerülnek a kötelezően elsajátítandó ismeretek közé. Hiszen, ahogy az élet minden területén, úgy a vadászatban is fontos az élethosszig való tanulás, személyes fejlődés, melynek első, hivatalos lépcsőfoka a vadászvizsga letétele és melyet bízom benne, hogy még sok-sok tanulás követ, mely már az egyéni igényekből fakad.

Így hát egy kalappal minden vizsgára készülő, leendő Vadásznak!

Izsákné Simon Adrienn

 

A fenti írás megjelent a 2022. évi Vadászévkönyvben 

A bejegyzés trackback címe:

https://vadaszerdo.blog.hu/api/trackback/id/tr9116726738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Yamaha FJR1300 2021.12.24. 00:52:39

Köszönöm a munkàt!Èrdekes volt. Boldog Karit!!!

weirdo 2021.12.24. 08:11:57

Kérdés: Hivatásos vadász = vadgazdálkodás? Hobbivadász = pöcsméregetés? Láttatok már olyan hobbivadászt, aki azt mondta: Na kimegyek, van pár selejt bak meg bika, ki kéne emelni az állományból. 6x ezer pöcsméregető van közöttünk, az utak tele vaddal, ti meg ideológiát csináltok hozzá? Szánalom.

Zöld Vadász 2021.12.24. 08:13:37

@Yamaha FJR1300: Köszönöm szépen. Örülök, hogy elnyerte a tetszésed. Kellemes Ünnepeket kívánok viszont. :)

Zöld Vadász 2021.12.24. 08:21:03

@weirdo: A fenti képlet nem ilyen egyszerű, a vadgazdálkodás ugyanis vadgazdálkodási tervek mentén zajlik, különböző becslések, állományadatok alapján kerül meghatározásra az adott területek kilőhető/kilövendő egyedek száma. Ebből a meghatározott mennyiségből a kereslet-kínálat függvényében értékesítenek vadászati lehetőséget a sportvadászok számára a vadászatra jogosultak. A vad szempontjából teljesen mindegy, hogy a hivatásos vadász hozza-e terítékre, vagy sportvadász, az vadászati lehetőség értékesítése gazdasági kérdés a vadászatra jogosultnak.

weirdo 2021.12.26. 09:12:44

@Zöld Vadász: Köszönöm a választ, de nem győztél meg:)

Zöld Vadász 2021.12.26. 09:23:06

@weirdo: Semmi gond, nem tartom célnak, hogy bárkit is meggyőzzek, mert ez a téma mindkét oldalról nagyon erősen át van itatva érzelmekkel, így azt hiszem a kulturált párbeszéd és a kölcsönös nyitottság bőven elegendő. :)
süti beállítások módosítása