Új cikk sorozat indul idén, melyben hónapról hónapra bemutatkoznak 2021 Év Fajai. Egy rövid összesítést már olvashattatok róluk, de az elkövetkezendő hónapok során mindegyiküket szeretnénk kicsit jobban körül járni. Januárban a vetési konkolyról, februárban pedig az óriás bocskorosgombáról olvashattatok részletesebb írást. Most pedig az idei Év Rovarát, a kacsafarkú szendert ismerhetitek meg alaposabban.
Fotó: Pixabay
A Magyar Rovartani Társaság 2011 óta minden évben meghirdeti az Év Rovara kampányt, azzal a céllal, hogy felhívja a társadalom szélesebb rétegeinek figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre.
2020 év végén sem volt ez másként, online szavazást hirdetettek meg a 2021 Év Rovara cím birtokosának kiválasztására. Három faj közül lehetett választani, a beérkezett voksok alapján az első helyen a kacsafarkú szender végzett, utána a keleti rablópille, végül pedig az ékfoltos zengőlény állt. A szavazás mottója a három faj esetében az volt, hogy „Egyikük sem az, aminek első pillantásra látszik!”.
A „magyar kolibri” végül toronymagasan nyert, a szavazatok több, mint 67%-át szerezte meg.
(Ha kíváncsiak vagytok az elmúlt 10 év rovaraira, őket ebből a gyönyörű kiadványból ismerhetitek meg.)
Kép forrása: rovartani.hu
De most lássuk az idei év győztesét!
A kacsafarkú szender, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, azon belül a szenderek (Sphingidae) családjába tartozik, az Adriai- és a Földközi-tenger környékén honos, a nyári időjárástól függően azonban kisebb-nagyobb számban északabbra is elvándorol az Alpokon át. Magyarországon sokáig csak vándorlepkeként tartották számon, ám az utóbbi egy-két évtizedben már áttelelő példányait is megfigyelték, így a felmelegedés folytatódásával lassan faunánk állandó tagjává válik.
Különös – a trópusok színpompás kolibrijeire emlékeztető táplálkozásmódja – a konvergens evolúció egyik példája. (A konvergens evolúció eltérő fejlődési eredetű, de felépítésükben és működésükben hasonló szervek kialakulását jelenti.)
Fotók: Wikimedia Commons
A kacsafarkú szender a virág előtt lebegve gyűjt nektárt, mint a kolibrik. Pontosan olyan távolságban fékez le előttük, hogy hosszú, pödörnyelvével elérje kelyhüket. Ha szél mozgatja a virágot, a lepke hihetetlenül finoman tudja szabályozni a kettejük közötti távolságot, azon túl, hogy képes egy helyben lebegni, tud hátra felé is repülni.
Magyarországon idáig 20 szenderfajt figyeltek meg; legtöbbjük alkonyatkor vagy éjjel repül, és nappal „szendereg” (elnevezésük is innen eredeztethető). Könnyen felismerhetők vastag csápjukról, erőteljes testükről, valamint megnyúlt elülső és jóval kisebb hátulsó szárnyukról, melyeket szemmel követhetetlen gyorsasággal mozgatnak. A kacsafarkú szender például másodpercenkénti 80 szárnycsapásával elérheti az 50 km/h-s sebességet.
A kacsafarkú szender esetében a potrohon feltűnő fekete-fehér farpamacs („kacsafarok”) van. Ennek segítségével kitűnően tudja kormányozni magát, amikor sebes, zúgó repüléssel a virágok között cikázik.
Elnevezése meglehetősen változatos, régebbi szakirodalomban találkozhatunk vele galambfarkú pödörnye, galambfarkú szender, kacsafarkú lepke, galambfarkú zúgólepke, vagy kacsafarkú pille néven. Sőt, még babona is kötődik hozzá. Fiume környékén úgy tartották, hogy „ha a San Piero nevű lepke (Macroglossa stellatarum) berepül a szobába és erősen beleütődik az ablaküvegbe s még ha kergetik sem akar a szobából kimenni, akkor szerencsétlenséget tudató levél érkezik a házba.” Legalábbis erről olvashatunk Kőrösi Sándor 1892-ben megjelent Adalékok Fiume néprajzához című írásában.
Illusztráció: F. Nemos - Europas bekannteste Schmetterlinge
Csendes időben, tavasztól őszig, kora délelőttől kora estig láthatjuk az ország bármely vidékén, akár még nagyvárosok emeletes házainak erkélyein is. Jól látható, ahogy pödörnyelvét kinyújtja, és a virágok kelyhébe mélyeszti. A kerti virágok közül a lángvirágot, a levendulát, a loncot, a nyáriorgonát, a petúniát és a szarkalábat egyaránt kedveli. Jelentős szerepük van a virágok beporzásában.
A vándorló példányok már április elején megérkeznek hazánkba. Ezt követően párt választanak és a párosodás után nőstény egyesével rakja le petéit leggyakrabban galajra, vagy müge- és csillaghúrfajokra, de csak napsütésben álló növényekre. Külön érdekesség, hogy képesek repülés közben párosodni, illetve a nőstény a petézéshez sem száll le.
A kikelést követően a kis hernyók folyamatosan táplálkoznak, igen gyorsan fejlődnek. Vaskos, fényes zöld testüket világos hosszanti csíkok, apró fehér pöttyök és kis kék farkocska díszíti. Növényi törmelék közt, kövek alatt bábozódik.
Fotó: Wikimedia Commons
A második nemzedék lepkéi visszarepülnek délre telelni, néhányuk viszont itthon keres magának telelőhelyet barlangokban, faodúkban vagy épületekbe húzódva. Az európai szenderek között egyedülálló, de az összes lepkefaj között is ritkaság az imágó alakban történő telelés.
A sikeresen áttelelt lepkék márciusban ébrednek fel téli álmukból. A verőfényes napokon már a gyümölcsfák virágain táplálkoznak, hogy erőt gyűjtsenek a szaporodáshoz.
Izsákné Simon Adrienn
