Lassan elérkezik az év vége, vele együtt pedig a Karácsony. Nincs is talán még egy olyan ünnep, melyhez ennyi szokás, hagyomány, szimbólum kapcsolódik. Ezek közt találunk állatokat, növényeket is, melyek a karácsonyi ünnepkör részei. Lássuk hát sorban kik is ők.

Hazánkban a karácsonyhoz elsősorban a háziállatokhoz kapcsolódó termékenységvarázsló, egészségvarázsló szokások kötődnek, amikor is a szentelt vizet és a termőágat pl. az istállóba tették, vagy a karácsonyi vacsora mákos tésztájából, kenyeréből, kalácsából adtak a jószágoknak. Kedves szokás volt az is, hogy az állatok karácsonykor dupla abrakot kaptak, mielőtt a ház lakói elmentek a templomba, mivel úgy tartották, hogy szenteste az állatok megszólalnak, s nem szerették volna, ha panaszkodnak a kis Jézusnak, hogy nem etették meg őket rendesen.

Szintén a háziállatok közül kerülnek ki a betlehem körül felsorakozó, karácsonyhoz kapcsolódó állatok is, mint például a szamár, melynek hátán érkezett Mária Betlehembe, vagy a juhok, ugyanis Jézus születésének híre először a pásztorokhoz jutott el. Ugyan nálunk nem háziállat, de megjelenik a teve is karácsonykor, hiszen teveháton érkeztek a három királyok Jézushoz.

Állatok

Nálunk eredetileg nem játszottak különösebb szerepet a karácsonykor a vadon élő állatok, de más kultúrákban számos állat kötődik ehhez az ünnephez.

Ami szinte mindenkinek egyből az eszébe jut, az a rénszarvas (Rangifer tarandus), ugyanis a történet szerint kilenc rénszarvas (Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám Táltos, Ágas és Rudolf, a piros orrú) húzza a Mikulás szánját. Legelőször az 1823-ban Clement Clarke Moore Szent Miklós látogatása című versében jelent meg Szent Miklós 8 rénszarvasával, Rudolf később csatlakozott a szánhúzókhoz.

A rénszarvas Skandináviában, Oroszország északi területein, illetve Kanadában és Alaszkában honos, Grönlandra és Izlandra is betelepítették. Elterjedési területe hatalmas, s nemrégiben még hatalmasabb volt. A történelmi időkben Lengyelországban és Németország egyes vidékein is, a jégkorszakok idején pedig hazánk területén is előfordult.

Az észak-amerikai alfajokat összefoglaló néven karibunak, az eurázsiaiakat pedig tarándszarvasnak nevezzük, a rénszarvas elnevezés igazából a háziasított tarándszarvast jelenti, ugyanis a rénszarvas egyes északi országokban háziállat, tejét, húsát és bőrét egyaránt hasznosítják. Érdekessége továbbá, hogy az egyetlen szarvas faj, melynek tehenei is agancsot növesztenek.

A postai képeslapok, ajándék kísérők és egyéb karácsonyi dekorációk mára elmaradhatatlan madara a vörösbegy (Erithacus rubecula). Ennek, a kertekben, madáretetőkön is gyakori madárnak a karácsonyhoz kötődő ábrázolása az angolszász kultúrkörből került át hozzánk.

Egy régi brit mese szerint eredetileg minden vörösbegy barna színű volt, ám amikor Jézust keresztre feszítették, egy vörösbegy repült oda hozzá és kezdett el énekelni, hogy így próbálja enyhíteni a szenvedését. Jézus vére ekkor festette meg a madár mellkasát, és ettől kezdve minden vörösbegynek vörös lett a mellkasán a tollazat.

Egy másik legenda szerint a vörösbegyeknek akkor változott vörössé a tollazatuk, amikor megperzselődött mellkasuk a purgatóriumban senyvedő lelkek számára történő vízhordás közben. Ugyanakkor a karácsonnyal való összekapcsolódása e madárfajnak abból ered, hogy régen a postások Nagy-Britanniában vörös kabátot viseltek és emiatt tréfásan vörösbegynek hívták őket (angolul: robin), tehát a képeslapokon megjelenő vörösbegyek ennek állítanak emléket.

Persze nem véletlen a vörösbegyek megjelenése a karácsonnyal kapcsolatban, ugyanis a skandináv mitológiában a vörösbegy Thor isten madara. Thor pedig némiképp áthallásosan ugyan, de más formában is megjelenik a karácsonnyal összefüggésben. Mint a legtöbb nagy keresztény ünnep, úgy a karácsony sem nélkülözheti a pogány gyökereket. Ebben az esetben a Yule, a téli napforduló ünnepe volt a kiindulási alap. Thor szekerét pedig a mitológiában repülő kecskék húzzák. Nem nehéz tehát párhuzamot vonni a Télapó és szarvasai, valamint a skandináv isten, Thor szekere és kecskéi közt, és így már persze érthető a vörösbegy megjelenése is.

Fogoly, galamb, hattyú és a többiek

Szintén angol eredetű az a kedves kis népi versike, mely a Karácsony tizenkét napja címet viseli (magyarul Tarbay Endre fordításában ismerhetjük). Ebben az itthon is népszerű mondókában számos állat kerül elő (csíz, gerle, veréb, hattyú, tyúk, macska, nyúl). Az eredeti szövegtől jócskán elrugaszkodott ugyan a magyar fordítás (például csíz lett az eredeti fogolyból), de a fő jellemzők megtalálhatóak mindkét változatban: a karácsony, és a visszaszámlálás. Az eredeti angol versben – Twelve Days of Christmas – a történet szerint az elbeszélőnek a szerelme minden nap ad valamit. Minden nap mást és minden nap eggyel többet. Ez a szerelmi szál és az ajándékozás rész is hiányzik a magyar változatból.

Itt olvashatjátok a verset angolul és magyarul is.

Növények

Mára a karácsony elképzelhetetlen a fenyő, illetve karácsonyfa nélkül. Az örökzöldek karácsonyhoz kapcsolása is a pogány időkhöz nyúlik vissza, már az egyiptomi, a germán, a római és a kelta kultúra hagyományaiból is ismeretes. Az egész évben zöldellő gallyak világszerte az öröklétet szimbolizálják. És hogy melyek azok a fajok, melyek kiemelt figyelmet kapnak karácsonykor, alább kiderül.

Fenyő

Hazánk legtöbb karácsonyfája lucfenyő (Picea abies), de emellett több más faj is (jegenyefenyő, duglászfenyő, ezüstfenyő, kaukázusi jegenyefenyő/nordmann fenyő) is található a kínálatban. Fontos tudni, hogy ezeket a fenyőket karácsonyfa telepeken termesztik, nem az erdőből származnak. Egy korábbi írásunkban már körül jártuk, hogy hogyan készül a karácsonyfa.

Fehér fagyöngy (Viscum album)

A fagyöngy (szintén örökzöld) kiemelkedően fontos volt a kelta (druida) mitológiában, manapság különösen az angolszász világban elterjedt karácsonyi dísz. Többnyire az ajtó fölé erősítik, és úgy tartják, hogy aki fagyöngy alatt csókolja meg választottját, annak szerelme örökké tart.

Magyal (Ilex sp.)

Ez a dísznövényként és sövényként is kedvelt cserje a Mediterráneumban és attól nem túl északra, valamint Ázsia, Dél-Amerika és Észak-Amerika trópusi és meleg mérsékelt éghajlatú tájain honos. Elsősorban az angolszász országok tradícionális díszítő eleme a karácsonyi ünnepek során. Nálunk telepítve vagy ritkán elvadulva fordul elő. Hazánkban hasonló díszítő szerepe van a piros színű, húsos magköpenyeivel feltűnő szépségű, ám minden részében mérgező tiszafának.

Fekete hunyor (Helleborus niger)

Ausztriában, Németországban szintén a karácsonyhoz kötődik a fekete hunyor, melyet hórózsának vagy karácsonyi rózsának is neveznek, ugyanis enyhe teleken már nagyon korán, akár már karácsonykor is nyitja szép fehér vagy halovány rózsaszínű virágait. A XVI. században cserépbe is szívesen ültették, hogy a szentestén virágaival emelje az ünnepi hangulatot. Ma ismét kezd divatba jönni, egy több áruházban megtalálhatjuk karácsony előtt a mikulásvirág és a karácsonyi kaktuszok társaságában.

Az örökzöldek mellett a termesztett növényeink kerülnek még a fókuszba az év végi ünnepek során. Ilyen például a búza. A Luca napján ültetett búzából – lucabúza – jósoltak, ha a búza karácsonyig kikelt, akkor jó termés lesz a földeken, a leány férjhez megy és az állatok egészségesek maradnak. A lucabúzával a templomi oltárt is díszítik, karácsonykor égő gyertyát állítanak a búzatövek közé.

De például a karácsonyhoz kapcsolódik még a mák, a gránátalma, az alma és a dió is, mint a jólét, a gyarapodás és a termékenység növényi jelképei.

Korábban, míg keveseknek voltak elérhetőek a távoli földrészek télen is virágzó növényei, akkor a Borbála csokor volt, ami karácsonykor díszítette az otthonokat. Ez nem más, mint a gyümölcsfák ágaiból készülő Szent Borbála csokor. Az egyház december negyedikét rendelte Szent Borbála emlékének és így reá hárul a feladat, hogy gondoskodjék karácsonyi virágokról. Ha december 4-én levágunk néhány cseresznye-, szilva-, őszibarack-, kajszibarack- vagy mandulavesszőt és azokat meleg szobában az ablak mellé állítjuk, számíthatunk rá, hogy éppen karácsonykor kinyílik a virágjuk.

Ma már azonban az egzotikus karácsonyi növényeknek sem vagyunk híján, szinte egész évben tulajdonképpen bármilyen virág beszerezhető, ám mégis egy-két idegenhonos faj kiváltképp a karácsonnyal forrt össze a köztudatban.

Mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima)

Ez a közép-amerikai eredetű kutyatejfaj eredeti élőhelyén néhány méter magasságúra növő cserje dekoratív, többnyire piros színű virágzati fellevelei miatt kedvelt dísznövény. Általában piros (de már elérhető fehér és rózsaszín színben is) felleveleinek szépségére utal tudományos nevének második tagja, mely gyönyörűt jelent. Mexikóban a XVI. század óta kapcsolódik a karácsony-kultuszhoz. Hazánkban az 1920-30-as években kezdett divatba jönni.

Karácsonyi kaktusz

Mikor az egzotikus növények bevándorlása megindult az európai kertekbe és virágos szobákba, díszesebb és különösebb növény lett a versenytársa a karácsonyi rózsának. A kaktuszok közt az 1800-as évek elején terjedt el a virágházakban a karácsonyi kaktusz, amelyből 1818-ban hozták Európába az első példányokat. Hazájában, a brazíliai Rio de Janeiro-ban, az őserdők fáinak fennlakó dísze ez a kaktusz, amelyet levélszerűen lapos és ízelt, ívben kihajló ágairól könnyű megismerni.

Izsákné Simon Adrienn