Sok vadász szemében vörös posztó Bambi negédes figurája, így én is félve fogtam neki ennek a posztnak az írásához. De ahogy átléptem Disney mézes-mázas őzből lett fehérfarkú szarvas(?) figuráján, és igyekeztem többet megtudni az íróról, Felix Saltenről, úgy egyre érdekesebb kép rajzolódott ki előttem.

Felix Salten, 1869-ben született egy pesti zsidó családban Salzmann Zsigmond/Siegmund Salzmann néven. Mindössze három hetes csecsemő volt, mikor a család Bécsbe települt. Salten 1889-től hírlapíróként dolgozik, folyamatosan publikál kritikákat, nekrológokat, rövidebb történeteket, de az igazi irodalmi áttörést végül az 1923-ban megjelent Bambi, egy életrajz az erdőből című könyv hozta el neki.

A Bambi első kiadásának (1923) borítója 

A történet Salten saját bevallása szerint egy, az Osztrák-Alpok északi peremén található, Salzkammergut-ban töltött vakáció során született meg. A sztorit szerintem mindenki ismeri, Bambi (a neve az olasz bambino – kisgyermek szó rövidítéséből ered) születésével kezdődnek az események. Bambi a cselekmény során elveszíti anyját, majd később, felnövekedve előkerül a vadászat, a párzási időszak témája is. Mindez olyan köntösbe csomagolva, hogy az alkotás a gyermekirodalom klasszikusai közé vonult be.

És hol vagyunk ekkor még a Disney féle változattól?!

A német nyelven megjelent könyvet 1928-ban fordították angolra. A fordítást Thomas Mann ajánlotta a rajzfilmkészítő Walt Disney figyelmébe. Salten 1933-ban 1000 dollárért eladta a megfilmesítési jogot, ami később a Walt Disney stúdióhoz került. Végül 1942-ben debütált a mozikba a könyv alapján készített rajzfilm. És bár a film nagy sikert aratott (ugyan nem a megjelenésekor, hanem valamivel később), Salten nem részesült az anyagiakból, hiszen már korábban eladta a jogokat.

Walt Disney Bambijának plakátja

De hogyan sikerült a Bambival azt elérni, hogy olyan hatalmas kavarodás legyen sok ember fejében arra vonatkozóan, hogy nem az őz a szarvas kicsinye, vagy épp a nősténye? Vélhetőleg az angol fordításban jelent meg a szarvas (red deer/gímszarvas, roe deer/őz) – elindítva ezzel a generációkon átívelő, igencsak jelentős tárgyi tévedést. Persze az is közrejátszatott a dologban, hogy az óceán túlpartján, az Egyesült Államokban nincsenek őshonos őzek, így Bambit a filmben fehérfarkú szarvasborjúként ábrázolták, hogy ismerősnek hasson az amerikai közönség számára (nyilván így került a szkunk is a történetbe). Ez a fajta össze-visszaság már akkoriban is gondot okozott Európában, hiszen a rajzfilmben a szinkronszöveg szerint Bambit, az őzet, apjaként egy szarvasként ábrázolt apafigura nevelte. Miután az őzgidák és a fehérfarkú szarvasborjak fehér pettyeikkel ráadásul nagyon hasonlóak, végül teljessé vált a zűrzavar, mivel az átlagembereknek nem voltak és többnyire ma sincsenek vadbiológiai ismeretei. Magyarországon egyébként a Bambit 1961. július 27-én mutatták be.

Európai őz (bal) és fehérfarkú szarvas (jobb)

A fentiek fényében kíváncsian várom a Disney Studio által a közeljövőre tervezett „élőszereplős” Bambi feldolgozást. De kanyarodjunk vissza az eredeti könyvhöz, mely szintén nem lopta be magát a vadászok szívébe.

Megjelenésekor a könyv az osztrák vadászok tiltakozását váltotta ki, mivel a szerző túlzottan negatív színben tünteti fel az embert, a vadászokat. Ez azért is érdekes, mivel Salten maga is szenvedélyes vadász volt. Az általa leggyakrabban látogatott vadászterület a Bécs közelében található alsó-ausztriai Stockerau és a Duna közti erdőterületen található. Az itt folytatott vadászatai képezhették az egyes jelenetek alapját. A könyvben folyó vadászatról kétség kívül szemléletes leírást kapunk. Salten részletesen beszámol arról, amit saját maga is tapasztalt vadászatai során. A madarak csiripelését az ágakról, vagy hogy a nyúl a lövés után hogyan bukfencezik föl (karikába lövés). Salten hagyja, hogy tapasztalatai beáradjanak a történetbe. "Bambi soha nem született volna meg, ha nem vadásztam volna őzre, szarvasra." - ismeri be Salten nyíltan és szabadon bevallja, hogy számos „Bambit” hozott terítékre életében.

Salten később arra, hogy a Bambiban miért fest ilyen negatív képet a vadászokról, azt a választ adta, hogy a mesével oktatási szándékai voltak. "Meg akartam óvni az olvasóimat attól a tévedéstől, hogy a természetet egy napos Paradicsomnak lássák." - nyilatkozta később az osztrák író.

Felix Salten, a vadász

A történettel tulajdonképpen azokhoz a természetbarátokhoz akar szólni, akik bár szeretik a természetet, de valójában nem sok fogalmuk van az ott zajló folyamatokról, törvényszerűségekről. Első pillantásra az eredeti mese is gyerekesnek és álmodozónak tűnhet, de a második pillantásra láthatjuk, hogy ezeket a történeteket csak olyan személy írhatta, aki évek óta figyeli, járja a természetet. Salten igyekszik beszámolót adni arról, hogy mit jelenthet egy állat számára az erdőben élni és túlélni. Arról nem is beszélve, hogy az eredetileg felnőtteknek szóló fejlődésregényt a népszerű fordítások avatták gyermekmesévé.

Salten szerint „A természet szerelmesei valójában idegenek a természetben. Fogalmuk sincs a vadonban elkövetett mindennapi erőszakról. ” Tehát Bambi élettörténete valójában nem egy gyerekmese vagy kitalált történet, hanem a természet kemény és könyörtelen igazsága. Csak azoknak az élőlényeknek van esélye a túlélésre, melyek tudják, hogyan kell óvatossággal, ravaszsággal, és vetélytársaik tiszteletben tartása mellett azok eszén túljárni, mert az erdő nem ismeri sem jóindulatot, sem kegyelmet.

A salzkammergut-i tóvidék, ahol Bambi története megszületett

Ezek a gondolatok nekem némileg rárímelnek Fekete István, a Téli Berekben tett megállapításaira, mely szerint „A berekben nincs protekció, és a tél nem ismer pótvizsgát. Itt állandóan tudni kell az egész anyagot, mindennap felelni, súgni nem lehet, és egyetlen rossz felelet az élet bukását jelenti.”

És ha már szóba került Fekete István, érdemes elolvasni az általa szemlézett, Bambi gyermekei című, szintén Felix Salten könyvről írt véleményét a Diárium című folyóirat hasábjain.

„Felix Salten: Bambi gyermekei. Történet az erdőről és lakóiról. (Pantheon.)

Nem történet, de nem is mese. Aesopus és Kipling elmosódó bélyegeit érezzük rajta, minden klasszikus íz nélkül. Talán az ifjúság kezébe szánnánk, ha nem félnénk, hogy hamis képet kap az erdőről és még elhiszi, hogy a vadmacska „fekete", a szajkó időnként „felhorkanik", a vadorzó „pisztollyal" jár, a róka vadgalambokat „kapkod el", a fülesbagoly és fácánkakas megbénul a nagy ő — az ember — rettenetes szagától...!!! Stb. Stb. Salten nem tud szabadulni a királyoktól és hercegektől sem, s a maga lágy fantáziájában olyannak „képzeli" az erdőt, mint azok a „művészi" olajnyomások voltak, melyeken az őzikék a lesen elaludt jáger könyvét olvasták, miközben a nyulacskák bécsi valcert lejtettek előttük a dühöszöld réten…

Nem, az erdő nem ilyen és lakói sem ilyenek. Életük leírása mesének: fénytelen, szegényes, történetnek: ismeretrontó abszurdum. Pedig Salten jólelkű ember, szereti az erdőt és helyenként lelkesen, szépen ír róla. Hátha még ismerné! A fordító igyekezett Salten könyvét tökéletesen lefordítani és ez sikerült is. Kevesebb igyekezet és több magyarság nem lett volna kárára. (Fekete István.)” (Diárium, 1940. 3. szám)

Lássuk be, Fekete István nem volt túl nagy véleménnyel a könyvről.

A Bambit további állattörténetek követték, ezek közül fent említett Bambi gyermekei és talán még a Perri című kötet – ami egy mókus életét mutatja be – ismert a hazai olvasók körében.

A történelmi háttér sem volt kifejezetten kegyes Saltenhez, Adolf Hitler 1936-ban betiltotta a könyveit, majd, ahogy egyre nagyobb teret nyert a nácizmus Ausztriában is, Salten a családjával Zürichbe költözött, és ott is halt meg 1945. október 8-án.

Izsákné Simon Adrienn