Márciusban számos jeles zöld napot ünnepelhetünk (mint a Vadvilág Világnapját 03.03-án, a Hazai Halak Napját 03.20-án, az Erdők Nemzetközi Napját 03.21-én, a Víz Világnapját 03.22-én, és a Föld óráját 03.30-án) de ezek közül a legfrissebb kezdeményezés a Beporzók Napja, melyet március 10-én tartunk. A tavalyi évben első alkalommal, társadalmi kezdeményezésre került sor a Beporzók Napjának megünneplésére, mely a növények beporzását végző szervezetek fontosságára és védelmére; ezeknek az élőlényeknek az ökoszisztémában betöltött nélkülözhetetlen szerepére kívánja felhívni a figyelmet.

Beporzók Napjának logója (Szervezők szíves engedélyével)

A növények közt találunk szél- és vízbeporzású, sőt önbeporzó fajokat is, de a zárvatermők jelentős része rovarok és más állatok segítségével él a beporzáshoz, ezért cserébe pedig táplálékot, vagyis nektárt és virágport kínál a szorgos beporzók számára.

Elég csak a mezőgazdaságra, a növénytermesztésre gondolnunk és máris beláthatjuk, hogy az emberiség sorsa szorosan kapcsolódik a virágos növényekhez és az azokat beporzó szervezetekhez. Mezőgazdasági növényeink, szolgáljanak akár élelmiszerként, akár bio-üzemanyagként, ipari- vagy takarmánynövényként, többségében rovarbeporzásúak. A rovarok, sőt a beporzó rovarok száma is drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben – mind világszerte, mind Magyarországon.

Méhek vándoroltatása repce virágzáskor (Fotó: Pixabay)

A csökkenés feltételezett okai közt szerepel a klímaváltozás hatásai mellett, az érintett fajok élőhelyeinek elvesztése, életterük csökkenése, de az intenzívvé váló mezőgazdaság is.

A rovarok faj és egyed számának csökkenése egyre nagyobb nyilvánosságot kap az elmúlt években, de azt tudni kell, hogy ez a probléma sajnos nem újkeletű. Az ekkor már egyre súlyosbodó mellrákkal küzdő Rachel Carson amerikai ökológus és tengerbiológus már az 1950-es évek végén megkongatta a vészharangokat Néma Tavasz (Silent Spring, The New Yorker, 1962) című kutatási programjában. Carson a 20. század közepén kezdte tanulmányozni a rovarirtószerek környezetre gyakorolt hatását, majd eredményeit 1962 nyarán a The New Yorker hasábjain három részben publikálta, ahol John F. Kennedy elnök is felfigyelt rá. Elsőként kiáltotta világgá és könyvében példák sorával támasztotta alá, hogy a növényvédőszerek túlzott és felelőtlen használatával elszennyezzük környezetünket és visszafordíthatatlan károkat okozhatunk a növény- és állatvilágban. Korszakalkotó könyve, a megjelenést követően heves vitákat robbantott ki a növényvédőszerek használatáról, a tudomány felelősségéről és a technológiai haladás szabályozásáról.

Többek közt a Néma Tavasznak köszönhetően a különböző növényvédő-, rovarirtószerek beporzókra gyakorolt negatív hatása sokak által ismert, de az kevésbé köztudott, hogy az egyre homogénebb, nagyméretű mezőgazdasági táblák sem kedveznek a rovaroknak. Ezekben a hatalmas monokultúrákban ugyanis csak egy rövid időszakban, a virágzás idején áll rendelkezésre nagy mennyiségű táplálék, mely ugyan dömpingszerűen jelenik meg, de más táplálékforrás nem elérhető sem a virágzást megelőzően, sem azt követően.

Bár a beporzás kapcsán elsőként sokan rögtön a méhekre gondolnak, de más állatok is részt vesznek a növények beporzásában. Magyarországon ilyenek például a nappali- és éjjeli lepkék, a molyok, legyek, darazsak, poloskák és számos egyéb rovar. Trópusi területeken azonban még madarakat, sőt denevérfajokat is találunk a beporzást végző fajok közt.

Számos rovarfajt találunk a beporzó szervezetek között (Fotó: Pixabay)

A méhek rendszertani családjába (Apidea) számtalan faj tartozik. Az előbbi fajok között vannak, amelyek magányosan vagy különböző közösségekben élnek. Az egyes méhfajok mérete igencsak változatos, ahogy élőhelyeik és közösségeik is. Találunk köztük a néhány milliméterestől a poszméh méretig előfordulókat, ez azért fontos, mert a beporzandó virágok mérete és alakja is rendkívül sokféle, ezért nem minden növényfaj beporzásában hatékonyak a háziméhek.

A változatos méretű és alakú virágok beporzásában a különböző rovarfajok nem egyformán hatékonyak (Fotó: Pixabay)

Sok, többnyire magányosan élő méhfaj partfalak, fák vagy a talaj lyukaiba rakja petéit, illetve ide falazza be utódait a kirepülésig. Ám ezeknek a fajoknak folyamatosan zsugorodik az élettere, mivel egyre nagyobb mértékben építi be az ember a környezetét, illetve nemcsak a beépítettség mértéke, hanem a felhasznált anyagok is jelentősen megváltoztak az elmúlt évtizedek, évszázadok során.

Korábban a vályogból készült házfalak, nádtetők, ház környéki farakások számos búvó- és szaporodóhelyet biztosítottak ezeknek a magányosan élő méheknek. És bár életmódunk, építkezési szokásaink megváltoztak, de a beporzók jelenlétét nem nélkülözhetjük a lakott területeken sem. Ezeket a különböző, magányosan élő fajokat segíthetjük méhecskehotel vagy darázsgarázs létesítésével. Ilyen eszközöket készíthetünk magunk is, de több helyen készen is megvásárolhatók. Az egyéb beporzó szervezetek (például lepkék, bogarak) számára pedig rovarbarát kertet hozhatunk létre, megfelelő nektárt adó tápnövények ültetésével.

Méh hotel vagy más néven darázs garázs (Fotó:Pixabay, Welker Gábor)

Ilyen például gyógy- és fűszernövények közül a levendula, zsálya, kakukkfű, illatos macskamenta, koriander, édeskömény. Évelő virágok közül is válogathatunk beporzók által kedvelt fajokat kertünkbe. Ilyenek például a sáfrányfajok, boglárkák, őszirózsa, mályvarózsa, szellőrózsa, hóvirág vagy a gólyaorr. Rengeteg egynyári növény is preferált a beporzó rovarok körében. Ezek közé tartozik például a körömvirág, napraforgó, mézvirág, pipacs, vasvirág. Ha pedig a gyepben, fű közt találunk gyermekláncfüvet, százszorszépet vagy különböző herefajokat (pl.: vörös here, fehér here) ne bántsuk őket, szemet gyönyörködtető virágjuk szintén fontos táplálékforrás a méhek és más rovarok számára.

Izsákné Simon Adrienn