2013 óta minden évben március 21-én, a csillagászati tavasz kezdetén, azaz a tavaszi napéjegyenlőség napján ünnepeljük az erdők világnapját. Magyarország erdei sokszínűségüket, egészségi állapotukat, minőségüket tekintve a bennük folyó szakszerű erdőgazdálkodás eredményeként európai összehasonlításban is megállják helyüket.

Az erdő, az általa biztosított számtalan ökológiai szolgáltatás révén az egyik legfontosabb természeti erőforrásunk. Elég csak az oxigén termelésben, illetve szén-dioxid megkötésben betöltött szerepére gondolni vagy a fára, mint biomasszára, megújuló energiaforrásra, hogy belássuk mekkora jelentősége van erdeink védelmének, a velük való tudatos és kíméletes gazdálkodásnak. Hiszen az erdő több mint a benne található fák összessége, egy önmagát megújítani képes, önszabályozó környezeti rendszer, számos védelmi, gazdasági és közjóléti funkcióval.

Magyarország az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében elvesztette erdőterületeinek 84%-át, erdősültsége 26%-ról 12%-ra csökkent. Ennek hatására kezdődtek meg a nagy erdősítési programok a 1920-as években, mint például az Alföld fásítása, melyek eredményeként hazánk jelenlegi erdősültsége meghaladja 20%-ot.

A mesterséges erdősítések célja, hogy erdőt hozzanak létre olyan területeken, ahol a természetes felújítás nem lehetséges (pl. tarvágás, azaz olyan fakitermelés után, amikor az erdőrészlet teljes faállományát egy menetben termelik le), vagy ahol előtte nem volt erdő (pl. erdőtelepítés). Ilyenkor gondoskodni kell szaporítóanyagról, amely lehet mag, dugvány vagy csemete. Csemetével való erdősítés esetén a szaporítóanyag jellemzően ún. csemetekertből származik, ahol a korábban begyűjtött magokból gondos talajelőkészítés és ápolás eredményeként erdősítésre alkalmas csemetét nevelnek. Az így nevelt csemetét vegetációs időn kívül kiemelik és a korábban meghatározott célra felhasználják.

A kiemelés korábban kézi eszközökkel történt. Ehhez a munkafázishoz az 1930-as években Matusovits Péter miniszteri tanácsos, magyar királyi erdőigazgató szabadalmaztatott is egy gödörásó és csemeteátültető szerkezetet.

A korabeli leírások szerint a szerkezet lazább talajon gödörásásra, csemete- és suhángültetésre, illetve suhángkiszedésre volt alkalmas. Az eszköz használata során a csemetét a földdel együtt emelték ki, majd az előre elkészített gödörbe helyezték a szerkezettel együtt. Ezután elegendő volt az eszköz ékásó részét felemelni és a szerkezet eltávolíthatóvá vált a gödörből, amíg az ültetett csemete a kiemelt földdel együtt a helyén maradt.

A szerkezet és a tartály, mellette az elkészített gödör (Fotó: Erdészeti Lapok 1931. 70. évf. 9. füzet)	Kiemelt csemete a szerkezettel (Fotó: Erdészeti Lapok 1931. 70. évf. 9. füzet)

A csemetekiemelő két méretben volt kapható, ezenkívül elérhetőek voltak hozzátartozó tartályok is, a csemeték nagyobb távolságra való szállításához. Egy 1931-ben megjelent hirdetés szerint a kisebb szerkezet 35 pengőért, a nagyobb 45 pengőért, a tartályok pedig 5 pengőért voltak megrendelhetőek közvetlenül a feltalálótól.

Gödörásó és csemeteátültető szerkezet rajza az 1931-ben benyújtott szabadalmi leírás mellékletében

Izsákné Simon Adrienn