1936. augusztus  25. és szeptember 6. közt került megrendezésre Magyarországon az IUFRO (International Union of Forest Research Organizations- Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Uniója) IX. Kongresszusa, mely vándorgyűlésként járta végig az ország erdészeti szempontból jelentős területeit (Sopron, Farkasgyepű, Pécs, Szeged, Kecskemét, Budapest, Püspökladány, Debrecen, Miskolc, Mátrafüred, Eger). Ezt követte szeptember 10. és 14. közt a II. Nemzetközi Erdőgazdasági Kongresszus, melyhez a budapesti előadásokkal párhuzamosan tanulmányutak is kapcsolódtak.

A két tanácskozáson számos európai és a kontinensen kívüli ország szakemberei vettek részt. Amíg az Erdőgazdasági Nemzetközi Kongresszuson 32 állam, köztük pl. Argentína, Uruguay, Chile, USA és Ausztrália erdészeti vezetői jelentek meg, addig a IX. IUFRO kongresszus jóval szűkebb körű volt. Ott, az előbbi kongresszus 345 fős létszámához képest „csak” 21 ország 86 erdészeti szakembere volt jelen.

 A II. Nemzetközi Erdőgazdasági Kongresszus fővédnöke Horthy Miklós, Magyarország kormányzója volt, a Kongresszus elnöki tisztségét, pedig Waldbott Kelemen báró, az Országos Erdészeti Egyesület akkori elnöke töltötte be.

A II. Nemzetközi Erdőgazdasági Kongresszus francia nyelvű meghívója ( A Kongresszus alkalmából kiadott, legfontosabb információkat tartalmazó, öt nyelvű tájékoztató füzet melléklete volt a jelentkezési lappal együtt.)

Az IUFRO Kongresszus elnökségét és a tanácskozás fő szervezését Roth Gyula, a soproni egyetem neves professzora vállalta. Roth 1928-óta látta el az IUFRO alelnöki, majd 1932-től elnöki tisztségét, így az, hogy az 1936-os kongresszus hazánkban került megrendezésre elvitathatatlanul az ő érdeme.

 Azonban nem volt könnyű dolga Roth professzornak a szervezéssel, mivel a Trianoni szerződés következményei különösen súlyosan érintették az erdőgazdaságot. Az új országhatárok meghúzásával elveszett az addigi erdőterületek több mint 80%-a, köztük a legértékesebb fatőkéjű állományok. De nem csak az erdőterületek vesztek el, hanem a Bányászati és Erdészeti Főiskola és vele együtt az Erdészeti Kísérleti Állomás is, melyeknek, mint magyar intézményeknek költöznie kellett Selmecbányáról. Így a berendezett tanulmányi- és kísérleti erdők, a botanikus kertek és hasonló kutatási területek mind elérhetetlenné váltak a továbbiakban. A négy erdészeti kísérleti állomás közül három elveszett: Liptóújvár, Temesvár és Görgényszentimre, a negyedik, Ásotthalom továbbra is megmaradt. Végül mind a Főiskola (ma Soproni Egyetem), mind a Kísérleti Állomás Sopronban kapott új helyet.

A korábbi események tükrében tehát Roth Gyulának 1928 és 1935 között gyakorlatilag a semmiből kellett létrehoznia új kísérleti területeket, melyeket aztán bemutathattak az 1936-os Kongresszusokon. Mivel a Trianoni szerződés értelmében hatalmas arányú erőterületek kerültek az ország határain túlra, így ennek hatására megkezdődött Magyarországon az erdősítés. Ekkor került sor az Alföld fásítási programra, minek során kísérleti telepeket hoztak létre Kecskeméten és Püspökladányban. Mindkét telep megtekintése szerepelt a IX. IUFRO Kongresszus programjában. Korabeli, Dr. Mihályi Zoltán tollából származó, az Erdészeti Lapok hasábjain megjelent beszámolóból tudjuk, hogy „a magyar specialitások” mint a homok- és szikfásítás különösképp érdekelte a Kongresszus külföldi résztvevőit.

Izsákné Simon Adrienn