Éppen 100 évvel ezelőtt, 1920. július 26-án született Sopronban Madas László erdőmérnök, a Muck erdészdinasztia harmadik generációjának tagjaként. Erdőmérnöki diplomáját 1942-ben szerezte meg a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán. Tanársegédként maradt az erdészeti egyetem út- és vasútépítési tanszékén, egészen az 1943-as besorozásig. Majd 3 és fél év orosz hadifogságot követően 1949-ben tért haza.

A hazatérése után számos államerdészeti beosztást töltött be a nagykovácsi erdészetben, mígnem 1954-ben a Visegrádi Erdészet erdészetvezetője lett, ahol megalapozta azt az erdőgazdálkodási módot, mely ma is meghatározó a Pilisi Parkerdőben. Madas vezette be 1962-től kezdve a Visegrádi Erdészetben, az Erdőanyai szálalóvölgy elnevezésű területrészen a vágásterület nélküli erdőgazdálkodást, mely biztosítja a folyamatos erdőborítást. Ez az a gazdálkodási mód, melyet ma örökerdő-gazdálkodásnak hívunk, és melyben a Pilisi Parkerdő ma is élen jár.

Dr. Madas László (Fotó: Wikimedia Commons)

1969.január 1-jén a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság létrejöttekor őt választották meg igazgatónak. Felismerte, hogy az erdő és az ember kapcsolatának kölcsönösen jó kialakítása a civilizációnk egyik létkérdése, melyet úgy fogalmazott meg, hogy az alakuló parkerdő „Zöld mentőöve lesz a benzingőzös fővárosnak.”

Irányításával, széleskörű összefogással megalkották a Pilisi Táj Fejlesztési Programot, ami a tömegturizmus kezelését a környezetvédelmi érdekek figyelembevételével valósította meg. A program kidolgozása és megvalósítása során a legkülönbözőbb területek, mint például infrastruktúra, településfejlesztés, városrendezés, turizmus, szabadidőipar, a műemlék-, természet- és környezetvédelem, munkaerő, energia, mezőgazdaság, erdőgazdaság, közigazgatás hozzáértő szakértői dolgoztak együtt, egy csapatban.

Az üdülők és a kirándulók igényeit a települések belterületeire valamint az erdőszélekre telepített infrastruktúrával szolgálta ki a Parkerdő, így az erdők mélye a szakmai munka és a kutatás terepe maradhatott. A parképítészeti tervek nagy részét az akkor a Pilisi Parkerdő főépítészeként dolgozó Makovecz Imre készítette, aki Madas szerint tudta, hogy az erdő maga a templom és az emberi alkotások csak mellékoltárok lehetnek benne.

Erdei Művelődés Háza, tervező: Makovecz Imre (Fotó: makovecz.hu)

A turizmus természet számára elviselhető keretek közt tartása már akkor sem volt kis feladat, Madas egy, az 1980-as évek elején adott interjúban úgy fogalmaz, hogy: „[…] azon munkálkodtunk, hogy minél közelebb hozzuk a természettől messze került ember számára az erdőt, annak értékeit. Csupán arról van szó, hogy nem lehet büntetlenül kihasználni egy-egy területet. Ha a kívántnál nagyobb a látogatottsága, előbb-utóbb megsínyli a táj, felbomlik élővilágának természetes egyensúlya, s ekkor csak nagy anyagi áldozatok és munka árán hozható helyre a hiba. […] Meg kellene tanulnunk becsülni környezetünk értékeit, addig, amíg van mit megóvni!”.

A közjóléti funkció és természetvédelem mellett Madas a gazdasági érdekeket szem előtt tartva, olyan fafeldolgozóipart hozott létre, amely képes volt a jórészt sarjeredetű pilisi erdők gyenge minőségű fájából is magas értékű készterméket előállítani. A célnak megfelelő üzemekben a felfűrészelés, darabolás, hossztoldás, ragasztás műveleteinek a végén új alapanyagként jelentkező táblákból és tömbökből olyan végtermékeket lehetett előállítani, mintha a Pilis erdeiben csupa hatalmas és jóminőségű fa állna.

Mint az erdőgazdaság vezetője, hatással volt természetesen a Pilis vadállományára, az ott folyó vadgazdálkodásra. Egy, a Nimród vadászújságnak adott interjújában az alábbiakat fogalmazta meg a vadászattal, vadgazdálkodással kapcsolatos nézeteiről:

„A vadászat azt jelenti, hogy az ember belép a ragadozók táborába. Miután az ember „kipöckölte” a ragadozók nagy részét a természet örök körforgásából, a helyükre kell lépnie! A gond abból adódik, ha ezt a szerepet nem jól játssza. A ragadozók a gyengét, az ellőt, a gidát- malacot, a beteget kapják el elsősorban. Szerintem két okból nem csináljuk jól. Először azért, mert nem értünk hozzá. Nem ismerjük eléggé az egyensúlyhelyzet feltételeit. Másodszor azért, mert az emberi természet pártos, nem önzetlen, nem veti magát a törvényszerűségeknek alá. Nemcsak a gyenge, beteg öreg állatot ejti el, hanem olyat is, amilyen „másnak még nincs” és ez már kontraszelekció! Csak az etika, az ember józansága, tudatos önfegyelme lehet a természetellenes „ragadozás” megállítója. A vadászat szerintem a vadgazdálkodás egyik legfrissebb eleme, így kerülhet csak a helyére, és az a feladata, hogy jó szándékkal, etikusan igyekezzen fenntartani, megközelíteni a természet, az ökoszisztéma egyensúlyát. […] Sokan a szememre vetik, hogy nem vagyok szenvedélyes vadász. Úgy érzem, ha tárgyilagos akarok maradni, nem lehetek szenvedélyes. A szenvedély felületességhez, túlzáshoz vezethet... és ezt nem engedheti meg magának az ember.”

Pilisi látkép 

Az közjóléti funkciók kihangsúlyozása mellett Madas azonban nem elégedett meg annyival, hogy kedvelt kirándulóhelyet és közben egy minden egyéb igényt kielégítő erdőgazdaságot hozott létre, fontosnak tartotta, a környezeti nevelést is. Vezetése alatt az erdészet saját kezelésbe vette azokat az erdei vendéglőket, kempingeket és létesítményeket, amelyek az embereknek a természethez való kötődését fölerősítik. Természetvédelmi és történelemtanító táborok szerveződtek, és az ország minden részéről érdeklődő gyermekcsoportok érkeztek. Fiatal erdészek, madarászok, régészek foglalkoztak a gyermekekkel, akiket az éjszakai vadlesek, gomba és növényismeretek, madárvédelem, madárgyűrűzés, lovaglás, sziklamászás, íjászat és a játszórétek játszóeszközei a természetben való biztonságos tartózkodáshoz edzettek.

A visegrádi Mogyoró-hegyen jurtatábor már 1969 óta működött, s az ottani foglalkozások az előzményét jelentették az Erdei Művelődés Házában végzett tevékenységnek. Az 1988-ban alapított, később Madas László nevét felvevő Erdészeti Erdei Iskola hazánk és Európa legelső erdei iskolája.

Vezetése alatt 1978-ban az Országos Természetvédelmi Hivatal tájvédelmi körzetté nyilvánította a Pilisi Állami Parkerdőt. 1981-ben pedig a Pilis az UNESCO MAB (Az ember és a bioszféra – Man and Biosphere) programjának részévé vált és a világ 240 bioszféra rezervátumának egyikévé minősítették. 1973-ban munkásságára felfigyel az Európa-díjat odaítélő Goethe Alapítvány is. Az igazgatói posztot 1983-ig töltötte be, ezt követően nyugállományba vonult.

Madas László emlékkő, a visegrádi Vízverési réten (Fotó: visegrad.hu)

A Magyar Köztársaság Elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta neki a hatékony erdőgazdálkodás megvalósítása érdekében hat évtizeden át végzett fáradhatatlan munkássága elismeréseként.

Izsákné Simon Adrienn