Állati anyák
2020. május 03. írta: Erdőnjáró

Állati anyák

Sokszínű anyaság az állatvilágban

A minket körülvevő természet ezer titkot és csodát rejt. Az anyaság, egy új élet létrejötte is csoda, de vannak olyan állatok, amelyek a megszokottól, mindenki által ismert módoktól eltérően szaporodnak vagy nevelik, óvják utódaikat. Sok helyen, ha ilyen különlegességeket akarnak bemutatni az embereknek, a csikóhalakat, bölcsőszájú halat vagy épp tojásait költődombban kikeltető talegallatyúkot hozzák példának. De elég csak itthon körülnéznünk erdőn-mezőn, a hazai fauna is rejt bőven különlegességeket ebből a szempontból (is).

Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara)

Ahogyan a madarak, úgy a hüllők többsége is tojással szaporodik (tehát a tyúk vagy a tojás kérdést ezennel megoldottnak tekinthetjük). De persze mindenhol akadnak kivételek, ilyen például a hazai eleveszülő gyík. Valójában elég sok hüllőre jellemző az eleventojás, idegen szóval ovovivipária, amelynek a lényege az, hogy a tojások már gyakorlatilag az anya testében kikelnek, így az utódok elevenen jönnek a világra. A hazai, ritka jégkorszaki reliktumfajnál, az elevenszülő gyíknál is ez a helyzet, de egy kis extra csavar is van a dologban. Bár a nőstény, mint ahogy azt a faj neve is mutatja, testében hordja ki vékony, burokszerű tojáshéjban kifejlődő utódait, de mégis azon kevés hüllőfaj közé tartozik, amelynél a szaporodás módja fajon belül is változatos. Az elevenszülő gyík élőhelytől és időjárástól függően akár tojásokat is rakhat. Ez esetben a nőstény június végétől szeptember közepéig rakja le a tojásokat, amelyekből a kicsik azonnal kibújnak.

viviparous_lizard_zootoca_vivipara_in_the_aamsveen_the_netherlands.jpg

Elevenszülő gyík (Kép: Wikimedia Commons)

Nyári lúd (Anser anser)

Családcentrikus, ezzel a szóval jellemezhetnénk a nyári ludakat. Egyrészt esetükben valódi tartós párkapcsolat jön létre. A párválasztás nagyjából másfél éves korban megtörténik, bár az egyedek csak később vállnak ténylegesen ivaréretté. A pár később, vonulás, telelés közben is együtt marad. A nyári ludaknál a tojások lerakása után kezdődik a kotlás, mely alatt csak a tojó ül a fészken. És hogy mitől családcentrikusak, egyrészt a már felcseperedett fiatalok a következő költési időszakig még a szülőkkel maradnak, másrészt a nyári ludaknál elterjedt a fióka örökbefogadás. Egyes párok "elhagyják" fiókáikat mások befogadnak szinte bármennyit. Így extrém nagy létszámú családok is megfigyelhetőek. Ilyen megfigyelések során számoltak be 21! fiókát vezetgető szülőpárról, mely családhoz később még 4 további fióka csatlakozott, ami az adoptálás tényét támasztja alá. Ugyanis a nyári ludaknál előfordul az, hogy több tojó tojik össze egy fészekbe, így a szokásos 5-6 tojásos fészekalj jóval nagyobb is lehet. Tehát ez is eredményezhet extrém nagyságú fészekaljat.

lake-3356724_1920.jpg

Nyári lúd család (Kép: Pixabay)

Örvös galamb (Columba palumbus)

Nem csak az örvös galamb, hanem általában a galambfélék (így hazai viszonylatban a balkáni gerle, kék galamb, vadgerle, parlagi galamb) begyének sajátossága, hogy fiókanevelési időszakban begytejet képeznek, melynek elválasztása hormonális irányítás alatt áll. Ez a hormonális folyamat, mindkét, a fiókanevelést folytató szülőre jellemző, ilyenkor a begy faláról zsírosan elfajult hámsejtek válnak le, amelyek a begy váladékával és a begyben előemésztett, tápanyagokban dús anyagokkal elkeveredve morzsalékos masszává válnak, amely a begytartalommal együtt speciális táplálékot, a begytejet alkotja. Ez, a tojásból való kikelést követő első 8-10 napban a fiókák kizárólagos tápláléka. Maga a begytej, amit a nevelő madarak saját sejtjeikből állítanak elő, helyettesíti az állati eredetű fehérjéket (melyeknek magas az értékük a fiókák számára), de különben a galambok étrendjében nem szerepelnek. Így annak dacára, hogy a felnőtt egyedek növényi eredetű táplálékot fogyasztanak, a fiókák számára biztosítva vannak az állati eredetű fehérjék, azoknak összes előnyeivel együtt. Az, hogy a galambfélék begytejjel táplálják fiókáikat hatással van a fészekalj nagyságára. Ugyanis emiatt a galambfélék általában csak két tojást raknak fészekaljanként. Ugyanis több fajon végzett kutatások kimutatták, hogy ha a fészekalj több mint két fiókából állna, a szülők képtelenek lennének ellátni őket elegendő begytejjel. Így a fiókák optimális száma a kettőn állapodott meg. Említésre méltó sajátossága a begytejnek, hogy jelentős mértékben hozzájárul a fiókák passzív immunizálásához.

ringdove-2392116_1920.jpg

Örvös galamb (Kép: Pixabay)

Mezei nyúl (Lepus europeus)

„Szaporodnak, mint a nyulak” szokták mondani, ami nem is csoda, hiszen a nyúl az ókor óta a termékenység szimbóluma. Egyrészt azért lehet ez, mert például mezei nyúl esetében az anyanyúl évente 3-4 almot vet, melyben 3-4 nyúlfi jellemző, tehát az éves szaporodási teljesítmény nőstényenként 6-12 utódban határozható meg. Ha ez önmagában nem lenne elég ahhoz, hogy a nyúl kiérdemelje a termékenység szimbóluma státuszt, akkor gondoljunk a rá jellemző, úgynevezett szuperfötációra, azaz kettős vemhességre, mely a nyúl félék között kizárólag a mezei nyúlnál fordul elő. Hogy ez mit is jelent? A jelenség lényege, hogy a vemhes nőstény ellés előtt is párzik a bakkal. Mivel a mezei nyulak esetében a peteleválást a párzás váltja ki (indukált peteleválás), így a már az ellés előtt megindul a következő peteleválás, tehát már a következő vemhesség is kialakul a petevezetőben történő megtermékenyülés során.

hare-4994153_1920.jpg

Mezei nyúl (Kép: Pixabay)

Európai őz (Capreolus capreolus)

A mezei nyúlnál részletezett kettős vemhességgel némileg ellentétes az európai őz stratégiája. Míg a szarvasfélék általában egy éven belüli szaporodási időszakban többszöri ivarzásra képesek (poliösztrusz), addig az őz mindössze egyszer ivarzik (monoösztrusz), de más különlegesség is akad az őz szaporodása körül. Amíg ősszel a gímszarvasok bőgésétől, dámok barcogásától hangos az erdő, addig az őzek szaporodási időszaka nyárra (július-augusztus) esik. Míg más szarvasféléknél a vemhesség hossza és az ellések időpontja összhangban áll egymással, addig az őznél ez látszólag jóval hosszabb. Persze, ahogy mondtam, csak látszólag, mivel az őz vemhességére az úgynevezett nyugvópete-állapot (diapauza) jellemző. Ez alatt azt kell érteni, hogy a már megtermékenyült és osztódásnak indult petesejt egy bizonyos fejlettségi szinten (hólyagcsíra állapotban) megáll a fejlődésben és kb 4 hónapig nyugalmi állapotban marad. Így csak később, nagyjából november vége felé folytatódik az embrió fejlődése, ezzel is biztosítva azt, hogy a gidák a túlélésük számára kedvező időszakban (kb. május-június) jöjjenek világra. Ezért az őzek 10 hónapig tartó vemhességéből a magzatfejlődés valójában csak 6 hónapig tart.

fawn-4509178_1920.jpg

Európai őz (Kép: Pixabay)

Izsákné Simon Adrienn

A bejegyzés trackback címe:

https://vadaszerdo.blog.hu/api/trackback/id/tr5115656894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása