Augusztus 15-én kezdődik a balkáni gerle és az örvös galamb vadászati idénye. Gyors röptű madarakról lévén szó, vadászatuk jó lőkészséget igényel. Jellemzően lesvadászat alkalmával kerülnek terítékre tarlók, napraforgótáblák, gabonatárolók, majorok közelében. De lássuk, mit érdemes tudni erről a két galambféléről.
Az örvös galamb (Columba palumbus) hazánk legnagyobb testű galambféléje. A hímek és nőstények megjelenése azonos, testük felső fele szürkésbarna, a testalj világos szürke. A mell és a begy fakó vöröses, a nyakoldalon fehéres folt, ún. örv található, melyről a nevét is kapta.
Eredetileg sík- és dombvidéki erdők, erdősávok, fasorok lakója, urbanizációja napjainkban is tart, ezért egyre gyakrabban találkozhatunk vele arborétumokban, városi parkokban, kertvárosi övezetekben.
Elsősorban növényi eredetű táplálékot fogyaszt, magokat, bogyókat, rügyeket, szívesen kijár mezőgazdasági területekre is táplálkozni, vonulása során pedig kifejezetten előnyben részesíti őket. A telet a mediterrán térségben tölti, de enyhe teleken találkozhatunk áttelelő példányokkal is. Hazai fészkelő állománya 116 000 párra tehető (MME, 2012-es adat) és erős növekedést mutat.
Örvös galamb (Fotó: Pixabay)
Az örvös galamb monogám, vonuló populációk esetén egy szaporodási ciklusra választ párt, de azokra a példányokra, melyek fészkelőhelyük közelében telelnek át, több éves párhűség jellemző. A párválasztást követően, az általában fákon készült fészekbe 1-3, de leggyakrabban 2 tojás kerül, melyek 15-17 nap múlva kelnek ki. Mindkét szülő kotlik. A kikelt fiókákat a kezdeti időszakban a szülők ún. begytejjel etetik.
A galambfélék begyének sajátossága, hogy fiókanevelési időszakban begytejet képeznek, melynek elválasztása hormonális irányítás alatt áll. Ez mindkét szülőre jellemző, ilyenkor a begy faláról zsírosan elfajult hámsejtek válnak le, amelyek a begy váladékával és a begyben előemésztett, tápanyagokban dús anyagokkal elkeveredve morzsalékos masszává válnak, amely a begytartalommal együtt speciális táplálékot, a begytejet alkotja. Ez, a tojásból való kikelést követő első 8-10 napban a fiókák kizárólagos tápláléka. Említésre méltó sajátossága a begytejnek, hogy jelentős mértékben hozzájárul a fiókák passzív immunizálásához.
A begytejjel való táplálási időszakok követően a fiókák a felnőtt madarakéhoz hasonló természetes táplálékot kapnak a kirepülésükig (29-35. nap), majd ezt követően nagyjából egy héten belül önállóvá válnak.
Vadgazdálkodási szempontból gazdasági jelentősége csekély, mivel viszonylag kevesen vadásszák, jelentős hagyománya sincs nálunk az örvös galamb vadászatának, vadgazdálkodási értéke a balkáni gerléhez hasonlóan 10 000 Ft. Gazdasági szempontból kártételét, mint vadászható állat által okozott kárt lehet megemlíteni, a balkáni gerléével együtt. Károsításuk a napraforgó vagy más magtermő növények termésének érésekor jelentkezhet. Az örvös galamb éves terítéke a 2017/2018 vadászati évben 6 600 példány körül alakult (Országos Vadgazdálkodási Adattár).
Ennél jóval magasabb számban került terítékre hazánk másik vadászható galambféléje, a balkáni gerle (Streptopelia decaocto).
Balkáni gerle (Fotó: Pixabay)
Ez a faj eredetileg Ázsiában volt honos, de a 20. század folyamán meghódította egész Európát. Magyarországon először 1926-ban, Tiszaugon figyelték meg, azóta az egész országban gyakori fajjá vált, egyik legközismertebb madarunk, kimondottan kultúrakövető faj. Emberi környezetben nagyon változatos helyeken, városi virágládáktól kezdve, vasúti várócsarnokokon át parkokig bárhol találkozhatunk fészkével. De nem csak a fészek helyére jellemző a változatosság, hanem a benne felhasznált anyagok is meglehetősen vegyes képet mutatnak. Az urbanizálódott egyedekre jellemző, hogy sok hulladékot (drót, fólia, zsineg stb.) használnak fel alternatív fészekanyagként. Gyakorlatilag egész évben költhet, ez alól a keményebb téli hónapok jelentenek csak kivételt. A hosszú szaporodási időszak alatt, egy évben egy szülőpár akár 4-5 fészekaljat is felnevelhet. Monogám madár, rendszerint egy szaporodási időszakra választ párt magának.
Tápláléka növényi eredetű, termesztett és gyomnövények magjaiból áll. Fiókanevelési időszakban a többi galambhoz hasonlóan a szülő madarak begytejjel táplálják utódaikat.
Táplálkozásából fakadóan a napraforgó táblákon lehet kártételével számolni, de ott is elsősorban a tábla szegélyterületeire jellemző ez.
Éves terítéke 50 000-65 000 példány közt alakul (Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai, 1994-2017), ami azt mutatja, hogy egyes vadgazdálkodóknál fontos bevételi forrás lehet, bár főleg a külföldi vadászok körében keresett.
Tudományos elnevezésével kapcsolatban Gerald Durrell, Madarak, vadak, rokonok című könyvében találhatunk egy érdekes anekdotát. A történetet, tanítója és mentora, a természettudós Theodore Stephanides mesélte a Korfun töltött évek alatt az ifjú Gerrynek.
„Visszaballagtunk olajfánkhoz, megettük a magunkkal hozott elemózsiát, ittuk a gyömbérsört, az év első kabócáinak álmos cirpelése és az örvösgalambok gyengéd, érdeklődő turbékolása közepette. – Görögországban – kezdte Theodore, módszeresen majszolva a szendvicset – az örvösgalamb neve dekaoctura, vagyis tizennyolcas. A története pedig arra az időre megy vissza, mikor Krisztus a… khm… keresztfát vitte a Golgotára, és egy római katona, látva, milyen fáradt, megsajnálta. Az út mellett egy öregasszony ööö… tejet árult. A katona odament hozzá, és megkérdezte, mennyiért ad egy köcsög tejet. Az asszony azt felelte, tizennyolc garasért. De a katonának csak tizenhét garasa volt. Ööö… könyörögni kezdett az asszonynak, adjon Krisztus számára egy köcsög tejet tizenhét garasért, de az kapzsiságában kitartott a tizennyolc mellett. Így aztán, mikor Krisztust megfeszítették, az asszony örvösgalambbá változott, és arra ítéltetett, hogy amíg csak él, állandóan azt ismételgesse: dekaocto, dekaocto, tizennyolc, tizennyolc. Ha valaha azt mondja, hogy dekaepta, tizenhét, akkor visszanyeri emberi formáját. És ha megátalkodottságában egyszer azt találja mondani, hogy dekaennaea, vagyis tizenkilenc, akkor vége lesz a világnak.” (Részlet Gerald Durrell, Madarak, vadak, rokonok c. könyvéből.)
Bár a magyar kiadásban a fordító, Révbíró Tamás a szóban forgó madarat örvös galambnak fordítja, ami angolul a woodpidgeon, de a decaocto elnevezés kétséget sem hagy afelől, hogy a történet főszereplője valójában a balkáni gerle, ami pedig angolul collared dove.
Izsákné Simon Adrienn
