Az ENSZ közgyűlése 2013-ban, hat évvel ezelőtt, március harmadikát, a Vadvilág Világnapjává nyilvánította. Ekkor ünnepeljük Földünk vadon élő növény- és állatvilágának sokszínűségét, gazdasági, tudományos, etikai és esztétikai értékét.

És hogy micsoda hatalmas értéket is képvisel mindez? Nos, nehéz ezt számokban kifejezni, még Magyarország viszonylatában is. De próbáljuk csak meg mégis!

Magyarország természeti értékekben való gazdagságát jól szemlélteti az, hogy területének több mint 22%-a áll európai vagy hazai természetvédelmi oltalom alatt.

Kb. 2200 magasabb rendű (edényes) növény- és 42 000 állatfajjal osztozunk kis hazánkon, melyek közül 1901 faj védett és további 273 faj fokozottan védett. Mellettük 58 gomba és 17 zuzmófaj is természetvédelmi oltalom alatt áll. Ezek a számok európai viszonylatban is kiemelkedően jónak számítanak, köszönhetően az ország változatos ökológiai adottságainak.

De nem csak az ország kedvező ökológiai adottságainknak köszönhetjük ezt a nagymértékű biológiai változatosságot, hanem a jelentős múltra visszatekintő magyar természetvédelmi szabályozásoknak is.

Ezek közé a természetvédelmi szabályok közé tartozik többek közt a Washingtoni Egyezmény (CITES) is, mely a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajokkal való nemzetközi kereskedelmet szabályozza. Az Egyezményt 1973. március 3-án írták alá az első szerződő államok. Ennek apropóján nyilvánította 40 évvel később az ENSZ ezt a napot a Vadvilág Világnapjává.

Minden évben külön tematikája van a világnapnak, mely egy-egy fontos, aktuális természetvédelmi kérdésre irányítja a nemzetközi figyelmet. Idén, a tematikus világnapok története során első alkalommal a tengerek élővilága kerül a fókuszba, „Élet a víz alatt: az emberekért és a bolygóért” szlogennel. Az idei téma a tenger élővilágának értékére, annak a mindennapi életünkre gyakorolt alapvető jelentőségére, a tengeri fajok állományait veszélyeztető tényezőkre, védelmükre és fenntartható használatukra kívánja felhívni a figyelmet.

Az egyezmény hazai vonatkozásában fontos kiemelni, hogy Magyarország 1985-ben csatlakozott a Washingtoni Egyezményt aláíró tagországokhoz. Jelenleg 183 ország tagja az Egyezménynek, a Föld minden kontinenséről.

Az Egyezmény lényege, hogy három kategóriába, úgynevezett Függelékekbe sorolják a védendő fajokat. Az egyes Függelékekben szereplő fajokkal való kereskedelemre különböző mértékű korlátozások vonatkoznak.

Az I. Függelékben olyan állat- és növényfajok szerepelnek, melyek a kipusztulás szélén állnak, a velük való nemzetközi kereskedelem szigorúan tilos, ilyenek például Magyarországon is honos parlagi sas (Aquila heliaca), a réti sas is (Haliaeetus albicilla) vagy a rákosi vipera (Vipera ursinii).

A II. Függelékbe olyan fajok kerültek, melyeket veszélyeztet a nagymértékű kereskedelem, de állományaik még nincsenek kritikus helyzetben. Ezeknek a fajoknak az egyedeivel korlátozott mértékben és szigorú szabályok szerinti úgynevezett CITES engedélyek birtokában lehetséges a nemzetközi kereskedelem. A Magyarországon megtalálható fajok közül ide tartoznak például a mostanában nyíló hóvirág fajok (Galanthus spp.), a fekete gólya (Ciconia nigra), de hazánk egyetlen nagymacska faja az eurázsiai hiúz (Lynx lynx) is.

Az Egyezmény III. Függeléke azokat a fajokat sorolja fel, melyeknek egy-egy adott országban élő állománya veszélyeztetett, de a helyi természetvédelem nem elég erős ahhoz, hogy a kereskedelem káros hatásaitól megvédje, ezért ehhez nemzetközi segítséget igényel. Itt szerepel például az aranysakál (Canis aureus), mely hazánkban vadászható, dúvadnak minősül, de India vonatkozásában védendő faj, ezért bekerült a Washingtoni Egyezmény a III. Függelékbe.

Izsákné Simon Adrienn