Ma 39 éve, azaz 1979. szeptember 19-én került elfogadásra a svájci Bernben, az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezmény, melyet leggyakrabban csak Berni Egyezményként vagy Berni Konvencióként ismerünk. Hazánk 1989-ben csatlakozott az egyezményhez, mely 1990. március elsejével lépett életbe Magyarországon, bár sem törvényben nem lett kihirdetve, sem végrehajtási rendelet nem készült hozzá, mindössze a Magyar Közlöny 1990. évi 64. számában jelent meg.

Az egyezmény célkitűzése a vadon élő állat-és növényfajok és ezek élőhelyeinek védelme, különös tekintettel a veszélyeztetett fajokra és élőhelyekre.

A Berni Egyezmény logója

Szerkezetét tekintve az egyezmény külön fejezetei vonatkoznak az élőhelyek és a fajok védelmére. A vonuló fajok esetében önálló fejezet szól az ezekkel kapcsolatos rendelkezésekről, ami az országhatárokon átnyúló érintettségükből ered. Az egyezmény azt is kimondja, hogy céljaira önálló, állandó bizottságot kell létrehozni. Ez a bizottság, az Európa Tanács égisze alatt működik az egyezmény életbelépése óta. A bizottság éves ülései keretében vitatja meg a fajok védelméhez szükséges teendőket, illetve teszi meg az egyezmény mellékleteinek módosítását, amennyiben az indokolt.

A már fent említett mellékletek az alábbi listákat tartalmazzák:

• I. függelék: Fokozottan védett növényfajok
• II. függelék: Fokozottan védett állatfajok
• III. függelék: Védett állatfajok
• IV. függelék: Az elpusztítás, befogás és egyéb formában történő kihasználás tiltott eszközei és módszerei (pl.: mérgek, robbanóanyagok, motoros járműről történő vadászat, bizonyos csapdatípusok, elektromos eszközök, stb...)

 A Berni Egyezmény függelékekben szereplő fajok és eszközök kapcsán Magyarország fenntartásokkal élt, mivel számos faj hazánkban az egyezmény kihirdetésekor nem állt védelem alatt (azóta természetesen a kivételek közt szereplő fajok közül jó néhány megkapta a védett státuszt, mint például a mezei veréb, dunai ingola, szivárványos ökle, éti csiga, stb.).

Mezei veréb

Vadászati és vadgazdálkodási szempontból a IV. függelék azért fontos, mert csak az ebben nem tiltott módszereket lehet a gyakorlatban alkalmazni. Kivételek persze vannak, de az Egyezmény alapvetően a nem szelektív, tömeges, a vaddal szemben nem etikus és kegyetlen módszerek alkalmazását kívánja megakadályozni. Ilyen például a hurokok, csaliállatként használt vak vagy megcsonkított élőállatok használata, magnetofonok, elpusztításra éa elkábításra alkalmas elektromos eszközök, mesterséges fényforrások, tükrök és más fénylő eszközök, éjszaki vadászatra alkalmas optikai eszközök, robbanóanyagok, mérgezett vagy kábító csalétkek, gázosítása vagy kifüstölés alkalmazása.

A kivételeket tartalmazó közlemény a Magyar Közlöny 1991. évi 14. számában került közzétételre. De nem csak fajokra vonatkozó kivételek fogalmazott meg hazánk a Berni Egyezmény vonatkozásában, hanem vadászati eszközökre, hasznosítási módokra is. Így például a mezei nyúl hálóval való befogása is bekerült a kivételeket felsoroló hirdetmények közé. Ez vadgazdálkodási szempontból azért fontos, mert az élő mezei nyúl befogása és értékesítése a mai napig jelentős bevételi forrása az apróvadas területen található vadásztársaságoknak.

De az 1991-ben megjelent kivételek között szerepel számos faj esetében a félautomata lőfegyverrel való elejtés is. Ezt azonban, hiába kivétel, a vadászati törvény (1996. évi LV. trv.) nem teszi lehetővé.

A Magyarország által a megfogalmazott kivételek mellett a Berni Egyezménynek van másik hazai vonatkozása is, mégpedig a rákosi vipera élőhelyei védelmére vonatkozó 13. és 23. számú ajánlás, ami a hazai természetvédelem számára konkrét, élőhelykezeléssel és a faj védelmével kapcsolatos feladatokat jelent.

Izsákné Simon Adrienn