Minden évben, május 10-én ünnepeljük a Madarak és Fák Napját. Első alkalommal, 1902-ben Chernel István, a híres ornitológus szervezte meg Magyarországon. Hivatalossá 1906-ban vált Herman Ottó közreműködésével. Azóta is ez a legszélesebb körben megünnepelt jeles környezetvédelmi nap hazánkban, amiről, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény is rendelkezik.

A természetvédelem fontosságára igyekszik felhívni a figyelmet az a kezdeményezés is, aminek keretében minden évben megválasztják az Év Madarát és az Év Fáját. Ezek 2018-ban a vándorsólyom (Falco peregrinus) és a virágos kőris (Fraxinus ornus). A megválasztott faj szimbolikus jelentőségű, rajta keresztül egy-egy aktuális természet- vagy környezetvédelmi kérdésre hívják fel a figyelmet a szakemberek.

A vándorsólyom 2018. madarának való választásával, arról emlékezik meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, hogy sok évtizednyi szünet után, 20 évvel ezelőtt fészkelt először újra Magyarországon a faj. Az Országos Erdészeti Egyesület, pedig azzal, hogy az év fájának választotta a virágos kőrist, arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy egyes, ma még gazdasági szempontból kevésbé becsült fafajoknak, a klímaváltozás miatt a jövőben nagyobb ökológiai jelentősége is lehet.

     Vándorsólyom (Falco peregrinus)               Virágos kőris (Fraxinus ornus)

Az év fajainak üzenetén túl azonban a természetes élőhelyek képének, hangulatának meghatározó eleme a madarak jelenléte. Fontos ökológiai szerepet töltenek be a madarak, mind a természetvédelemben, mind a mezőgazdaságban, mégpedig a kártevők elleni biológiai védekezésben. Hazai énekesmadaraink fiókáikat ugyanis a számukra táplálóbb és jobban emészthető rovarokkal, lárvákkal etetik a költési időszakban. Ez időben jellemzően egybeesik a növények vegetációs periódusával, azzal az időszakkal mely során a növények hajtásokat, leveleket, termést hoznak.

A madarak segítségével mérsékelhető az erdőben, mezőgazdaságban előforduló rovarkár mértéke, amire csak akkor van lehetőség, ha az ember által az adott élőhelyen végzett beavatkozások nem olyan mértékűek, melyek veszélyeztetnék a fészkelési lehetőségeiket. A természetközeli gazdálkodási módok, a folyamatos erdőborítottság biztosítása valamint a változatos élőhelyszerkezet kialakítása, támogatása (pl. mezővédő erdősávok, kaszálatlan csatorna partok) mind-mind lehetőséget nyújtanak arra, hogy minél több madárfaj számára biztosítsanak élőhelyet.

Nem szabad azonban elfeledkezni arról sem, hogy egyre több madárfaj jelenik meg településeken. Ennek számos oka van, eredeti élőhelyük átalakulásától, az urbánus környezet nyújtotta táplálékbőségig. Ezért a városban lakó embereknek is bőven akad lehetőségük madármegfigyelésre, illetve madárvédelmi tevékenységre (pl. téli madáretetés, itatás, költő odúk kihelyezése). Ezek végzésével kapcsolatosan nem árt azonban tájékozódni, a helyi rendeletekről, korlátozásokról.A madáretetés-itatás kapcsán mielőtt belekezdünk egy ilyen felelősségteljes tevékenységbe, mérlegelni kell, hogy folyamatosan tudjuk-e biztosítani a madarak számára megfelelő élelmet és a vízhez való hozzáférést, hiszen ha egyszer megszokták, számítanak az általunk kínált forrásokra.

Izsákné Simon Adrienn