Mára már hagyománnyá vált, hogy a természetvédelemmel vagy egy-egy élőlénycsoporttal foglalkozó szervezet megválasztja az aktuális Év Faját. Nem történt ez másként 2023-ban sem, illetve néhány esetben már a tavalyi év során kiderült, hogy 2023-ben mely állatok és növények fognak az Év Fajaiként bemutatkozni, és egy-egy kiemelt tulajdonságukon keresztül, az időszerű környezeti kérdésekre irányítani a figyelmet.
Lássuk hát sorra 2023-ben mely fajok kerülnek a reflektorfénybe és milyen üzenetet közvetítenek felénk!
Az Év Gombája: Disznófülgomba (Gomphus clavatus)
A Magyar Mikológiai Társaság 2023-re ezt a védett gombafajt választotta az Év Gombájának, mely az internetes közönségszavazáson megelőzte a két másik jelöltet, a mérgező citromgalócát (Amanita citrina), melynek méreganyaga megegyezik a varangyokéval és a vörösbarna vargányát (Boletus pinophilus).
Az idei jelöltek mindegyike a savanyú talajú erdők gombái közül került ki. Élőhelyeikből, a savanyú kémhatású erdőkből, lápokból ma már kevés van, pedig ezeken a területeken sok különleges és védett gombafaj fordul elő.
A nyertest az Országos az Országos Gombakiállításon Albert László, a Magyar Mikológiai Társaság elnöke hirdette ki: egy védett faj, az disznófülgomba kerül rivaldafénybe 2023-ban.
A disznófülgomba (Gomphus clavatus), vagy más néven zápfoggomba termőteste tölcséres, teteje lecsapott, vagy kissé benyomott, ibolyás színű. Az idősebb példányok inkább okkeresek. Termőrétege lefutó, ráncos, gyűrött, lilás színű. Húsa vastag, fehér színű. Magyarországon mészkerülő bükkösökben találkozhatunk vele.
Általában középhegységi vagy hegyvidéki elterjedésű faj, főleg meszes alapkőzeten terem, azonban hazánkban erősen savanyú talajú bükkösökből került elő. Ez a nyáron termő gomba Európában, Észak-Amerikában és Észak-Ázsiában is elterjedt, azonban sehol sem gyakori, egyes országokban kifejezetten ritka. Főként az élőhelyek csökkenése veszélyezteti, mint az erdők degradációja, az erdőtalajok eutrofizációja, a klímaváltozás és a helytelen erdészeti beavatkozások. Mivel feltűnő méretű és különleges szín, így könnyen felhívja magára az emberek figyelmét. Látványos kinézete mellett ehető, jóízű gomba, így ritkasága miatt fontos volt, hogy törvényi védelmet kapjon.
Magyarországon védett faj, eszmei értéke 10.000 forint.
Az Év Vadvirága: Borzas len (Linum hirsutum)
A Magyar Biológiai Társaság és a Vadonlesők Közössége által indított internetes szavazáson, a borzas len lett az Év Vadvirága, a voksok közel 60%-val, második helyen a tarka nőszirom harmadik helyen pedig a selymes peremizs végzett.
Ezúttal a szavazásra jelölt fajok közös jellemzője, hogy főként a szárazabb, sztyeppi élőhelyekhez kötődnek, így megtalálhatók sztyeppréteken, sztyeppcserjésekben és erdős sztyeppréteken egyaránt.
A borzas lennel hazánkban száraz gyepekben, sztyepréteken, meszes homokpusztagyepekben, ritkábban száraz tölgyesekben találkozhatunk. A kopaszlevelű alfaja gyakran homokpusztákon fordul elő. Mészkedvelő faj.
A Tiszántúl kivételével hazánk legtöbb tájában előfordul. Az Északi-Középhegységben és a Duna–Tisza-közén gyakoribb, az ország nyugati részén ritkábbnak mondható.
50–80 cm magas, felegyenesedő szárú évelő növény. A levelek szórt állásúak, ülők, 2,5-3 cm hosszúak. A subsp. hirsutum alfaj szára és levelei pelyhes-bozontosak, levelei tojásdadok, elliptikusak. A subsp. glabrescens alfaj levelei viszont kopaszak, a szár is kopaszodó vagy rányomottan szőrös és a levelei keskenyebbek. A virágok álfüzért alkotnak. A virágaiban 5 liláskék – a klasszikus lenkéknél lilásabb – szirom található, melyek 15–20 mm hosszúak, a csészelevelek mirigyes szélűek. A termés gömb alakú tok. Május és július között virágzik.
A subsp. glabrescens alfajt hazánk kitűnő botanikusa, Soó Rezső írta le, pannóniai bennszülött alak.
A hazai kék virágú lenfajoktól könnyen elkülöníthető, mivel csak ennél mirigyes a csészelevél széle, illetve a szára is csak ennek szőrös, innen ered magyar és tudományos nevében szereplő borzas (hirsutum) fajnév.
Kelet- és Közép-Európában elterjedt faj, mely kelet felé a Kaukázusig, délen a Kaszpi-tengerig fordul elő.
Hazánkban 1993 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Az Év Fája: Vénic-szil (Ulmus laevis)
Az Országos Erdészeti Egyesület mozgalma 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját. Az Év fája mozgalom célja az adott őshonos fafajjal kapcsolatos figyelemfelhívás, ismeretterjesztés, mind az erdész szakemberek, mind a nagyközönség számára. 1996-2013 között a mozgalom kuratóriuma döntött az év fafajáról. 2013 óta azonban az Év fája mozgalom honlapján keresztül (www.azevfaja.hu) zajló nyílt online szavazáson dől el melyik hazai fafaj lesz majd a következő Év fája. Így idén immár tizedik alkalommal választhatta ki - a kuratórium által megadott három fafaj közül - az év fafaját az egyesület tagsága, az erdész és társtudományi szakemberek közössége, illetve mindenki, akit érdekel az erdők és a fák világa.
Az Egyesület által indított internetes szavazás alapján 2023-ben az Év Fája címet a Vénic-szil nyerte el. A második helyen a kecskefűz (Salix caprea), míg a harmadik helyen, a rezgő nyár (Populus tremula) végzett.
A vénic-szil (Ulmus laevis) elsősorban az árterekhez kötődő szilfajunk, amelynek élettere a folyószabályozások, az ártéri ligeterdők java részének kiirtása, a megmaradottak egy részének átalakítása miatt lényegesen lecsökkent. Őshonos szileink közül a szilfavészre legkevésbé érzékeny, ennek ellenére visszaszorulása látványos.
Az Év Gyógynövénye: Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum)
A Magyar Rovartani Társaság szintén online szavazást hirdetett meg az Év Rovara cím birtokosának kiválasztására.
Az év rovara kampány célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak életmódja, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését is szolgálja. A védett vagy védendő fajok megismertetése nemcsak a rovarvilág jelentőségére, hanem a természetvédelem fontosságára is ráirányítja a figyelmet.
Idén az év rovara mindhárom jelöltje Magyarország állhatatos utódgondozója, amik elriasztó nevük vagy külsejük mellett igazi mintaszülők.
A beérkezett voksok alapján, az első helyen a szavazatok 46%-val a közönséges temetőbogár végzett, második lett a homoki hernyóölődarázs a voksok 38,5 %-val, végül pedig a szavazatok 15,5%-val a szmirnai fülbemászó állhatott a képzeletbeli dobogó harmadik fokára.
És, hogy mit lehet tudni 2023 Év Rovaráról, a közönséges temetőbogárról?
A közönséges temetőbogár a dögbogárfélék (Silphidae) családjának képviselője. Közepes méretű, testhossza 12-22 mm. Fekete alapszínű testét helyenként feltűnő aranysárga szőrök borítják. Szárnyfedője – a bogarak zömétől eltérően – nem fedi be teljesen a potrohot, így utolsó hátlemezei és farfedője jól látható. Szárnyfedőjének fekete-sárga szalagszerű mintázata nagyon jellemző, bár van még hat hazai faj, mely hasonló mintázatot mutat. A temetőbogarak ciripelő hangot képesek kiadni, jól fejlett hártyás szárnyuk és kifinomult szaglásuk segíti e fajokat a táplálékuk felkutatásában.
Bár a temetőbogarak más bogarakkal nemigen téveszthetők össze, legjellemzőbb tulajdonságuk mégis az ivadékgondozás, mely meglehetősen ritka a bogarak körében. A lárvák nekrofágok, elhullott kisemlősökben, madarakban fejlődnek. A tetemek viszonylag kis mennyiségben, és rövid ideig állnak rendelkezésre, másfelől több faj specializálódott a fogyasztásukra. A temetőbogarak, hogy csökkentsék a versengést a dögevőkkel, eltemetik a hullát. Innen ered magyar nevük is. A hím és a nőstény egyaránt részt vesz a feladat elvégzésében. A tetemet nyálukkal bekenik, így valamennyire képesek lelassítani bomlás folyamatát. A kiásott föld miatt a tetem fokozatosan süllyed, végül eltűnik a talajban. A bogarak munkával néhány óra alatt végeznek. A megtermékenyített nőstény ezek után sem bízza a véletlenre a lárvák sorsát. Járatot készít a talajba, amely kamrákban végződik. Ide helyezi petéit. A kikelt lárvákat ciripelő hanggal hívja magához és előemésztett, folyékony táplálékot ad nekik, főleg az első időszakban. A kitartó gondoskodás eredményeképpen a frissen kikelt lárvák tömege néhány óra alatt megkétszereződik. A lárvák gyors fejlődés és néhány vedlés után a talajban bábozódnak.
A közönséges temetőbogár Európában és Ázsiában szélesen elterjedt. Hazánkban is igen gyakori, főleg az erdős helyek lakója. A sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt felelhető. Elsősorban éjszaka aktív. Általában két nemzedéke fejlődik évente, imágóival márciustól októberig találkozhatunk.
Az Év Lepkéje: Fecskefarkú pillangó (Papilio machaon)
Idén két új kategóriát is köszönthetünk az Év Fajai közt. Az egyik az Év Lepkéje a másik a szintén új, de nem előzmények nélküli Év Vadászható Vadfaja (erről még lesz szó).
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) frissen, 2022-ben alakul új szakosztálya, a Lepkevédelmi Szakosztály 2023-ban indítja el az Év Lepkéje programot.
Az MME 1979-ben indította el az Év madara programot, ezt követően 2012-ben indult el a Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály Év hüllője / Év kétéltűje programja, amihez most harmadikként csatlakozott az Év Lepkéje akció. Mindhárom program küldetése hazánk természeti kincseinek és az ezeket fenyegető természetvédelmi problémák lakossági bemutatása.
Az internetes szavazás keretében a fecskefarkú pillangó, a nagy éjjeli pávaszem és a fehérgyűrűs csüngőlepke közül lehetett választani az Egyesület honlapján, ahol a szavazást hazánk egyik legikonikusabb nappali lepkéje, a fecskefarkú pillangó nyerte 2155 (58%) szavazattal a három jelölt közül.
Az Év Lepkéje, a fecskefarkú pillangó országszerte elterjedt, bár a hegy- és dombvidékeken gyakoribb, azonban az utóbbi évek kései fagyos napjai és az intenzív vegyszerhasználat miatt bizonyos területeken igencsak megfogyatkozott. Három nemzedéke áprilistól – melegebb években már márciustól – repül egészen szeptemberig. Jellegzetes mintázattal rendelkezik, nehéz más fajjal összetéveszteni.
Érdekesség, hogy hernyója fiatalkorában madárürülékre hasonlít, később a zöld valamelyik árnyalatában pompázik.
Mérgező. A kertünkben is találkozhatunk vele például a répa levelein vagy a kapron, köményen. Nem okoz jelentős kárt. Báb állapotban vészeli át a telet, a pillangó tavasszal kel ki. A fecskefarkú pillangó hazánkban védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Az Év Hala: Lápi póc (Umbra krameri)
A Magyar Haltani Társaság a korábbi évek hagyományait folytatva, a 2023-re is meghirdette az Év Hala választást. A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasoltak a szakértők, a lápi pócot (Umbra krameri), a sügért (Perca fluviatilis) és a selymes durbincsot (Gymnocephalus schraetser), melyek közül mindhárom faj őshonos hazai vizeinkben, illetve a jelöltek közt van védett és fogható faj is. Az online szavazást végül a lápi póc nyerte a szavazatok több mint felével, így 2023-ban ez a halfaj az Év Hala. Második helyen a sügér, míg harmadik helyen a selymes durbincs végzett.
Az Év Hala, a lápi póc apró termetű, zömök testű halunk, mely kissé nyújtott, oldalról lapított. Farokúszója szabályosan lekerekített, kerekded mellúszóit, valamint az úszóiban található úszósugarakat egymástól külön-külön is képes mozgatni. Ezen sajátosságának köszönheti a "kutyahal" elnevezést. Termetéhez képest testét viszonylag nagyobb méretű pikkelyek borítják, alap barnás színezetét az oldalvonala helyén elhelyezkedő, fémesen csillogó aranysárga csík díszíti. Enyhén felső állású szájában apró fogacskákból álló kefefogazat található, aminek segítségével bolharákokat, rovarlárvákat vagy halivadékokat zsákmányol. Élőhelyeként, mint ahogyan azt neve is mutatja, a dús növényzetű mocsarakat és lápokat részesíti előnyben. Szaporodására tavasszal kerül sor, jellegzetes násztáncukat követően a nőstény őrködik az ikrákat rejtő fészek felett. A vízszabályozási munkálatokat követően az egykor tömeges állománnyal bíró faj mind élőhelyének kiterjedése, mind a faj hazai állományainak mérete jelentősen lecsökkent. Fennmaradt állományai mára egymástól elszigetelten, holtágakban, tőzeglápokban, sekély vizű tavakban, kisebb vízfolyásokban és csatornákban vannak jelen. A lápi póc további fennmaradását az egyre gyakoribbá váló száraz periódusok, valamint a Kelet-Ázsiából származó inváziós amurgéb is fenyegeti. Természetvédelmi szempontból igen értékes, fokozottan védett, bennszülött halfajunk, eszmei értéke példányonként 250 000 Ft.
Az Év Kétéltűje: Alpesi gőte (Mesotriton alpestris)
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2023-ra az alpesi gőtét választotta az év kétéltűjének. 2012 óta évente váltakozva egy-egy hazai hüllő- vagy kétéltűfajra irányítják a figyelmet azzal, hogy megnevezik az Év Fajaként.
Hazánk középhegységeinek hűvös, csapadékos mikroklímájú élőhelyeinek kisebb tavaiban, tócsáiban szigetszerűen előforduló alpesi gőte az egyik legritkább, kevésbé közismert kétéltűnk, szórványos előfordulásának köszönhetően kevesen találkoznak vele. Védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Általában március végén, április első felében bújik elő telelőhelyéről és szinte azonnal a petézőhelyre vonul, melyeken gyakran a foltos szalamandrával, a pettyes gőtével és a sárgahasú unkával osztozik. Az alpesi gőtét hazánkban legfőképpen a klímaváltozás és a vele járó csapadékhiány, valamint az erdők letermelése veszélyezteti. Fenyegeti továbbá még az elhibázott haltelepítés és a vizek szennyezése is. A farkos kétéltűekre nézve nagy veszélyt jelent az Európában 2013-ban felbukkant szalamandraevő kitridgomba (Batrachochytrium salamandrivorans), mely az alpesi gőtét is megbetegítheti. Hazánkban a kórokozót eddig még nem találták meg, de az esetleges fertőzés korai észlelése kiemelten fontos természetvédelmi feladat, amit az Agrárminisztérium biztosította Zöld Forrás pályázat keretében az MME koordinál.
Az alpesi gőte a kétéltűek osztályába, a farkos kétéltűek rendjébe, ezen belül a szalamandrafélék családjába tartozó faj. Magyarországon a legmagasabb természetvédelmi értékkel védett faj a kétéltűek közül.
A környező európai országok magashegységeiben gyakori faj. Magyarországon csak a magasabb hegységeinkben fordul elő. Megtalálható a Mátrában, a Bükk-vidék területén, a Bakonyban és a Zempléni-hegységben.
Mindenféle gerinctelenekkel táplálkozik (rovarok, giliszták, apró csigák).
A párzás és a peték lerakása a hideg lápforrásokban, patakokban történik nyár elején. Júliusban kimásznak a szárazföldre és mohapárnák, korhadt fák alatt keresgélnek táplálékot.
Az Év Madara: Barkóscinege (Panurus biarmicus)
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület már 1979 óta, immáron 45. alkalommal hirdeti ki minden évben az Év Madarát, 2011-től kezdődően pedig internetes szavazás keretében a nagyközönség választhat a három jelölt faj közül. A kezdeményezés célja, hogy a szervezők megismertessék a társadalommal azokat a madárfajokat vagy fajcsoportokat, amelyek védelmében a lakosság vagy annak egyes csoportjai (például gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepet kaphatnak.
A „nádasok nagykövetei” közül végül, a leadott több mint 14 ezer szavazat alapján, a barkóscinege lett a nyertes a voksok 41%-val, második helyen a függőcinege, míg harmadikként a nádirigó végzett.
Az idei jelölt fajokon keresztül azt Egyesület a vizes élőhely egyik legjellemzőbb és legfontosabb élőhelyére, a parti nádasok fontosságára és védelmére kívánja felhívni a figyelmet.
A barkóscinege hazánk nagyobb kiterjedésű nádas-gyékényes vizes élőhelyein: természetes és mesterséges tavakon, mocsarakban, holtágakban általánosan elterjedt, helyenként gyakori. Társas viselkedésű, állandó madarunk. Télen is a nádasokban figyelhető meg, ahol kisebb-nagyobb csapatokban a nád magját fogyasztja. Tavasszal és nyáron rovarokkal, apró csigákkal és pókokkal táplálkozik. Hazai fészkelő állománya 5 400-6 300 párra tehető.
Védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Az Év Vadászható Vadfaja: Európai őz (Capreolus capreolus)
Idén új kategóriát köszönthetünk az Év Fajai közt. Az új, de nem előzmények nélküli Év Vadászható Vadfaja.
2019-ben a Magyar Vadászlap című szaklap a számos év faja kampányon fellelkesülve megválasztotta 2019 Év Vadászható Vadfaját, a foglyot. A kezdeményezés azonban az első voksolást és eredményhirdetést követően elhalt, egészen eddig.
2022 novemberében ugyanis a Vadászati Kulturális Egyesület újra életre hívta az Év Vadászható Vadfaja szavazást, ahol az adott évi jelöltek kiválasztását olyan nagy tapasztalattal bíró, kiemelkedő tudású szakemberek végezték, akik több évtizedes munkájukkal megkérdőjelezhetetlen tiszteletet vívtak ki maguknak szakterületükön.
A szakértői javaslatok alapján 2023-ban az európai őz és a mezei nyúl közül választhattak az érdeklődők online szavazás keretében.
Az Év Vadászható Vadfaja szavazáson végül 120 szavazattal az európai őz nyert, a tőle nem sokkal lemaradó mezei nyúl előtt.
A szavazás célja volt, hogy az adott évben megválasztott vadászható vadfaj tulajdonságaira, viselkedésére, különlegességeire, vadgazdálkodásban betöltött szerepére hívja fel az Egyesület a nagyközönség figyelmét, ezzel is gyarapítva tudásukat és hozzájárulva ahhoz, hogy az ismeretek hiánya miatt született tévhiteket, téveszméket eloszlassuk, végeredményben a vadászat társadalmi elfogadottságát javítsuk.
A Vadászati Kulturális Egyesület tehát a szavazás eredményeként 2023-ban nagyobb figyelmet fordít az európai őz bemutatására, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Lássuk tehát 2023 Év Vadászható Vadfaját!
Az európai őz – „mindenki vadja” – legismertebb vadfajunk, mely Magyarország teljes területén megtalálható. Erdei környezetben épp úgy, mint a mezőgazdasági területeken, de eredeti élőhelyének a ligetes erdőket, erdős pusztát tarthatjuk. Az őz jellemzően magányosan, kis családi csoportokban él, de a tél beállta előtt kisebb-nagyobb csapatokba verődnek. Télen nagyobb mezőgazdasági területeken együtt láthatunk 50-80 egyedet is. Az őz hímjét baknak, nőstényét sutának nevezzük. A kicsinyeik a sutagida, vagy bakgida nevet viselik.
Az európai őz fején csak a bak visel agancsot, ami csontszövetből felépülő, elágazó, tömör és évente elhullajtja, majd újra növeszti.
Párosujjú patás állat, lábnyomát a keskeny, hegyes paták alakja miatt könnyű felismerni. Egy kis szív alakot lehet keresni a lábnyomában.
Kérődző állat, táplálkozásukra jellemző a változatosság, a nagy energiatartalmú és magas víztartalmú élelmet kedveli, gyakran és kis mennyiséget eszik.
A párzási időszaka az üzekedés, július, augusztus végén van, ahol a bakok fejvesztve „boszorkányköröket” futnak a suták után, a gépjárművel közlekedők figyelmét ilyenkor hívják fel a fokozott figyelemre. Az újszülött gida pöttyös és születés követő néhány óra múlva, már követni képes anyját. A kis őzgidákat ott kell hagyni, ahol találtuk, mert anyja illatanyag, szag alapján visszamegy hozzá. Tilos hozzányúlni!
Sokan gondolják, hogy az őz a gímszarvas utódja, de egy különálló vadfaj, a szarvasfélék családjából.
Bambi történetét sokan ismerik Felix Salten írásában, ahol az eredeti mű főszereplője egy őzgida. Amikor Walt Disney feldolgozta és képernyőre került, már egy amerikai fehérfarkú szarvas életét meséli el. (Erről bővebben itt lehet olvasni)
Az Év Emlőse: Vakond (Talpa eurapaea)
A vakondot választotta 2023-ban az Év emlősének a Vadonleső Program, amelyet az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működtet a Magyar Természettudományi Múzeum közreműködésével.
A közismert és közkedvelt, zsebes nadrágos kisvakond rajzfilmfigurát ihlető vakondot (Talpa europaea) nem nagyon kell bemutatnunk. A tömött, koromfekete bundájú, hengeres testű kisemlősünk rövid, három centiméteres farkával együtt is alig hosszabb, mint egy szokványos golyóstoll. Élete jelentős részét a föld alatt tölti, apró szemei, bőrredővel lezárható, fülkagyló nélküli fülnyílásai, hosszú, ormányszerű orra és feltűnő mellső ásólábai mind a speciális életmódhoz való alkalmazkodás jegyei.
A földművelésügyi miniszter 1901. évi 24.655. számú körrendelete a mezőgazdaságra hasznos állatok oltalmazása érdekében több mint száz madárfaj és néhány más emlősfaj mellett, a vakondot is természetvédelmi oltalom alá helyezte, akkor még csak „a virágos, veteményes kertek és csemete ültetvények”-en kívüli területeken. Az azóta teljes védettséget élvező rovarevőnk pénzben kifejezett természetvédelmi értéke ma 25.000,- Ft.
A mozgékony állatkával sokkal ritkábban találkozhatunk, mint jelenlétének közvetett bizonyítékaival, a vakondtúrásokkal, amelyek az akár 100 méternél is hosszabb, elágazó járatrendszeréből összegyűjtött talaj szakaszonként felszínre hozott kupacai. Skandinávia és egyes mediterrán területek kivételével egész Európában elterjedt, hazánkban is, a mocsaras, köves, szikes területek és az intenzíven művelt szántóktól eltekintve szinte minden élőhelyen megtalálható.
A kertekben megjelenő túrások olykor bosszúságot okozhatnak, ez azonban eltörpül, ha a vakond talajlazító, valamint rovarkártevő-gyérítő szolgáltatásait is figyelembe vesszük. Hiszen a rovarevőkre jellemző módon, kizárólag állati táplálékot, elsősorban a föld alatt mozgó férgeket, csigákat, rovarokat és azok lárváit fogyasztja. Meg kell tanulnunk, hogy a természettel való együttélés során a többi élőlénynek, köztük a vakondoknak is hagynunk kell életteret, megosztva kertjeinket ezekkel a hasznos kis buckalakó bundagombócokkal is.
Az Év Ősmaradványa: Borostyánkő
A Magyarhoni Földtani Társulat által megrendezett Földtudományos Forgatagon került kihirdetésre az Év Ásványkincse: a bazalt, az Év Ásványa: az antimonit, illetve az Év Ősmaradványa: a borostyánkő.
Ki ne emlékezne a nagy sikerű, 1993-as (tehát éppen 30 éves) Jurassic Park című filmre, melyben borostyánkőbe zárt vérszívó rovarokból nyert DNS segítségével hoznak létre dinoszauruszokat. Ha máshonnan nem is, de innen biztosan sokaknak ismerős 2023 Év Ősmaradványa.
A borostyán vagy borostyánkő fosszilis (megkövesedett) gyanta, bár sokan ásványként gondolnak rá, valójában nem az. Amellett, hogy kedvelt ékszeralapanyag, híres még arról is, hogy kitűnő állapotban őrzi meg a még képlékeny állapotában beleragadt kisebb állatokat, elsősorban ízeltlábúakat. Ilyen állatzárványból eddig több mint 2600 fajt határoztak meg, növényzárványokból pedig következtetni tudnak a földtörténeti korok flórájára.
Legutóbb például 2022. év végén azonosítottak magyar kutatók egy eddig ismeretlen, már kihalt rovarfajt, egy metálfényű őscsótányt egy ajkai kőszénmocsárból származó, késő-kréta korból való borostyánban.
A kutatók által vizsgált pici borostyán Ajka mellett került elő, az egykori szénbányászat idején. Az ajkait nevű borostyántípus kora nagyjából 85 millió év. A kutatók megállapították, hogy a kis rovar egy mára kihalt csótánycsalád tagja. Az újonnan felfedezett fajt Alienopterix santonicusnak nevezték el.
Izsákné Simon Adrienn
