80 éve hunyt el Kaán Károly (1867-1940) erdőmérnök, államtitkár és gazdaságpolitikus. Neve az idők során eggyé vált a hazai természetvédelem alapjainak lefektetésével és az alföldfásítási programmal.

Kaán Károly (Fotó: Erdészeti Lapok, 1940)

1867. július 12-én született Nagykanizsán, polgári családban, ahol szülei és rokonai is művelt, több nyelven beszélő, tanult, széles látókörű emberek voltak. Nagykanizsán a piarista gimnáziumban érettségizett 1885-ben, majd tanulmányait a selmeci Akadémián folytatta, 1888-ig. Ezt követően két évig gyakornokként dolgozott, majd 1890-ben sikeres erdészeti államvizsgát tett. Ahogy a gyakornoki évei alatt, úgy tanulmányai végeztével is a Besztercebányai Erdőigazgatóságnál dolgozott, ahol a szamárlétrát végig járva 1907-re erdőmesteri kinevezésig jutott.

Időközben, 1898-ban elnyerte a Magyar Erdészet Nagyösztöndíját, melynek jóvoltából egyéves külföldi tanulmányutat tehetett, amit később több is követett. Ezek alatt az utak alatt ismerkedett meg az Európában is még csak szárnyait bontogató természetvédelemi törekvésekkel.

1908-ban a Földművelésügyi Minisztérium kincstári erdők főosztályára nevezték ki. 1909-ben pedig Darányi Ignác miniszter megbízásából elkészítette a Természeti emlékek fenntartása című művét. 1914-ben természetvédelmi kormánybiztosi, 1924-ben pedig államtitkári kinevezést kapott és a  Magyar Tudományos Akadémia is ebben az évben választotta levelező tagjává. Mindezek ellenére 1925-ben nyugállományba vonult. Innentől irodalmi tevékenysége viszont tovább bővült, egyre többet foglalkozott az Alföld fásításának kérdésével és visszatért a természetvédelem ügyéhez is. 1938-tól haláláig az Országos Természetvédelmi Tanács elnökeként tevékenykedett.

Természeti emlékek c. kiadvány borítója

Munkássága nem csak a természetvédelem, de az erdészet szempontjából, is úttörő volt. Kaán már 1919-ben meghirdette az Erdőt az Alföldre programját, mellyel új lendületet, célt adott a magyar erdészeknek. Ez az erdészetpolitikája az egész 20. századi magyar erdőgazdálkodásra nézve meghatározó volt. De nem csak az erdőgazdálkodás kapott új lendületet és irányt az alföldfásításnak hála, hanem az erdészeti kutatás és szakoktatás is. Többek közt az alföldfásítási program érdekében hozták létre a ma is működő Püspökladányi Szikkísérleti Telepet.

Kaán szakpolitikájának alapelve az volt, hogy növelni kell az ország erdősültségét, mivel Magyarország az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében elveszítette erdőterületeinek 84%-át. Ezáltal az ország erdősültségének aránya 26%-ról 12%-ra csökkent. Ezt a növekedést pedig az elsősorban az Alföld erdősítésével kívánta eléri. Azonban az Alföldfásítás kérdése kapcsán is szembeötlő Kaán széles látókörű gondolkodásmódja. A valós erdészeti érvek mellett mezőgazdasági, népegészségügyi, sőt esztétikai indokokat is felsorakoztat programja mellett, melyről részletesen a Köztelek című lap 1919. december 20-i számában ír.

Nevéhez több erdészeti törvény és utasítás is fűződik, mint például az erdészeti igazgatásról hozott 1923. évi XVIII. törvénycikk (tc.).; az alföldi erdők telepítéséről és fásításáról szóló 1923. évi XIX. tc. és az Országos Erdei Alapról szóló 1923. évi XX. tc. valamint az erdőbirtokhitelről kiadott 1923. évi XXI. tc.

De ahogy már említettem, nem csak az erdőgazdálkodás terén volt reformer, hanem az állami természetvédelem ügyét tekintve is ugyanezt elmondhatjuk róla.

Kidolgozta és előkészítette a hazai természetvédelem szervezetét és a szükséges intézkedéseket, melyek A természetvédelem és a természeti emlékek fenntartásának kérdéséhez című művében jelentek meg 1914-ben. Bár Kaán Károly lerakta a hazai természetvédelem alapjait, sőt a tervező és előkészítő munka is megkezdődött, de a világháború kitörése félresöpörte ezeket a törekvéseket.

Nyugállományba vonulása után, az MTA megbízásából elkészítette a Természetvédelem és természeti emlékek című átfogó, fotókkal gazdagon illusztrált (110 fotó!) több mint 300 oldalas könyvét, mely 1931-ben jelent meg. A könyvben leírja a természetvédelem fogalmát, meghatározza legfontosabb feladatait. Gondolatai, felvetései ma is helytállóak, ahogyan például alábbi megállapításai is kiállták az idő próbáját. 

„Közgazdasági célokat segít elő a természetvédelem és ezzel egy agrár ország érdekeinek javára van azáltal is, ha pl. a selyemtermelés céljait szolgáló eperfákat és epersövényeket, valamint azokat a fafajtákat és virágos növényeket oltalmazza és fogadja gondozásába, amelyek a méheknek nyújtanak táplálékot és így arra hivatottak, hogy a méhészet szükségleteit elégítsék ki. Ugyanilyen célokat támogat, ha a madárvilágot részesíti széleskörű védelemben. Ezzel ugyanis apasztja az erdő és mezőgazdasági művelésre, a gyümölcstermelésre és kertgazdaságra háruló rovarkárokat. Épp így, ha a húst és szőrmét szolgáltató vadak védelmét követeli, és a rablóvadászat helyett az okszerű vadgazdaság, és egyben a nálunk még sok helyen fejletlen nemes vadászati sport érdekében száll síkra. Hasonlókképpen, ha a természeti tájak szépségeinek védelmével és azok elrontása ellen kifejtett mindenrendű akciójával közvetlenül, vagy közvetve a turisztikához és idegenforgalomhoz fűződő fontos közgazdasági érdekeket segíti elő; stb. Ha tehát gátat vet pl. a Balaton-vidék szépséges bazalt-hegyein a kőfejtéssel végzett azoknak az érzéknélküli rombolásoknak, amelyek azok képét örökre megrontják. Ha megakadályozza az óbudai kedves mészhegyek bányászassál történő elcsúfítását. Vagy az olyan kőfejtést, mint amely a hámori (lillafüredi) tó képét ékteleníti. Ha az erdők használatánál ellene van azoknak a szemet és a jó érzést is bántó és a tájkép összhangját is annyira zavaró nyers és terjedelmes tarvágásoknak, amelyeket manapság már jórészt az okszerű erdőgazdaság rendszere is kizár, és amelyek ellen nyugaton már a természetvédelemért annyira lelkesedő társadalom is élesen állást foglal. Ha tiltakozik a közutak menti fasoroknak „útfenntartás" vagy egyéb címen végrehajtott olyan kegyetlen és indokolatlan kipusztítása ellen, amilyen egyes dunántúli vármegyékben, de egyebütt is, sőt még a vidéki városokban is előfordul. Vagy állást foglal idősebb fák olyan érzéktelen és végzetesen káros megcsonkítása ellen, amilyent a parkokban álló és az utak menti fákon, a székesfővárosban úgy, mint a vidéken még sajnálatosan ma is alkalmaznak.

Mind olyan célok szolgálata ez, amelyet a nemzet érdekeinek szemszögéből kellően értékelni alig lehet!”

Ennek a könyvnek is, de Kaán aktív, az előkészítésben való szerepvállalásának is köszönhető, hogy az 1935-ben megjelent erdőkről szóló törvény, egyben természetvédelmi törvény is lett.

Részlet a Természetvédelem és természeti emlékek c. könyvből 

Természetvédelmi szempontból korszakalkotó volt ez a törvény, mivel lehetővé tette, hogy a természeti értékek védelme érdekében az állam területeket sajátítson ki, valamint ez alapján létesült az Országos Természetvédelmi Tanács is, mely testület feladata a védelemre érdemes természeti értékek, területek felkutatása és a védetté nyilvánítási javaslat elkészítése volt.

Láthatjuk tehát, hogy Kaán Károly szellemisége és munkásságának hatása az utókor számára is példaértékű lehet, ezért személye előtt többféleképpen is tiszteleg mind az erdész, mind a természetvédelmi szakma.

Az Országos Erdészeti Egyesület létrehozta 1985-ben a Kaán Károly emlékérmet, amellyel az erdőgazdálkodásban és természetvédelemben kiemelkedő munkásságú személyeket jutalmazzák.

Továbbá találunk róla elnevezett kilátót a Nagy-Hárshegy tetején, kulcsosházat a Szent-György hegyen vagy forrást a Visegrád-hegységben és a Bükk-hegységben. Nevét több településen (Szolnok, Nagykanizsa, Püspökladány) utca viseli, számos helyen pedig emléktábla őrzi emlékét.

Kaán Károly kilátó a Nagy-Hárshegyen (Fotó: Wikimedia Commons)

Szellemisége előtt tiszteleg az is, hogy országos természet- és környezetismereti tanulmányi versenyt neveztek el róla.

Sírja, ami a Farkasréti temetőben található, szerepel a Nemzeti Sírhelyek listáján, 2002 óta élvez védettséget.

Köztéri szobra található Mezőtúr, Nagykanizsa és Püspökladány mellett 2017 óta Budapesten is, az Agrárminisztérium Kossuth Lajos téri épületének jobb oldali árkádja alatt.

Izsákné Simon Adrienn