Rácz Gábor neve sokaknak ismerősen csenghet, számos egyéb remek magyar természetfilm mellett ugyanis ő rendezte a Tizenkét hónap az erdőn című ismeretterjesztő természetfilm sorozatot, melyet 1988-ban mutattak be és melyről, bemutatásának 30. évfordulóján mi is írtunk (ITT).
A sorozat nagy sikert aratott, jó néhány évvel később, 1996-ban, pedig megjelent a Pro Natura díjas rendező könyve is, Sokszor „Tizenkét hónap az erdőn” címmel. A könyv első kiadása a Nimród Alapítvány vadászkönyvsorozatának 34. tagjaként a Dénes Natúr Műhely kiadásában látott napvilágot 800 példányban, mely hamar el is fogyott a boltok polcairól.
Az első, 1996-ban megjelent kiadás borítója (Fotó: Izsákné Simon Adrienn)
Így aztán az első kiadást, 13 évvel később, 2019 augusztusában egy második, bővített kiadás követte, szintén a Dénes Natúr Műhely gondozásában. A 184 oldalas kötetet sok, a természetfilmezés hőskorát megidéző fotó teszi még élvezetesebbé, melyek segítségével egy kicsit talán az olvasó is beleshet a kulisszák mögé.
A bővített, 2019-ben megjelent második kiadás borítója (Fotók: Welker Gábor)
A kötetek közös jellemzője, hogy csak egy részük klasszikus vadászkönyv, a vadászattal kapcsolatos emlékek felidézése mellett olvashatunk az író-rendező „lepkész” éveiről, Afrikai utazásáról és természetfilmes élményeiről is.
Rácz Gábor ugyanis fiatal korától fogva gyűjtött lepkéket, ami oda vezetett, hogy a Magyar Rovartani Társaság tagja lett, lepkegyűjteményét pedig a ’80-as években védetté nyilvánították, ami, azóta a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményét gazdagítja. De nem csak saját eredményeit osztja meg az olvasóval, hanem bepillantást nyújt a magyarországi lepkegyűjtés történtébe is egy-egy izgalmas, az 1800-as években történt esemény segítségével.
Ahogy az lenni szokott, egyik munka hozta magával a másikat, így az író, rovarász tevékenysége kapcsán került először a természetfilmezés közelébe, ahonnan később csatlakozott a Magyar Televízióhoz. Itt vette kezdetét természetfilmes karrierje, melyhez kapcsolódó emlékeinek egy hosszabb fejezetet szentel a könyvben. A Tizenkét hónap az erdőn című sorozaton kívül számos kiváló természetfilm kötődik Rácz Gábor nevéhez, ilyen például a Viperák, a Megsebzett bolygó, és a Böbe Afrikában.
Utóbbi filmje kapcsán megelevenedik a könyv lapjain Böbe, a veszprémi állatkert csimpánzának alakja. Őt egy etológiai kísérlet részeként többek közt Rácz Gábor is elkísért afrikai útjára, mely utat a Böbe Afrikában című filmjében dokumentált.
Böbe 1963-ban, az afrikai Guinea-ból került Veszprémbe. Anyját orvvadászok pusztították el, az elárvult majom pedig egy Afrikában dolgozó mérnökhöz, Rózsavölgyi Imréhez, majd végül Veszprémbe került. Rendkívüli tanulékonyságának és játékos természetének köszönhetően számtalan etológiai megfigyelést és kísérletet folytattak Böbével.
Az egyik legérdekesebb ilyen kísérlet az volt, mikor a Magyar Televízió forgatócsoportjának kíséretében Afrikába vitték őt. A kísérleti csoport tagja volt Kasza László, a veszprémi állatkert igazgatója, Vecsey Ervin, Böbe gondozója és Rácz Gábor. A kísérlet célja pedig nem volt más, mint, megfigyelni és rögzíteni reakcióit a vadon élő csimpánzokkal való találkozás pillanatában ‒ vajon megpróbál-e hozzájuk csatlakozni? Böbe azonban megijedt tőlük, kétségbeesett sírással mászott le egy hatalmas fa tetejéről, és futott a gondozója után. Azokat választotta, akik fölnevelték, akikhez mindennapjai kötötték – mindenki nagy megkönnyebbülésére.
Persze nem volna vadászkönyv a könyv, ha nem találnánk benne, a vadászemlékeket, tapasztalatokat felelevenítő történetekből is egy csokorra valót.
A második, bővített kiadás azonban nem ér véget az emlékezetes vadászpillanatok papírra vetésével, hanem górcső alá vesz a vadászatot, a vadásztársadalmat, mely rohanó világunkkal együtt egyre nagyobb változáson megy át. Az író szavait olvasva olyan elhivatottságot és tiszteletet érzünk a vad és egyben a természet iránt, mely csak az igaz vadászok sajátja.
A könyv utolsó fejezetei egy kis kitekintést adnak a természetfilmezés révén létrejött nemzetközi kapcsolatokra és a sok év lelkiismeretes munkájának eredményeképp kapott elismerésekre. Emellett a mai napig aktuális természet- és környezetvédelmi kérdések is megfogalmazásra kerülnek, bízva abban, hogy összefogással valamiképp megőrizhető marad a minket körülvevő természet megannyi csodája.
Izsákné Simon Adrienn
