Ha vizes élőhelyekről hallunk, legtöbbünknek egy tó, folyó, nádas vagy mocsár képe jut eszébe. De mi a helyzet az erdőben található állandó, vagy időszakos vízfolyásokkal, vízfelületekkel? Mi a szerepük, jelentőségük az erdő életében?

Az erdei ökoszisztémában nélkülözhetetlen mind a felszíni, mind a felszín alatti víz jelenléte, sőt bizonyos csapadék mennyiség alatt (ez hazánkban nagyjából évi 600 mm) nem is jön létre zárt erdő. Ennek az az oka, hogy az erdők a legnagyobb vízigényű természetes társulás típusok a Földön, mivel ezeken a területeken a legmagasabb primer produktivitás. Primer vagy elsődleges produkció alatt a zöld növények által termelt biomasszát értjük. Ennek a produktivitásnak a mértékét pedig meghatározzák a környezeti tényezők, többek közt a csapadék mennyisége és a hőmérséklet. Ez a két tényező különösen fontossá válik a napjainkban zajló klímaváltozás hatásai miatt.

Magyarországon négy erdészeti klímaövet különböztetünk meg (bükkös, gyertyános tölgyes, cseres kocsánytalan tölgyes, erdős sztyepp), mindegyik jól elkülöníthető a rá jellemző éves csapadékmennyiség és hőmérsékleti adatok alapján, azonban a fenti jellemzők közti eltérés meglehetősen kicsi, így kisebb éghajlati változás is érzékenyen érintheti a magyar erdőket.

De nem csak az klimatikus változások hatnak az erdőkre, hanem számos esetben egy-egy erdős terület jelenléte kimondottan a vízhez köthető. Ilyen higrofil társulások többek közt, a vízpartokon, lápokon található égeresek, vagy a folyók ártereihez kapcsolódó bokorfüzesek és egyéb ligeterdők.

Bár az erdő léte szorosan kapcsolódik a víz jelenlétéhez, maga az erdő is jelentős szerepet játszik egy-egy terület vízháztartásának alakulásában azzal, hogy sajátos mikroklímát alakít ki. Elég csak a fák által végzett párologtatásra, a szél hatásának (defláció, szárító hatás) mérséklésére, vagy a fák által felfogott csapadék (intercepció) mennyiségére gondolni, rögtön beláthatjuk, hogy az erdő és a víz milyen sokrétű kölcsönhatást gyakorol egymásra.

Az állatvilág szempontjából a fentieken túl az erdőkben megtalálható állandó és időszakos vízfelületek, vízfolyások bírnak még kiemelkedő jelentőséggel. A tavak fontos szerepet játszanak az erdők életében. A kétéltűek (például erdei béka, barna varangy, alpesi gőte) mellett rengeteg rovarfajnak adnak otthont, és éltető ivóvizet, dagonyázó helyet biztosítanak a nagyvad fajoknak.

Barna varangyok

A gyors folyású vizek általában nem alkalmasak sem peterakásra, sem táplálkozó területnek. Kivétel a foltos szalamandra, ami elsősorban hűvös patakvölgyekben hozza világra utódait, lárvái forrásokban, kiszélesedő, apró öblökben nevelkednek. Zárt, hegyvidéki erdeink gyors folyású, tisztavizű patakjai mentén találkozhatunk a hazánkban fokozottan védett vízi rigóval, mely nagyon érzékeny a víz minőségére, hiszen a táplálékául szolgáló apró rákok a szennyezett vizekből hiányoznak. Fontos tehát, hogy mikor a vizes élőhelyek védelméről beszélünk, gondoljuk és tegyünk is erdőkben található tavak, patakok megóvásáért is, hiszen rendkívül változatos élővilág sorsa függ meglétüktől és minőségüktől.

Izsákné Simon Adrienn