48 évvel ezelőtt, február másodikán írták alá az iráni Ramsarban a Ramsari Egyezmény néven ismertté vált nemzetközi megállapodást, hivatalos nevén: Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyeiről.
Ramsari Egyezmény logója (Forrás: ramsar.org)
A megállapodás a vizes élőhelyek, elsősorban az ott élő madárvilág védelméért jött létre. A megállapodáshoz 1979-ben hazánk is csatlakozott, majd az 1993. évi XLII. törvénnyel hirdette ki azt. Magyarország jelenleg 29 nemzetközi jelentőségű vizes élőhellyel szerepel a ramsari listán, melyek az alábbiak:
- Szaporcai Ó-Dráva-meder Ramsari Terület
- Dinnyési-fertő és a Velencei-tavi Madárrezervátum Ramsari Terület
- Kardoskúti Fehér-tó Ramsari Terület
- Mártélyi Ramsari Terület
- Felső-kiskunsági szikes tavak Ramsari Terület
- Izsáki Kolon-tó Ramsari Terület
- Pusztaszeri Ramsari Terület
- Hortobágyi Ramsari Terület
- Tatai tavak Ramsari Terület
- Fertő Ramsari Terület
- Kis-Balaton Ramsari Terület
- Balaton Ramsari Terület
- Bodrog-zug Ramsari Terület
- Ócsai Turjános Ramsari Terület
- Rétszilasi-halastavak Ramsari Terület
- Gemenc Ramsari Terület
- Béda-Karapancsa Ramsari Terület
- Pacsmagi-tavak Ramsari Terület
- Biharugrai Ramsari Terület
- Ipoly-völgy Ramsari Terület
- Baradla-barlangrendszer és felszíni védőövezete Ramsari Terület
- Felső-Tisza-vidék Ramsari Terület
- Csongrád-bokrosi-sóstavak Ramsari Terület
- Nyirkai-hany Ramsari Terület
- Rába-völgy Ramsari Terület
- Felső-kiskunsági szikes puszták Ramsari Terület
- Borsodi-Mezőség Ramsari Terület
- Montág-puszta Ramsari Terület
- Dél-balatoni halastavak és berkek Ramsari Terület
Az összes hazai ramsari terület, a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe bejegyzett hazai védett vizek és vadvízterületek kihirdetéséről szóló 119/2011. (XII. 15.) VM rendeletben egységes szerkezetben került kihirdetésre.
A Ramsari Egyezmény titkársága Glandban (Svájc) működik, jogi személyiséggel rendelkező háttérszerve a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN). A titkárság 1997 óta rendezi meg a vizes élőhelyek világnapját, hogy felhívja a fontosságukra és értékeikre a figyelmet. Az idei év kiemelt témája a vizes élőhelyek és a klímaváltozás.
Vizes Élőhelyek Világnapja 2019. nemzetközi logója (Forrás: worldwetlandsday.org)
Az egyezmény értelmében vadvíznek tekintendők azok az akár természetes, akár mesterséges, állandó vagy ideiglenes mocsaras, ingoványos, tőzeglápos vagy vízi területek, amelyeknek vize állandó vagy áramló édesvizű, fél sós vagy sós, ideértve azokat a tengervizű területeket is, amelyek mélysége apálykor a hat métert nem haladja meg.
Az Egyezmény szempontjából vízimadaraknak tekintendők a vadvizektől ökológiailag függő madarak. Ezen madárközösség védelmét szolgálják nemzetközi viszonylatban azok a szerződés hatálya alá tartozó területek, ahol az ott élő és vonulásuk során, azokat igénybe vevő fajok állandó védelemben részesülnek.
Mint korábban már említettem hazánkban több ilyen nemzetközi jelentőséggel bíró vizes élőhely is szolgál pihenő és táplálkozó helyül vonulási időszakban az őket igénybe vevő madárfajoknak. Ezek közül szeretnék egyet kiemelni és megismertetni Budapest és környéke természetbarát közönségével. Választásom több szempontból is a Dinnyési Fertőre esett. Először is, a fővároshoz való közelsége és jó megközelíthetősége (gépkocsi, vonat) másodsorban az egész évben ott megtalálható állat- és növényfajok gazdagsága, harmadsorban ezen értékek kulturált bemutatására szolgáló létesítmények és környezeti nevelési programok teszik igazán vonzóvá a dinnyési Fertőt. A Duna-Ipoly Nemzeti Park kezelésében álló területen több színvonalas, információs táblákkal, leskunyhókkal és megfigyelő toronnyal ellátott tanösvény várja az érdeklődőket, akik ismeretanyaguk bővítésére szakvezetést is igénybe vehetnek. Nyáron különböző természet- és madárvédelmi táborok kínálnak szórakozási és tanulási lehetőségeket a természetszerető fiataloknak.
A Dinnyési Fertő még nem is olyan régen a Velencei-tó szerves része volt, ma is jóformán csak a balatoni vasút vonal és az országút választja el a tó délnyugati részeitől. 1966-ban került helyi védettség alá. Háborítatlan, nádassal részlegesen benőtt vizein számtalan madár talál ideális fészkelő és táplálkozó helyet. A Fertő legismertebb költőfajai a nagykócsag és a kanalas gém. A gyakori fészkelők közé tartozik a rejtett életet élő bölömbika melynek mély, búgó hangját messzire lehet hallani, de említést kell tennünk egy másik, rejtőzködő életmódot folytató gémféléről is a bakcsóról, mely szintén a Fertő nádasainak lakója. A költési időben mindig megfigyelhetünk szárcsát, vízityúkot és különböző vöcsökfajokat.
Egyetlen hazánkban fészkelő vadlúd fajunk, a nyári lúd is nagy számban megfigyelhető. Tavaszi, de különösen az őszi madárvonulás idején hatalmas récetömegek, s több ezres vadlúd csapatok zsúfolódnak össze a tavon. Egyik leglátványosabb esemény az őszi vadliba húzás, mikor alkonyatkor, a Fertő melletti földeken táplálkozó mintegy húszezer vagy még több vadlúd behúz a Fertő biztonságot nyújtó vizére, hogy ott éjszakázzon. Pazar látványt és egyedülálló élményt nyújtva ezzel a madarak szerelmeseinek! A vetési és nyári ludak mellett 10 – 14 féle récefajt és több vadlúd fajt, rétihéjákat, rétisasokat és számos partimadár fajt lehet megfigyelni ezen a védett élőhelyen. Említést érdemel még, a terület mocsári fajokat felvonultató gazdag rovar, hal, kétéltű, hüllő és emlősfaunája is. A Fertő egyes parti részei az Alföldre jellemző sziki vegetáció borítja. A ritkább, sótűrő fajok mellett az orvosi székfű (kamilla) a terület jelentős részén állományalkotó. A Dinnyési Fertő ideális helyszíne a vízi életközösség megfigyelésének.
Mindenkinek ajánlom sok szeretettel!
Rácz Róbert, preparátor
