Reneszánszukat élik napjainkban a vadászékszerek, melyek a hétköznapokon vagy akár egy-egy ünnepélyes alkalomkor is lehetővé teszik, hogy eredményes vadászatunk emléke velünk legyen.

Már a gyűjtögető-vadászó ősember is kedvelte, készítette és hordta a fogakból, karmokból, csontokból készült ékszereket. A legrégebbi ismert, fogakból készült nyakláncok, vagy épp kövekből, kagylókból álló karkötők a Gyenyiszovai emberhez kötődnek. Ezek a leletek nagyjából 49 ezer évesek lehetnek, de találtak hasonló korú mamut agyarból készült tiarát is a régészek, a szibériai Gyenyiszova barlangban.

A gyenyiszovai barlangban talált leletek

(Forrás: Thilo Parg, Wikimedia Commons, Licence CC BY SA 4.0)

Nem újdonság tehát az emberiség történetében, hogy az általa zsákmányolt állat egy-egy darabját viseli. A feltételezések szerint azonban az ősember nem csak díszként, hanem babonából, egyfajta szerencsehozó, óvó talizmánként hordta az általa elejtett állatok fogait, karmait, csontjait.

Később, a fémek (az arany, az ezüst és a réz) elterjedésével és ezek aprólékos megmunkálásának lehetőségével nem tudtak versenyezni ezek az ősi ékszerek, így hosszú-hosszú időre háttérbe szorultak. Persze a vadászat, illetve számos vadfaj, mint motívum nem tűnt el, megtalálhatóak a későbbi ékszereken, használati tárgyakon, elég csak példaként a Magyarországon fellelt szkíta aranyszarvasra vagy egyéb díszes övlemezekre, diadémokra, karperecekre, kantárdíszekre, nyak- vagy melldíszekre gondolni, melyeken szarvasok, leopárdok jelennek meg és gyakoriak a vadászjelenetek is.

A mára klasszikussá vált vadászékszerek a 19. század végén, 20. század elején jöttek divatba. Olyannyira népszerűek voltak, hogy az 1910-es bécsi világkiállításon is megjelentek már, mint kiállítási darabok, a vadászat témájához kapcsolódóan. A legelterjedtebb a tölgyfaleveles, makkos díszítés vagy a szarvas gyöngyfogból készült darabok, de találkozhatunk a havasi gyopárral is, mint díszítő elemmel, elsősorban a hölgyeknek szánt ékszereken, kiegészítőkön.

A vadász-erdész ékszerek közt érdekességként említeném az úgynevezett selmeci gyűrűt, ami a II. világháború után az erdész-, bányász-,kohász hallgatók közötti összetartozást erősítő emléktárgyként szolgált. Ez a gyűrű, egy kettesével összefont szétszedhető és összerakható, eredetileg ezüstdrótból formált gyűrű. Összerakva, ráforrasztva a hallgatók szakjaira jellemző jelvénnyel készült: bányász-kohász hallgatók esetében nyeles ék és kalapács keresztben egymáson, erdész hallhatók esetében tölgyfalevéllel, az úgynevezett erdészcsillag motívummal, vagy választott hölgyeiknek havasi gyopárral. Ezeknek a gyűrűknek az első készítője Németh Endre Lajos (1911-1981) ékszerész volt.

Később más szakmák hallgatóinak is megtetszettek ezek az ördöglakat gyűrűk, így ma már kapható vadászok számára készült szarvasos-Hubertusz keresztes motívummal, de „gazdászok” (agrármérnökök), gyógyszerészek, jogászok és lovasok számára készült változatok is elérhetők.

A vadászékszerek közé sorolhatjuk a kalapokra kerülő kitűzőket, jelvényeket, melyek ábrázolhatnak, vadfajokat, vadászkutyákat, a változatok száma szinte végtelen. De az ezüstből készült szalonka ecsettolltartót vagy sörtetartókat (ezek ma már azért ritkábbak) is ide sorolhatjuk. Továbbá az agancsból vagy gyöngyfog felhasználásával készült zsinóros vadásznyakkendők, mandzsetta gombok, nyakkendőtűk, nyakkendő- és pénzcsipeszek, különböző nyakláncok, karkötők vagy a hölgyek számára készült fülbevalók, brossok is a vadászékszerek választékát bővítik.

Ahogy már említettem hagyományosan főként a szarvasfélék gyöngyfogából, németes kifejezéssel élve, grandliból készül ezeknek az ékszereknek a többsége, melyet általában ezüsttel kombinálnak a készítők. A grandli ezen irányú felhasználása már Hőnig István 1895-ben kiadott Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra című könyvében is megjelenik, illetve néhány vadászirodalmi műben is felbukkan. Ilyen például Makay Béla Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival (Bp., 1911.) című könyve, melyben Az örök asszonyi című novellában találkozhatunk az ominózus gyöngyfogból készült nyaklánccal.

Természetes a gyöngyfog mellett előfordulnak tollak, vaddisznó agyar vagy akár ragadozó fog felhasználásával készült ékszerek is mind hagyományos, mind modern kivitelben.

A vadászékszerek a 19. század végén olyan népszerűek voltak az Osztrák-Magyar Monarchiában, hogy egészen meghökkentő darabok is készültek, mint például az öntött és cizellált ezüst, tölgyfaleveles foglalatban lévő (az ezt a tárgyat hirdető aukciósház szerint) vadmacska fogsora, Bécsből.

Ma már azonban a hazai vadfajok mellett készülnek az egzotikus vadászutakról, szafarikról származó trófeákból is ékszerek. Ezek közt találhatunk például leopárd vagy oroszlán karomból, tarajos sül tüskéből, vízilófogból készült egyedi darabokat.

Sőt, egészen meghökkentő alapanyagok is bekerülnek újabban a vadászékszerek közé, ez pedig nem más, mint a vadászfegyverekbe való töltények részeiből készült mandzsetták és fülbevalók. Bár ezeket én nem sorolnám a klasszikus vadászékszerek közé, kétség kívül nagyon mutatós darabok, melyek hamar elnyerik a fiatalabb generáció tetszését.

És nektek milyen vadászékszeretek van?

Izsákné Simon Adrienn