Fejéregyházi Dr. Csapody Vera, matematika és fizikaszakos tanár, apáca és növényillusztrátor Budapesten látta meg a napvilágot 1890. március 29-én hétgyermekes családban. Szemorvos és egyetemi tanár édesapja, fejéregyházi Dr. Csapody István (1857–1912) révén gyerekkorában rácsodálkozott a természet szépségeire, ő tanította az első növényfajok nevére és felhasználhatóságukra is. Édesapja és festő nagybátya bíztatására fogott hozzá a növények ábrázolásához. 1908-ban sikeres érettségi vizsga után külön engedéllyel iratkozott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakára, ahol 1913-ban nőként az elsők között szerzett diplomát. Tudományos pályára készülve az egyetem fizika tanszékén gyakornokoskodott, de az élet hamar nehéz próba elé állította: édesapja korai halála miatt nem vállalhatta a fizetés nélküli gyakornoki munkát, helyette kezdetben óraadó tanárként, majd 1916-tól 32 éven át a Sacre Coeur Sophianum katolikus leánygimnáziumban tanít, utolsó évtizedében igazgatója is az intézménynek. Egyéni oktatási módszereivel és személyiségével magával ragadta diákjait, megszerettette velük a fizika és matematika tantárgyakat.

1922-ben a kor egyik legjelentősebb botanikusa, aki ekkor fejezte be a teljes Történelmi Magyarország közel 4100 növényfajának határozóját, a Magyar Flórát (Flora Hungaricat), Jávorka Sándor (1883–1961) meglátta a növényekről készített csodálatos vízfestményeit, s barátságuk Jávorka haláláig tartott. Kettejük szakmai-szellemi (és bensőséges) közösségéből született könyveken generációk nőttek fel. A „Magyar Flórá”-hoz készítették el „A magyar flóra képekben (Iconographia Florae Hungaricae)” című kötet, mely mind a 4100 növényfaj pontos, botanikailag hiteles ábrázolása.

Szinte minden háztartásban meglapul az „Erdő-mező virágai” kötete, de minden középiskolás számára jól ismert és gyakran forgatott tankönyv volt a „Kis növényhatározó”. A történelem és a határok változása miatt az Iconographia nem kaphatta meg sem a Magyarország, sem pedig a Történelmi Magyarország jelzőket, így körül kellett írniuk e régiót: „Iconographia florae partis austro-orientalis Europae Centralis”, azaz „Közép-Európa délkeleti részének növény képei”, mai napig nemzetközi szinten is az egyik legkeresettebb szakkönyv, ezért 1975-ben és 1979-ben újra kiadta az Akadémia Kiadó (és igény továbbra is van az újbóli kiadására).

Csapody Vera által készített növényábrázolások jelentősége abban áll, hogy Jávorka Sándor szakmai vezetésével botanikailag hiteles rajzok készültek a növényekről (hiszen a fényképezés ekkor még gyerekcipőben járt), ráadásul Csapody Vera, mint matematikus, méretarányosan ábrázolta a növényeket, illetve amolyan „állatorvosi lovakat” rajzolt: az összes, a fajra jellemző határozóbélyeget egy rajzban ötvözte. Növényábrázolásaihoz a legtöbb esetben élő növényeket használt modellként.

Óriási munkabírását és precizitását jól szemlélteti, hogy a Csíranövény határozó ábráinak elkészítéséhez másfél évtizedig hajtatta, nevelte a növényeket. Beható tanulmányokat folytatott a növényábrázolás területén, speciális technikát dolgozott ki akvarelljeinek színmegőrzésére, így azok sok évtizeddel később sem fakultak ki. Élete során több mint tizenkétezer akvarellt, négyezer táblarajzot és háromezer tusrajzot készített, melynek jelentős részét a Magyar Természettudományi Múzeum őrzi.

A Szegedi Tudományegyetemen 1932-ben doktori fokozatot szerzet, értekezése a „Mediterrán elemek a magyar flórában” címet viseli.

Az iskolák államosításakor (1948) felmentették állásából (csak 1958-ban rehabilitálták), így 1966-ig, nyugdíjba vonulásáig a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában dolgozik muzeológusként, de nyugdíjasként szinte haláláig dolgozott az intézményben. Múzeumi munkássága alatt bejárja a teljes Kárpát-medencét.

A rubindiplomás tanárnő munkásságát a Vörös Kereszt ezüstérmével (1915), Szocialista Kultúráért éremmel (1963), Munkaérdemrend ezüst fokozatával (1965, 1970), a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Entz Ferenc-érmével (1966) és a „Hazánk flórájának tudományos hitelességű, művészi színvonalú grafikai ábrázolásáért” Állami díjjal (1980) ismerték el, de posztumusz (2000) Magyar Örökség Díjat is megkapta.

A növények nagy megfestője Budapesten 1985. november 6-án tért meg Teremtőjéhez. Sírja a Farkasréti temetőben található. Emlékét őrzi a Csapodya növénynemzetség és a Csapody Növénybarát Kör, míg a budapesti Gellért-hegy, Szálló felöli oldalára ültetett libanoni cédrus (Cedrus libanii) örökké zöldellőn tartja.

 Számtalan és hiánypótló munkája közül csak a legismertebbek és legjelentősebbek:

• Jávorka Sándor – Csapody Vera: A magyar flóra képekben (Iconographia Florae Hungariae) (1929–1934, reprintben 1975 és 1979)
• Csapody István – Csapody Vera – Jávorka Sándor: Erdő-mező virágai (1950)
• Csapody Vera: Színes atlasz Magyarország kultúrflórájához (1962)
• Csapody Vera – Jávorka Sándor: Kerti virágaink. Közép-európai dísznövények színes atlasza (1962)
• Csapody Vera – Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek szótára (1966)
• Simon Tibor – Csapody Vera: Kis növényhatározó (1966)
• Csapody Vera – Csapody István – Rott Ferenc: Erdei fák és cserjék (1966)
• Csapody Vera – Debreczi Zsolt: Télen is zöld kertek (1971)
• Csapody István – Csapody Vera: Védett növényeink (1982)
• Vera Csapody – Imre Tóth: A Colour Atlas of Flowering Trees and Shrubs (1982)

Kerényi-Nagy Viktor