A mezőgazdaság, ezen belül is a növénytermesztés az egyik, a környezeti elemekre (talaj, víz, élővilág) legnagyobb hatással bíró földhasználati mód mind hazánkban, mind Európában. A gazdálkodó nemcsak a termelés hatékonyságáért felelős, de az általa folytatott tevékenység meghatározza a táj képét, a mezőgazdasági élőhely diverzitását is. Az utóbbi évtizedek intenzív mezőgazdálkodásának hatására a természetes élőhelyek megfogyatkoztak, sokszor elszigetelődtek egymástól. Ennek eredményeként csökkent a növény- és állatfajok változatossága és száma, egyszóval a biodiverzitás.

Az okok közt vélhetőleg azonban nemcsak a mezőgazdasági intenzifikáció (a termesztett növények körének szűkülése, ún. szegély-élőhelyek, például árokpartok, erdősávok, útszegélyek csökkenése és eltűnése, a gépesítés mértékének növekedése) egyre erőteljesebbé válása, hanem az általános élőhelyi átalakulás is megtalálható. A települések terjeszkedésével, ipari parkok megjelenésével csökkent a legelő- és gyepterületek aránya, egyre több lett a beépített terület és nőtt az erdőterületek aránya is, ami szintén nem a mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő fajoknak kedvez.

Már jó ideje ismert, számos gyakorlati példával igazolt tény, hogy a negatív hatások mérséklésére van mód a hagyományos, vegyszerszegény, extenzív, azaz külső, mesterséges ráfordításokat (műtrágya, növényvédő szerek, gyomirtók) nem, vagy alig használó mezőgazdasági megoldások alkalmazásával. A már kipróbált jó gyakorlatok mellett az egyre terjedő precíziós gazdálkodás is esélyt nyújt a természet és a környezet védelmére a digitális csúcstechnológiák alkalmazásán keresztül. A precíziós gazdálkodás egy olyan gazdálkodási mód, mely a termőhely tulajdonságaira vonatkozó pontos információkon és azok folyamatos gyűjtésén és elemzésén alapszik, így csökkentve a kijuttatok anyagok mennyiségét, ezzel mérsékelve a mezőgazdaság környezetre gyakorolt hatását, mégis növelve a hozamot. A természetvédelmi és a termelési érdekek közötti összhang megtalálása és megtartása igazi kihívás, mivel a gazdálkodó számára fontos szempont, hogy a fenntarthatóságra való törekvés ne járjon együtt a mezőgazdasági tevékenység jövedelmezőségének csökkenésével. Napjainkban a természetes alapanyagokból készült, sőt, a fenntartható- vagy biogazdálkodásból származó termékek egyre keresettebbek a környezettudatos fogyasztók részéről. Hiszen ma már egyre többen tudják, hogy az egészség szorosan összefügg az elfogyasztott ételek minőségével, így a termelők számára jelentős gazdasági előnyt is jelenthet, ha tiszta, helyi élelmiszer alapanyagokat termelnek.

Vegyszermentes táblaszegély (Fotó: Papp Tibor)

A precíziós növénytermesztés alapja a mezőgazdasági táblán belüli művelési zónák meghatározása, majd ezek művelési egységként való kezelése. Ez az, ami lehetőséget biztosít a megfelelő agrotechnológia megválasztásához, a differenciált, takarékosabb és okszerű inputanyag (növényvédőszer, műtrágya stb.) kijuttatáshoz. Ezzel a módszerrel a költségek mellett csökkenthető a mezőgazdasági tevékenység környezetterhelése (pl.: munkagépek okozta zajterhelés, levegőszennyezés), vagy a kijuttatott anyagok környezetben való felhalmozódása, illetve biztosítható a túlzott mértékű bolygatás elkerülése. Lehetséges ennél direktebb megoldások alkalmazása is. A precíziós gazdálkodásban ma már megkerülhetetlenek a drónok és az általuk készített felvételek, illetve azok adatainak elemzése, gazdálkodásban való felhasználása (növényszámlálás, termésbecslés, talajállapot felmérés stb.). Lehetőség van azonban ezeknek a szerkezeteknek a természetvédelmi célú használatára. Ilyenkor az állatok számára veszélyesebb munkaműveletek (aratás/kaszálás, szárzúzás) előtt drónok segítségével felmérhető a területen található madárfészkek, rejtőzködő őzgidák helyzete, nagy felbontású fényképeken vagy hőkamerákon keresztül. Az így kapott információk alapján a gazdálkodó megteheti a megfelelő intézkedéseket.

A mezőgazdasági művelés alatt álló területek számos fajnak kínálnak élő-, táplálkozó- és szaporodóhelyet (Fotó:Papp Tibor)

A modern technológia ma már lehetővé teszi szinte a legmagasabb fokú gyom- és rovarkárosítók elleni védekezést. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni ezeknek a fajoknak az ökológiai szerepét. A már említett gyomnövények, azok magvai, illetve a mezőgazdasági területhez kötődő rovarok, például fácán, fogoly, túzok táplálékául szolgálnak. A rovarok jelenléte kiemelkedő jelentőségű ezeknek a madaraknak a fiókanevelési időszakában, mivel utódaikat, a nehezen emészthető magvak helyett magas fehérjetartalmú, a szervezet számára könnyebben hasznosítható rovarokkal táplálják. A mezőgazdasági művelés alatt álló területek tehát számos fajnak kínálnak élő-, táplálkozó és szaporodóhelyet, melyek fenntartására törekedni kell a mezőgazdasági művelés mellett is, mivel ezek a szervezetek kedvezően hatnak a mezőgazdaságra. Ebben teszik érdekeltté a gazdálkodót többek közt az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának (KAP) egyes elemei is.

Az ökológiai változatosság és a környezeti elemek védelmének célja megjelenik a jelenleg aktuális KAP 2014–2020 törekvéseiben. Megtalálható benne a támogatási rendszereken belül egy úgynevezett zöld komponens, mely támogatja a környezet számára kedvező termelési eljárások alkalmazását, például a meghatározott minimális nagyságú állandó legelőterületek fenntartását, a növénytermesztés diverzifikációját és az ökológiai változatosságot biztosító jellegzetességek (például véderdő, sövény, parlag sávok, agrár-erdészeti sávok) kialakítását, azok megőrzését. A precíziós gazdálkodási megoldások pedig lehetővé teszik ezeknek a változatos szerkezetű agrárterületeknek az igényeihez legjobban idomuló művelési formák alkalmazását.

Kocsányos tölgy (Quercus robur) a galgamácsai Mária Terézia-fa (Fotó: Papp Tibor)

A már említett ökológiai változatosságot biztosító célterületek között szerepelnek többek közt parlagon hagyott földterületek, teraszok, védelmi sávok, agrár-erdészeti területek, erdőszélek mentén elhelyezkedő sávok, nitrogénmegkötő növénnyel beültetett területek. A számos felsorolt lehetőség közül minden gazdálkodó megtalálhatja a területi adottságaihoz és a gazdálkodási formájához legjobban illeszkedő lehetőséget, mellyel a mezőgazdaság hozzájárulhat a természetvédelmi törekvésekhez.

Izsákné Simon Adrienn

A fenti cikk olvasható a Magyar Mezőgazdaság című folyóirat 2019. február 27-i számában