Vadászerdő

„Kérem a következőt!”

Egy történelmi dúvad gyérítési mód, az uhuzás

2020. július 01. - Erdőnjáró

Ki nem emlékezne gyermekkorunk egyik kedves doktoráról Dr. Bubóról, és társairól szóló rajzfilmsorozatra! Viszont arról már kevésbé beszél az utókor, hogy az orvost megszemélyesítő bagoly hajdanán vadásztársunk volt az akkor még kártékony vadnak, vagyis dúvadnak minősített vadfajok elleni „harcban”.

owl-3367439_1920.jpg

A 18. század folyamán megszerveződő nagy uradalmakban a század második felében, valamint a 19. század folyamán kialakult a céltudatos és rendszeres vadgazdálkodás. A kezdetben cseh, morva és német területekről érkező hivatásos vadászszemélyzet legfontosabb feladata a vadászterület és a vadállomány őrzése volt. Az uradalmak lőjegyzékeiben hasznos és káros vadfajokra osztották a terület vadállományát. A vadgazdálkodási munkák előzményeként forrásainkban először a ragadozók irtása jelent meg, amelyet külön díjaztak. Megfelelő „lőpénz” (Schussgeld) ellenében a vadászszemélyzet tagjai kötelesek voltak rendszeres ragadozóirtást végezni. Így lehetett elérni, hogy nagyobb mértékben sokasodjanak azok a vadfajok, amelyeknek állományát a vadászati lehetőségek megtartása és növelése céljából védeni, illetve fejleszteni akarták.

Az apróvadtenyésztés érdekében folyamatosan pusztítani kellett a sok „görbecsőrűt”, ahogy korábban nevezték azokat a ragadozó madarak csoportjába tartozó fajokat, amelyek mára már védettek, mint például a különböző sólyom, sas, héja, ölyv, kánya és vércse félék, valamint a karvaly. A régi vadászati szakszemélyzet ragadozómadarakkal kapcsolatos ismereteit érzékeltetik a legnagyobb magyar vadász, gróf Széchényi Zsigmond, Ahogy elkezdődött című könyvében írt sorai:

„Azok a régi vadőrök bezzeg csak kétféle ragadozót ismertek: „sast” – másnéven „tikhordó kányát” – meg „vércsét”. […] azok közt a „sasok” közt bizony egyetlen valóságos sas nem volt, s hogy a „tikhordók” – azt a néhány szál héját kivéve – sosem hordták el a tyúkot.”

A nappali ragadozó madarak, és a többi kártékonynak, dúvadnak minősített madár, mint például a szajkó, varjú és a szarka gyérítésére alkalmazták az ún. „uhuzást”, amelyet egyfajta lesvadászati módnak is tekinthetünk. A forrásokban régies nevén nagyfülesbagolyként említett uhu (Bubo bubo), mint a vadászatban használt segítőtárs, itt a csali szerepét tölti be.

uhuzas_studinka_nimrod_1969.jpg

Egy sikeres uhuzás terítéke

(Fotó: dr. Studinka László, Nimród, 1969. ápr.)

Lényege, hogy kihasználja a nappali ragadozómadarak és varjúfélék baglyok iránti ellenszenvét. A nap közben elrejtőző éjszakai madarat, ha meglátják nappal tevékeny ellenlábasai, akkor zavarják és megtámadják. A baglyot egy jól látható helyre kiültették egy egy méter magas T alakú fára, amelyhez egy két méteres szíjjal odabéklyózták a lábát, hogy le is tudjon szállni a földre. A bagolytól sörétlövésnyi távolságra egy földbe süllyesztett kunyhót építettek, amelynek széles lőrése emelkedett csak ki a föld szintjéből. Ezzel elérték, hogy mindig a jól belátható, tiszta légtérbe tudtak lőni az uhu veszélyeztetése nélkül azokra a madarakra, melyek megtámadták a csalimadárnak használt baglyot. A ragadozó madarak irtásán kívül az uhuval való vadászat kellemes szórakozást is jelentett, mert a ragadozó madarak egy részét röptében kellett lőni. Csak az uhunál kisebb testű ragadozómadarak, a hollófélék és a szajkó ültek a környékbeli fák ágaira, ahol könnyebben lehetett puskavégre kapni őket.

nevtelen_1.jpg

Az Uhu-kunyhó vázlatos rajza

(Kép: gr. Festetics Pál: A vadőr tudnivalói, 1935)

Uhulest tavasztól késő őszig alkalmazták, de a legkedvezőbb időszak a ragadozó madarak vonulásának ideje, vagyis augusztus közepétől november végéig tartott. A kézi tűzfegyverek vadászatban való elterjedése előtt sólymot használtak az uhuzásnál. Az előre elkészített leskunyhóba húzódott be a vadász, öklén a sólyommal. Az uhut hamarosan észrevették az arra szálló varjak, és mérges károgásukkal szárnyalták körül. A vadász erre hirtelen kilépett a kunyhóból és levette vadászmadara fejéről (és szeméről) a ún. sólyomsapkát és a varjak közé dobta a vadászmadarat. Egy ismeretlen mestertől, 1582-ből származó német nyelvű szatírikus ábrázoláson egy vadász kezében „T”-fához kötött bagoly látható.

A bagoly a korban nagyon népszerű állat volt, sokoldalú jelentéssel felruházva. Ennek megfelelően gyakran feltűnik különböző képzőművészeti alkotásokon, melyeket hosszan sorolhatnánk a festményektől a bagoly alakú ivókupáig. Érdemes megemlíteni, hogy a kassai aranykincs edényének záró fedelén, több állat alakjával együtt megjelenik egy ágon ülő bagoly is. A korabeli szimbolikus világ együttes mondanivalóját a mai kor embere már nehezen érti meg, azonban érdekes, hogy pont egy olyan vadászati mód is állhat ezen ábrázolás mögött, mivel mára már nem annyira gyakorlott és ismert, mint a korban volt.

Sánta Ákos

Herman Ottó 185

„Vadászember vagyok, vallásom a természet szeretete, s ha el is találnék fáradni, fölfrissit mindig a természetjárás.”

Herman Ottó (1835—1914) a magyar tudományosság egyik sajátosan halhatatlan alakja. Az „utolsó magyar polihisztor” tevékenységét a néprajz, a nyelvészet, a régészet és a természettudományok egyaránt számon tartja. Persze, mint korának természettudósai, zoológusai ő is több szállal kötődik a vadászathoz.

01.jpg

Herman Ottó 1835. június 26-án született Breznóbányán, ahonnan 1847-ben került el Miskolc-Diósgyőrbe. Az iskoláit jó eredménnyel végezte, de csak két évig. A szabadságharc leverése olyan mély hatást tett a hazafias szellemben nevelkedett gyerekre, hogy nem volt hajlandó tovább tanulni. Csak az erdőt bújta és madarászott a 15 éves fiú, és közben elsajátította természetbarát orvos atyjától a madártömést. Innen indult a világszerte híres természettudós ornitológusi pályája. Az iskolapadot elhagyva következtek Herman Ottó számára a lakatos inasként, gépgyári munkásként és géplakatosként töltött évek 1856-ig, majd ezt követően besorozták 1861-ig volt katona. Ez idő alatt az első két évben Zólyomban, majd a dalmát tengerparton szolgált, ahol az Adriai tenger szerelmese lett és a tengert és élővilágát kutatta.

Az Adriáról hazatérve első útja otthonába: anyjához és testvéreihez vezette: a borsodi Bükkbe. Lambrecht által idézett vadásznaplójának tanúsága szerint rendszeresen gyűjtötte és tömte ki a környék madárvilágát, de ez sem tartott soká. "Maradtam addig - írja - amíg nem ragadott el a vándorlás vágya, mely érkezik a fecskékkel s magával ragadja a bolyongót - ki a bizonytalanságba".

A pár hónapnyi pihenő után ismét útra kelt Herman, de végül 1863-ban ismét visszatért Magyarországra, és Kőszegen kezdett fényképészként dolgozni. Itt ismerkedett meg Chernel Kálmánnal – Chernel István atyjával – a haladó gondolkodású, földbirtokossal, aki méltányolta Herman állattani ismereteit, mivel ő maga is foglalkozott vadászattal, ornitológiával.

Herman Ottó bejáratos lett a kőszegi Chernel-kúriára, ahol sokat tanult az idős Cherneltől, számára ejtette el és tömte ki azt, a környéken ritkaságszámba menő ugartyúkot, mely Chernel István felirata szerint az első általa látott kitömött madár volt. (A szóban forgó ugartyúk preparátum ma a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében található).

hnhmave_20127281_lead.jpg

A Herman Ottó által Chernel Kálmánnak ajándékozott ugartyúk
(Fotó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum - Magyar Természettudományi Múzeum, Madárgyűjtemény)

 

Chernel Kálmán hívta fel Herman Ottó figyelmét arra, hogy Brassai Sámuel pályázatot hirdetett a kolozsvári múzeumhoz preparátori állásra. Javasolja, hogy kérvénye mellékleteként egy fehér pacsirta preparátumát küldje be. Nemcsak tanácsokkal látja el, hanem miután – tekintélyes természetbarát és közéleti személyiség volt– ajánlólevelével hathatós támogatást is nyújtott az állás elnyeréséhez. Ezzel elindította tudományos pályáját.

Herman Ottó életét és munkásságát már rengetegen és nagyon alaposan feldolgozták, közülük is kiemelkedő Lambrecht Kálmán 1920-ban megjelent Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor élete és kora című könyve. De nézzük inkább azt, hogy milyen volt az utolsó magyar polihisztor kapcsolat a vadászattal.

Életművének ebből a szegmenséből viszonylag kevés anyagra bukkantam, ennek oka lehet az, amit saját maga ír a vadászatról, a Magyar Polgár című lap egyik 1867-es lapszámának oldalain. „[…] az én helyzetemben e nemes és daliás mulatság (a vadászat, a szerk.) puszta eszközzé süllyedt a természeti tudományok szolgálatában.”

Ez különösen igaz volt az 1800-as, 1900-as években. Bár ma sincs sokkal másként a természettudományos gyűjtemények esetében, ezt a jellegű gyűjtést nem nevezhetjük igazi vadászatnak, hiszen mind a cél, mind a motiváció alapvetően más, még ha adott esetben az eszköz meg is egyezett/egyezik. A zoológus, a természettudós, tudományos céllal gyűjt, preparál, rendszerez és gyarapítja a gyűjteményt, mely ezáltal később is jelentős információkat hordoz.

001_084_pix_oldal_10_kep_0001_nagykep.jpg

Herman Ottó a Kis-Balatonon 

Herman Ottót is ezek a szempontok vezérelték, bár leveleiből az rajzolódik ki, hogy nem csak tudományos érdeklődés, de vadászszenvedély is hajtotta őt. Ez különösen szerencsés kombinációnak bizonyult, mikor elnyerte a már említett kolozsvári múzeumi munkát. Ott töltött évei alatt rendbe tette a Múzeum rovargyűjteményét, majd útra kelt Erdélybe, hogy tovább gyarapítsa a gyűjteményeket, kipótolja a hiányosságokat.

Rátermettségével, munkájával rövid idő alatt a kolozsvári múzeum állattárának vezetője lett, az egykori leghíresebb múzeumi állatgyűjtemény főgyarapítója, kinek nevét, tudományos tekintélyét csakhamar ország-világ visszhangozta. Végül 1871-ben vált meg a kolozsvári múzeumtól. 1875-től a Nemzeti Múzeum állattani osztályának őrsegéde volt, ahol elindította a „Természetrajzi Füzet”-eket. Majd híres munkáját, a „Magyarország pókfaunája” jelenteti meg. 1887-ben kiadta a „Magyar halászat könyvét”, amely a mai napig is alapmunkának számít. 1888-ban ismét a madárvonulások kérdésével foglalkozott. Norvégiába utazott a költöző madarak útvonalának tanulmányozására. Több, addig ismeretlen madárfajt figyelt meg és írt le. Hazatérve „Az északi madárhegyek tájáról” című munkájában számolt be megfigyeléseiről 1893-ban. Megalapította és 1893-tól vezette a Magyar Ornitológiái Központot. 1901-ben jelent meg legismertebb, legtöbb kiadást megért és talán máig is legnépszerűbb munkája: „A madarak hasznáról és káráról” című könyve. E külföldön is nagy sikert aratott - (több nyelvre lefordították s a vadőrök tankönyvként is használták) - művében cáfolhatatlan bizonyítékokkal, a madarak begytartalmának vizsgálatával oszlatott el számos tévhitet. Könyvét a földművelő, kertészkedő, vadászó, halászó és pásztorkodó magyarságnak ajánlotta. Aquila címen madártani lapot indított, amely korábban a Magyar Madártani Intézet, évkönyveként jelent meg, s amelynek 1893-tól haláláig, 1914-ig szerkesztője volt. Kiváló vadász, a vad életének tanulmányozója s jó tollú leírója volt. Számos vadászati és ornitológiái írása jelent meg a Vadász- és Versenylapban, a Vadászlapban.

1887-ben kiadott műve a Magyar halászat könyve, a halászatra mint ősfoglalkozásra terelte a nyelvkutatók és régészek figyelmét. S a halászat mellett felhívta a figyelmet a többi ősfoglalkozásra (az „ősfoglalkozás” kifejezés is tőle ered!), s így a vadászatra is. Később, 1897-ben gondolatait megírta Az ősfoglalkozások kérdése címen a Budapesti Szemlében. Ebben az ősfoglalkozások fogalmát a következőképpen határozza meg: "Ősfoglalkozásokul tekinthetők a halászat, a vadászat és a pásztorélet; azért, mert az élet alapszükségleteiből erednek és mert mind a háromnak jellege mozgó, a hely változtatását nemcsak megengedő, hanem sokszorosan követelő is, amivel ellentétes a földmivelés, mely helyhez kötve, csak kényszer, vagy szükség behatása alatt változtathatta helyét, igy már fokozatos fejlődés eredménye".

A miskolci Herman Ottó Múzeumban őrzött leveleiből illetve a róla váltott levelek tartalmából valamint A vadász temetése című néprajzi írásában tett megjegyzéséből is tudható („Azt sem kell talán nagyon bizonygatni, hogy a magyar népnél a „parasztvadász" nem „őstypusa az élczelőknek", mert a német „Sonntagsjaeger" és a magyar „koczapuskás" nem is népies alak. A mi népünknél csak az a közrenden levő ember fogja a puskát, a ki kezelését alaposan ismeri; a puffogatás nem mestersége — már takarékosságból sem.”), hogy nem állt távol tőle a vadászat, vadászok világa, ismerte, értette azt és részese volt. Otthonosan mozgott vadászati kérdésekben és levelei alapján jól értett a fegyverekhez, pontosan és jól lőtt. Emellett járatos volt a vadászkutyák kiképzésében, tanításában is.

Unokaöccsének címzett leveleiben ekként ír a vadászatról és szeretett angol vizslájáról (pointer), Csóriról.

herman-otto.jpg

Herman Ottó és Csóri

(A levelek, melyekből alább olvashatóak részletek, teljes terjedelmükben és további levelekkel együtt elérhetőek a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon)

„Címzés: Tekintetes Szűcs Béla urad. ispán úrnak Csáklyó u. p. Sókút.
Zemplén megye
Budapesten 1888 nov. 24.

 

Édes Bélám!

[…] Én a Fückert puskával nagyon megvagyok elégedve, 16 os, bal csőre szűkített, rózsadamaszt arannyal, egészben egyszerű, ára minden hozzátartozóval 90 frt volt.
Hogy egyebet ne mondjak, a múltkor szó volt a Matchless és a Pieper fegyverekről s különösen arról, hogy 120 lépésre még biztos sörétlövést adnak. Elhatároztuk Dr. Wartha tanárral, hogy próbát teszünk; kihívtam Dr. Madarászt, ki Pieperjét roppantul dicsérte s volt egy Kirner Matchless is. A vége az volt, hogy 120 lépésre csak Fückert puskám vitt 2—3 szemet egy nyúl rajzába, jól czélozva mindég halálos volt volna a lövés.
Tromső mellett egy sarki búvárt lelőttem oly távolságra, a melyre senki sem mert lőni — úgy 130 lépés lehetett, Svaerholt sziklájáról pedig oly magasról potyogtak az Alkák, hogy csodálkoztam, mert csak azért lőttem, hogy kellett s közelebb nem juthattam.
A legjobb az, hogy a puska absolute nem rug; jó lövésre 35 gramm por elég, negyven grammal reá merek lőni disznóra vagy bármire.
Hogy jól hord, azt a tengeren mindig megláthattam.
Ami a Csóri kutyát illeti, az mindenesetre első rangú eb lesz. Tüzes s mégsem szeles, játszva tanúi, kitűnő orrú s csak azt sajnálom, hogy fürjeken nem vezethettem be alaposan, így a tulajdonképpeni befejezést majd csak tavaszkor, egy éves korában éri meg.
De azért, a mi telt, azt megtettem, még pedig szerencsével. Előbb csak a városliget bozótjaiban gyakoroltam, leszoktattam az egerekről és verebekről, azután kimentem a határba, hol egy kis árpatáblában (takarmánynak vetették) egy haris volt. Ezt a tábla szélére szorította, megállott s parancsra lefeküdt; kiröpítettem s csittitottam a kutyát. Azután egy szóló fogolyra akadtam kapásos, dudvás tarlókon, mely — noha november van — meg feküdt s így a kutya állotta, parancsra megint lefeküdt s én fölröpítettem a foglyot — a kutya nem moczant. Ekkor lekerestettem a helyet s minthogy láttam, hogy a fogoly hova szállott le, szél ellenében rávezettem a kutyát s ez nyolczszor sikerült.
Ötödször a kutya már majdnem hasoncsúszva húzott s a mikor megközelítette a madarat, majdnem fekve állotta. Képzelheted, hogy megszállotta a szentlélek. Végre egy buczkán álló satnya és letaposott kukoriczásban nyúlra bukkantam, a kutya megállotta s noha szabadon volt ne m futott a nyúl után. Az egész tanítás korall, sőt zsinór nélkül ment, verést csak helytelenkedésért kapott, igen ritkán, de következetesen. Nekem van igazam, ki azt tartom, hogy a kutyával hat hetes korában kell kezdeni, így lesz figyelmes és tanulékony.
Kis feleségem a nyáron játszva tanította meg a vízből való apportra, s noha telivér angol, biztos vízjáró lett belőle.
A múltkor Tahy Lajos felajánlotta nekem 2 éves kan kutyáját, mely unokája a trónörökös híres Blackjének; bevallotta, hogy elküldte a kutyát egy sebesült nyúl után s azóta nem bír vele. Én azt hiszem, hogy kemény kézben megjavulna — mert két év még sok s ha kedved volna hozzá, megszerezném.
Ezek a telivér angolok nemcsak jó, hanem kellemes állatok is; nagyon tiszták s kissé nevelve, nem nyúlnak semmihez. Csóri, noha kölyök, ételneműhöz még sohasem nyúlt hozzá, míg mi eszünk, nyugodtan fekszik a helyén.
Ha így fejlődik mint eddig s nem esik szopornyiczába, a minek semmi jele sem mutatkozott eddig, Hector mellett bizony édes keveset tanúlhat — ha mód lesz a közös vadászatra, a mi — fájdalom — nagyon problematicus egy dolog, mert a feladatnak kell élnem, az pedig igen nehéz.[…]

szerető bátyád Herman Ottó”

 

„Címzés: Tekintetes Szűcs Béla urad. ispán úrnak Csáklyó u. p. Sókút Zemplén megye
Budapest 1890 június 30.

 

Édes Bélám!

Bizony akár czudarságnak is beválik az, hogy én teneked csak most írok a mikor tulajdonképen már február közepén legalább is egyszerű köszönet kifejezésére voltam kötelezve, azért, hogy a Csóri kutyával el is vesződtél s azt sokáig ki is tartottad. Enyhítő körülmény csak az, hogy nekem akkor rögtön indulnom kellett s hogy 3 hónapon át kevésbé voltam ember, mint inkább észlelő masina, mely nap-nap után, szép időben, rossz időben bejárja az óriási lápokat, jegyez, töm, puskát tisztít és patront csinál, szóval igazi mindenes, ki minden egyebet halogat.
Ha azt mondom neked, hogy a lelőtt madarak száma 600-on felül jár, hogy hoztam pompás vadludakat, sohasem látott 40 tollas palásttal ékesített kócsagokat stb. stb. hát legyen ez elég rámutatás. A Fückert puska nagyszerű: Vörsön a legszebb hím kócsagot nyúlsréttel 130 lépésnyiről szárnyaltam le a pákász az evezőcsapás szerint számította ki s azt mondta, hogy ennyire a gróf (Festetics Tasziló) sem lövi.
És most a Csóri! Az nem lesz soha tökéletes vizsla; de vannak oly tulajdonságai, a melyek miatt sokért sem adnám oda. Kitartotta ezt a 3 hónapi hallatlan strapácziát: nap-nap után jegén-fagyon-vizen, élesre vágott nádon mindég vígan, egyforma tűzzel, mindent megállva, a mi csak él.
Hasonlíthatatlanul jobb a vízben, mint a szárazon, noha az utóbbi helyen elvadult fáczánokra, foglyokra, nyulakra igen jó; csak a vizicsirkék vadászata óta vadászik nekem: ha messze áll tőlem, hátra néz s csak lassan közeledem, lefekszik. Nyulat pár százat állott és ugratott ki s most már teljesen közönyös irántuk; a végén egy süldőt lőttem előtte, a következő nyúl után nem futott ki.
Somogyban tömérdek a fogoly s a kutya beléjök van bolondulva, ezeken romlott meg az apportja, úgy hogy dublettet csináltam zsombékok között s az egyik fogoly csak szárnyalva volt, ezt azután féktelen tűzzel üldözte, megölte s azóta vágja az apportot. Orra bámulatos, kitartóan áll; de hát nyargal, nem keres apróra s ezért a farka is csak akkor jár, a mikor vadat érez.
Mikor tőled megérkezett én mentem érte a cseléddel, a ki eteti. Kinyittattam a ládát sok ember jelenlétében s nem adtam semmi jelt; a Csóri előbb a cselédre, majd reám vetette magát, azután kirohant az indóház elé s kitisztálkodott, mire reám nézett s várta, merre fordulok; látva, hogy a Nefelejts utczának tartok, ő előre s egyenesen haza rohant; szóval úgy belé találta magát mindenbe, még a szájkosárba is, mintha sohasem is lett volna távol. Most tőle és a híres Mirától van egy kan kölyköm — egyelőre Jenőnél Temesváron tartom. […]

szerető bátyád : Herman Ottó”

 

„Címzés: Tekintetes Szűcs Béla uradalmi ispán úrnak Csáklyó u. p. Sókút Zemplén megye
Budapesten 1890 Deczember hó 7 -kén

 

Édes Bélám!

[…] A Csórin be fog teljesedni az a fennálló hit, hogy a Hanvay vérű kanok hét éves korukban lesznek használhatókká; most, ha megállok, már körültem keres, csak vadra ügyel és hívásra jobban hajt.
A sebességnek is megvan a maga jó oldala: azt tapasztalom t. i. hogy a fogoly őszkor nem várja be a lassú kutyát; de szinte megkövül a sebes kutya előtt, ha ennek finom az orra s megállása hírtelen. Ebben az utóbbiban Csőri nagy mester. A Rajkóról azt írja Jenő, hogy nagy, erős, sebes és kemény kutya lesz, tehát apja fia s úgy látszik, hogy ebből a tenyészetből csak a szukák kifogástalanok. Lyka is mondja, hogy a Mira után eddig csak a szukák váltak be, akármily kannal forgatta is.
Azt tartom, hogy meg kellene próbálni a Rajkóval s az ivadékból ismét szukát kellene nevelni.
Mihelyt egy kicsit reáérek, elhozatom a Rajkót, hogy lássam s azután elküldöm hozzád, hogy próbáld ki. Azon is leszek, hogy valahonan friss vérű kanhoz jussak, hogy azután a Dunából törzset kaphassunk. […]
 

Ölel szerető bátyád Herman Ottó”

 

„Címzés; Ns. Szüts Béla urad tiszttartó úrnak Tavarna Zemplén megye
Budapesten 1895 márcz 5.

 

Kedves Béla fiam!

[…] Fischernek nem kell vadászkutya, csak valami barátságos, finomabb állat; ő nem vadász, csak „vadászni jár" néha, mint a patikariusok szoktak; háza a Duna partján áll, azért gondoltam, hogy a csöndesebb Harry megfelelne neki. Majd beszélek vele. […]
A madarakra a mennyire lehet, legyen gondod, mert az idei tavasz roppant fontos, a múlt évihez való viszonyítás miatt. — Ölel és üdvözöl a tieiddel együtt szerető

bátyád Herman Ottó”

Herman Ottó Csóri kutyája még sok levélben feltűnik, Herman sokszor beszámol a kutya munkájáról, kiképzésének lépéseiről. De ha előre ugrunk egy kicsit az időben, akkor kiderül, hogy Herman Ottó vadászfelszerelését Szüts Béla megőrizte és azt Herman Ottó utódján, Chernel Istvánon keresztül felajánlotta a Madártani Intézetnek. Sajnos ezek a tárgyak is, mint a Madártani Intézet irat anyaga, adattára, értékes könyvtára és tudományos gyűjteménye a II. világháború során teljesen elpusztult.

„Chernel István levele id. Szeöts Bélához
Címzés: Nagyságod id. Szeöts Béla úrnak nyug. uradalmi tiszttartó Miskolcz Páloczi u. 35.
507/1921/sz. Budapest, 1921. szept. 19-én.

 

Igen tisztelt Uram!

Nagy örömmel értesültem elhatározásáról, hogy boldogult „öreg urunk" (Herman Ottó, a szerk.) 24 es vadászfegyverét és vadász tarisznyáját az intézetnek (Madártani Intézet) ajándékozni kegyes volt és e szoba emléktárgyait gyarapította. Különösen megbecsüljük e tárgyakat, mert az öreg úr másik fegyverét a forradalom idején elrabolták tőlünk.”

„Chernel István levele id. Szeöts Bélához
Címzés: Tekintetes id. Szeöts Béla ny. tiszttartó úrnak Miskolc, Palóczi utca 35.
Kőszeg, 1921. nov. 14-én

Igen tisztelt Uram!

Hálás köszönetet mondok azért a nemes elhatározásáért, mellyel bold. felejthetetlen „öreg urunk” (Herman Ottó, a szerk.) vadász felszerelését a Herman Ottó szoba részére átengedni szíves volt. Kegyelettel fogjuk megőrizni, mint tanulságos emléket, mely nélkül bizony hézagos maradt volna az emlékszoba berendezése. […]”

Munkásságának vadászattal kapcsolatos vonatkozásai úgy gondolom, hogy még tartogathatnak érdességeket a téma iránt érdeklődő kutatóknak.

Végezetül Herman Ottó vadászathoz fűződő viszonyáról Nagy Tibor, a Magyar Vadász 1954. évi 12. számában megjelent szavait idézném:

„Ő mutatta meg legpéldásabban, miképp kell a vadászerényt összekapcsolni a tudománnyal az emberi egyetemesség anyagi és szellemi gazdagodására.”

Izsákné Simon Adrienn

 

Nyári táborok erdőn, mezőn 2020

Tematikus táborajánló

!Ó-IÓ-CIÓ-ÁCIÓ-KÁCIÓ-AKÁCIÓ-VAKÁCIÓ

Ismét eltelt egy év és már csak pár nap van hátra a tanévből, a nyári szünetig. Ahogy minden évben, most is sok szülőnek okoz fejtörést, hogy hogyan teljen csemetéje nyári szünete. Idén ráadásul a koronavírus is súlyosbította a helyzetet, sokaknak alig maradt szabadsága erre az időszakra. Így kézenfekvő, hogy áttanulmányozzuk a nyári táborok kínálatát. Ezer és egy féle tábor indul minden évben, a sima önkormányzati napközis táboroktól a különféle tematikus (sport, kézműves, nyelvi) táborokig, hatalmas a kínálat. De lássuk csak milyen speciális vadászattal, természetismerettel, erdőjárással kapcsolatos táborból választhatunk, az idei több száz meghirdetett tábor közül?

family-outing-421653_1920.jpg

Kezdjük az egyik legnagyobb táborral, az Országos Erdészeti Egyesület által szervezett Erdei Vándortáborral, mely felső tagozatos és középiskolás diákok számára kínál nyári programot az ország különböző pontján. Fontos hangsúlyozni, hogy a szervezők kimondottan diákcsoportok jelentkezését várják.

Részletek és jelentkezés: https://www.erdeivandor.hu/ oldalon, illetve további fontos tudnivalók, aktualitások a program Facebook oldalán: facebook.com/ErdeiVandor/

A hazai nemzeti parkok is indítanak táborokat, vegyük sorra azokat, melyek idén is elérhetőek:

Bükki Nemzeti Park:

https://www.bnpi.hu/hu/program-reszletek/turamano-tabor-hu

https://www.bnpi.hu/hu/program-reszletek/turamano-tabor-2

Fertő-Hanság Nemzeti Park:

https://www.ferto-hansag.hu/hu/kornyezeti-neveles/nyari-termeszetismereti-taborok.html

Hortobágyi Nemzeti Park:

http://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/kornyezeti-neveles/772/nyari-taboraink


horse-3560654_1920.jpg

 

Őrségi Nemzeti Park

https://orseginemzetipark.hu/hu/hirek/a-tarkalepke-tabor-teged-var.html

Vértesi Natúrpark - Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány

http://provertes.hu/index.php/hirek/927-termeszetismereti-nyari-tabor-a-boglartanya-erdei-iskolaban

Nem csak a nemzeti parkok, hanem egyes állami erdőgazdaságok is szerveznek nyári táborokat. Ilyen lehetőséget kínál például:

ÉSZAKERDŐ Zrt. (Miskolc): http://www.eszakerdo.hu/magyar/erdeiiskola/2020/nyari_napkozi_2020/nyari_napkozi_programok_2020_uj.pdf

Gemenc Zrt.:

http://turizmus.gemenczrt.hu/esemenyek/nyomkereso-kalandtabor-06-28-07-04/

KEFAG Zrt. - Vackor Vár Erdei Iskola:

http://www.vackorvar.hu/index.php/taborok/nyari-taborok

Mecsekerdő Zrt.:

https://www.mecsekerdo.hu/napkozis-taborok

https://www.mecsekerdo.hu/nyari-taborok-kikerics

NEFAG Zrt. (Szolnok):

http://www.nefag.hu/okoturisztika/erdei-muvelodesi-haz-es-erdeszeti-erdei-iskola/nyari-taborok/

NYÍRERDŐ Zrt.:

http://www.nyirerdo.hu/Hir_20200602.aspx

SEFAG Zrt. (Kaposvár):

https://sefag.hu/tarsasag/hirek/erdei-napkozis-gyerektabort-szervez-a-sefag-zrt_518.html

TAEG Zrt. (Sopron) :

https://taegrt.hu/eei-taborok/

VERGA Zrt. (Veszprém):

http://www.verga.hu/index.php/hubertus-erdeszeti-erdei-iskola/

Vérteserdő Zrt:

https://verteserdo.hu/customtype/napkozis-tabor-erdei-iskola/

Zalaerdő Zrt.:

https://www.zalaerdo.hu/hu/hirek/79/nyari-taborok

 Illetve további tematikus táborokat kínál az

Öko-Land Tábor, Bánkon

100345045_2884115938373003_8003781752071913472_o.jpg

Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum, Hatvan:

http://vadaszatimuzeum.hu/vadaszati-muzeum/esemenyek/2020-06-22-vad-ka-csa

http://vadaszatimuzeum.hu/vadaszati-muzeum/esemenyek/2020-07-07-tematikus-napkozis-tabornapok

Csemete Természet- és Környezetvédelmi Egyesület, Bugacon

http://www.csemete.com/programok/termeszetismereti_tabor_bugacon_2020-761

A cikk folyamatosan frissül, táborajánlót (linkkel együtt) örömmel fogadunk a vadaszerdo.blog@gmail.com címre vagy a facebook.com/vadaszerdo oldalon keresztül.

Izsákné Simon Adrienn

Chernel István az ornitológus és vadász

"Ne puskázzunk, hanem vadásszunk, úgy amint azt a törvény és a vadászbecsület kívánja."

155 évvel ezelőtt, 1865. május 31-én született Kőszegen Chernelházi Chernel István, ornitológus. Már édesapja, Chernel Kálmán, földbirtokos, helytörténész is foglalkozott vadászattal és ornitológiával, így nem meglepő, hogy Chernel István érdeklődése is hamar e témák irányába fordult. A madármegfigyelés fiatalon magával ragadta Chernelt, sőt nem csak figyelte és tanulmányozta a madarakat, de már egészen korán, mindössze 12 éves korában elkezdte tapasztalatait naplóban feljegyezni. Apja ugyan közigazgatási pályára szánta fiát, aki az apai kívánságnak megfelelően gimnáziumi tanulmányai után jogot hallgatott, először Pozsonyban, majd Budapesten 2-2 évig. Egyetemi tanulmányi alatt is folyamatosan és mélyrehatóan foglalkozott a madártannal. Pozsonyban töltött évei alatt a Kis-Kárpátokban és Csallóközben végez madártani megfigyeléseket, majd pedig Budapesten a Nemzeti Múzeum, az Egyetem, a Természettudományi Társulat és az Akadémia Könyvtárában tanulmányozta a madártani irodalmat. Ekkoriban ismerkedett meg a kor két jeles ornitológusával, Csató Jánossal és Herman Ottóval.

p20180212cbace05f.jpg

Az egyetem elvégzését követően 1888-ban kinevezték közigazgatási gyakornoknak Sopronban, ám ezt a munkát hamarosan otthagyta Chernel és visszatért Kőszegre, hogy minden idejét az ornitológiának és a madaraknak szentelje.

1890-ben már országosan is ismert kutató, sőt az 1891-es budapesti II. Nemzetközi Ornithológiai Kongresszust előkészítő bizottság tagjává is megválasztották. Közben pedig folyamatosan járta az országot, madártani megfigyeléseiről naplót ír, jegyzeteket készít. 1891-ben feleségével Norvégiába utazik, ahol madártani megfigyelései mellett útközben tanulmányozza azon nagy városok (Hamburg, London, Párizs) szépművészeti gyűjteményeit, állatkertjeit, zoológiai múzeumait, melyek érintésével úti céljához Tromső szigetére ér. Úti élményeiről, tapasztalatairól az 1983-ban megjelent Utazás Norvégia végvidékeire című könyvében számol be. A könyv írásakor Chernel a geológiai, földrajzi, néprajzi és történelmi részletek leírásánál - saját megfigyelései és tapasztalatai mellett - felhasználta a külföldi szakirodalmat is, így téve művét mind pontosabbá, hitelesebbé.

Chernel Norvégiában figyelt fel a sí használatára is. 1893-tól több cikket írt ennek a sportnak népszerűsítése érdekében, 1897-ben pedig kiadta A lábszánkózás kézikönyvét, mely az első hazai könyv volt, ami ezzel a sporttal foglalkozott. A ma is értékes munka a maga korában nagy előrelépést jelentett a sísport magyarországi meghonosításában.

Rengeteg szakcikke, a Madarak és Fák Napjának hazai meghonosítás, az Aquila című madártani folyóirat főszerkesztői munkája és a Magyar Ornitológiai Központ vezetése mellett azonban élete fő műve talán mégis az 1899-ben megjelent Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségökre címet viselő három kötetes szakkönyv.

magyarorszag_madarai_reprint.jpg

A Magyarország madarai 1985-ben megjelent reprint kiadásban

Ez volt az első tudományos madártani munka, amely magyar szerző alkotása. Megírására Darányi Ignác egykori földművelésügyi miniszter adott megbízást Chernelnek. A könyv célja, hogy gyakorlati tanácsokat adjon a gazdasági szakembereknek. Az első kötet a madarak szerepéről, az emberi életben és a természetben elfoglalt helyéről, a madarak testi, szervi felépítéséről szól. A második vaskos kötet elején röviden ismerteti a madarak rendszertanát. A továbbiakban a rendek, családok, alcsaládok és nemek keretén belül tárgyal minden honos fajt. Magyar és tudományos neveik mellett, népies neveiket is leírja, életmódjukat szemléletesen ismerteti, mely leírásokat Háry Gyula és Nécsey István illusztrációi gazdagítanak. A kötet megjelenésekor szerzőjének neve ismert lett a külföldi szakmai körökben is. E monumentális munka 22 évi gyűjtés és feldolgozás, rendszerezés eredménye.

Chernel bár ornitológusként jól ismert, de azt már kevesebben tudják, hogy szenvedélyes vadász is volt, már 10 éves kora óta vadászott. „A vadászat nemes élvezetét atyám vezetése és útmutatása mellett 1875-ben kezdtem […]. Minthogy az ornithológia mindenkor kedvencz szakmám közé tartozott, vadásznaplóm második részét kizárólag az elejtett madaraknak szenteltem, s így az első részben a vadak, a másodikban a szorosan vett vadászathoz nem tartozó darabok találhatók fel. Első verebemtől kezdve minden elejtett vadról pontos jegyzéket vezettem s csak azt írtam fel, mit haza hoztam, vagy magam emeltem föl…” – így vall a vadászatról kézzel írott 1875–1905 között vezetett – vadász naplójában 1886-ban.

Mesterei a vadászat területén nagybátyjai, Chernel Viktor és gróf Festetics Elek voltak, velük együtt kereste fel első időben főként a kőszegi és környéki vadászterületeket, de rokoni kapcsolatai révén Csabrendeken, Ötvösön, Mihályiban és Rábakövesden is vadászott.

Madártani szakcikkei mellett 1880-tól rendszeresen jelentek meg írásai a Vadász-Lapban. A rá jellemző precizitással vadásznaplót is vezetett, illetve vadászatai alkalmával sem mulaszt el madártani megfigyeléseket tenni, ezeket feljegyezni.

Vadászataim alatt figyelmemet különösen kiterjesztém a rendellenes, beteg csőrképződésű foglyokra, s eddig következő négyféle képződést találtam:
I. Alsó káva: rendes; felső káva: megnyúlt és felfelé hajló, mint az orrszarvúnál. Egy ilyen abnormis csőrű foglyot lőttem 1883. év nyarán, melynek ábráját a Vadász-Lap IV. évf. 26. sz. hozta. Atyám beszélte, hogy egy ízben ő ilyen csőr-alkotású foglyokat, szám szerint hat darabot lőtt egy csapatból.
II. Alsó káva: rendkívül megnyúlt s felfelé hajló; felső káva: szintén megnyúlt és lefelé hajló. E csőr-idom tehát a keresztcsőrűekéhez (Loxia) hasonlít. Kemenes-Högyészen, a Marcal mentén fordultak elő ilyen csőrű foglyok.
III. Alsó káva: a rendesnél valamivel hosszabb és egyenes; a felső káva: rövidebb, mint az alsó és szintén egyenes.
IV. Alsó káva: rendes hosszúságú, csakhogy balra hajló; felső káva: rendes hosszúságú, de egyenes.
Mindenesetre még többféle képződés is fordul elő a fogolycsőrnél, de az itt leírtakat már saját magam által lövötteken észleltem, és nem csak egy ízben tapasztaltam.”(1886)

chernel_fogoly.jpg

A napló bejegyzésben említett abnormis csőrű fogoly (Vadász-Lap, 1883)

Chernel már fiatalon elsajátított a madár preparálás tudományát soproni középiskolai tanárától Fászl Istvántól. Az így megszerzett tudást, a madártani ismereteket és a vadászat szenvedélyét ötvözve létrehozott több, tudományos értékű és színvonalú preparátum gyűjteményt, melyeket a Magyar Ornitológiai Központnak illetve a Vasvármegyei Múzeumnak ajándékozott. Chernel volt a már említett Vasvármegyei Múzeum természetrajzi osztályának megalapítója és első őre, 1908-tól 1912-ig.

És bár Chernel is szenvedélyes vadász volt, minden esetben szem előtt tartotta a vadászias, etikus viselkedést, és nem mulasztotta el erre felhívni a figyelmet a Vadász-Lap hasábjain sem. 1915. március 15-i lapszámban jelent meg ezzel kapcsolatos Komoly szó vadászainkhoz című írása, melyben élesen bírálja a vadásztársadalmaz azért, mert az elejtett vadakról szóló éves kimutatás soraiban rendszeresen és nagy mennyiségben találhatóak olyan fajok, melyeket már akkor is védett a törvény. Ilyenek voltak többek közt a különböző bagoly fajok, vércsék, sirályok, de kiváltképp a keselyűk, melyek elejtését Chernel igencsak nehezményezi. És bár a törvény nem védte akkoriban a keselyűket, de Chernel szót emelt mellettük, hivatkozva arra, hogy ezek a madarak dögevők, így vadászati, vadgazdálkodási szempontból semmivel sem indokolható a vadászatuk, emellett pedig már csak igen kevés példányuk élt akkor hazánkban. Az elejtési statisztikák eredményei igen éles bírálatra késztetik Chernelt, aki ne feledjük, maga is vadász!

„Hogy a mi vadászó közönségünk jórésze még mennyire nem üti meg azt a színvonalat, a mit a «vérbeli vadász» nemes fogalma kifejez, azt misem bizonyítja beszélőbben, mint a hazánk területén elejtett vadakról évenként közzétett kimutatás.[…]

Van azonban még egy megjegyzésem a mi vadlelövésünk kimutatásához. Nem egyéb, mint az, hogy a közzétett adatok sokkal kevesebb eredményről számolnak be, mint a mennyit a valóságban a fegyverek zsákmányoltak. Áll ez kivált az épen szóban forgó védett fajokról. Hiszen a java része a statisztika anyagának többnyire a nagyobb uradalmak, vadásztársaságok állal beküldött adatokból kerül csak ki, a kisebb vadászterületek bérlőitől és magánosoktól elejtett vadakról azonban — pedig ez a mennyiség sem kicsinylendő — tüzetes tudomást alig szerezhetünk. Nem hiszem tehát, hogy tévedek, ha a hivatalos statisztikában szereplő vércsék, baglyok, sirályok és keselyük számát kikerekítem 100,000 darabra. Különben akár a tényleg kimutatott s a keselyük számával 85,151 drb.-ra rugó mennyiség mellett maradunk, akár a valóságot inkább megközelítő 100,000 drb.-ot fogadjuk el, annyi bizonyos, hogy olyan rengeteg száma ez a jogosulatlanul elpusztított hasznos madaraknak, mely teljesen megvéd azok szemrehányásától, a kik talán túlságosan keménynek találják e sorok elején tett ama kijelentésemet, hogy a «vérbeli vadászok» számának sajnálatosan csekély voltát mily élénken tükrözi vadászati statisztikánk.

Bizony gondolkozóba ejthet ez a tény és furcsa világot vet vadászaink törvényismeretére, törvénytiszteletére, szaktudására és vadászias érzületére különösen, ha latba vesszük még, hogy a tilalom ellenére elpusztított fajokat túlnyomó részben vadőrök, erdőőrök, erdészek, szóval hivatásos vadászok ejtik el, a kiknek a törvény rendelkezéseit már állasuknál fogva is tüzetesebben kellene tudniok s az idevágó természetrajzi ismeretekben is legalább elemi tájékozottsággal kellene birniok, mert hiszen ők a törvény ellenőrzői és érvényesülésének közegei. […]

Nagy ideje, hogy kimossuk e szégyenfoltját zöld kabátunknak. Ne puskázzunk, hanem vadásszunk, úgy amint azt a törvény és a vadászbecsület kívánja.”

Izsákné Simon Adrienn

 

Világrekord és gumicukor

45 éves a jászkiséri rekorder

45 évvel ezelőtt, 1975. május 15-én kiemelkedő trófeájú őzbak esett Jászkisér határában. A szerencsés elejtő egy német vendégvadász, bizonyos Paul Riegel. (A neve többeknek ismerős lehet, de erről és a gumimacikról majd később.)

„A jászkiséri Kossuth Vadásztársaság területén 227,5 pontos agancsú őzbak került terítékre, ami csak egyetlen ponttal marad el a martonvásári világrekordtól.” – adta hírül az 1975-ös Szolnok Megyei Néplap. Ugyanebben az évben Vadászati és Vadgazdálkodási Kiállítást rendeztek Szolnokon, ahol az erős őztrófeák között is kiemelt helyen vehették szemügyre a látogatók a jászkiséri bak agancsát.

nevtelen.jpg

A jászkiséri trófea (nagykoponyás,középen) az 1975-ös Szolnoki Vadászati és Vadgazdálkodási KIállításon 

Egyébként meg kell jegyezzem, hogy a szaksajtót leszámítva, a korabeli lapok viszonylag szűkszavúan számoltak be erről a kiemelkedő trófeáról. De lássuk csak sorban, hogy mi történt ezzel a kalandos sorsú trófeával? A hazai bírálat után Münchenben a CIC bizottsága, nemzetközi bírálat során 227,55 IP pontosra értékelte a jászkiséri bakot, ezzel a világranglista második helyére került, az 1965-ös martonvásári rekord (228,68 IP pont) mögé. Azonban 1978-ban megrendezett bukaresti vadászati kiállítás trófeabíráló bizottsága nem fogadta el a müncheni bírálati okmányt, ezért újra bírálaták a trófeát, ahol mindössze 210,72 IP pontra minősítették a korábbi 227,55 IP pont helyett! (Egyébként nem csak a jászkiséri bak járt így, hanem a szintén 1975-ben esett kiskörei bak is, aminek a trófeáját a hazai és az azt követő nemzetközi CIC bírálat során 220,5 IP pontra értékelték. Így akkoriban a kiskörei bak érdemelte ki a világranglista harmadik helyét. Ez a trófea szintén a ’78-as bukaresti kiállításon csak 201,92 IP pontot kapott. A kiskörei agancs viszont később nem is lett újrabírálva, így ma, a bukaresti pontok alapján, az Országos Vadgazdálkodási Adattár által közzétett hazai ranglista 17. helyén áll.) Már csak azért is érdekesek ezek az új bírálati eredmények, mivel a Nikolae Ceausescu által 1976-ban, Prahova-ban terítékre hozott bak trófeája 211,67 IP ponttal lett első helyezett ezen az ominózus ’78-as bukaresti kiállításon (a martonvásárit még így sem tudta maga mögé utasítani)…

jaszkiser.jpg

biralati_lap.jpg

A jászkiséri trófea és a bírálati lap (Nimród, 1975)

kiskore.jpg

kiskore_biralat.jpg

A kiskörei bak és a bírálati lap (Nimród, 1975)

A történtek mellett persze nem lehet szó nélkül elmenni, így a bukaresti kiállítás után az 1979. februári Nimródban Szidnai László az alábbi pár mondatban utal is rájuk: „Meglepő csalódásban volt részünk, mivel az 1977-ig érvényesnek hitt ranglista nagyban módosult. Az 1975-ben Münchenben nemzetközi zsűri által elbírált agancsunk, amely eddig az előkelő 2. és 3. helyet foglalta el a világ- ranglistán, a 3. és 5. helyre szorult vissza kisebb értékkel. Tudott tény, hogy nem lehet egy agancsot kétszer ugyanolyan pontszámmal elbírálni (még ugyanazon bizottság esetében sem), de elgondolkodtató, hogy miből adódott a 16.83, illetve 18.78 pont különbség. E nagy pontszámcsökkentés ellenére is csak 0,95 ponttal került a romániai agancs a 2. helyre."

Később a magyar fellebbezési kérelem eredményeként 1996-ban a budapesti NaturExpo-n ismét újrabírálták a jászkiséri bak trófeáját, ahol ekkor 231,53 IP pontot ért el, ezzel meg is előzte a martonvásári trófeát a világranglistán és magyar rekorddá nyilvánították. Sajnos azonban már hiába előzte meg a martonvásárit, mivel világelső akkor már nem lehetett. Ugyanis a világrekordot 1983 óta 245,90 IP ponttal egy 875 grammos svéd agancs tartja. Tulajdonképpen tehát 1976 és 1983 között „visszamenőleg” a jászkiséri bak volt a világelső, de hát szegény a politika áldozatává vált, ennek ellenére ma is ez a trófea a legnagyobb magyar őzbak trófea.

Persze ne feledkezzünk meg az elejtőről, Paul Riegelről sem, ugyanis ahogy említettem, biztos többeknek ismerős a neve. Ez nem véletlen, mivel ő volt az, aki 1972-ben, Lenti térségében a Lovászi Olajbányász Vadásztársaság területén terítékre hozott egy gímszarvast, melynek trófeája szintén világrekord lett. A trófea a másnapi mérlegelésen 14,80 kg-osnak bizonyult, a hazai bírálaton 256,59 IP pontot kapott. Egy évvel később, a Torinóban megrendezett kiállítás keretében, a Nemzetközi Trófeabíráló Bizottság bírálata alapján 252,98 IP pontot ítéltek meg neki, és ezzel második alkalommal került Zala megyében elejtett gímszarvasbika trófeája a világranglista első helyére (először Marion Schuster által 1970-ben terítékre hozott bika trófeája írta be Lenti nevét a magyar vadászat történetébe).

unnamed.jpg

Paul Riegel 1972-ben a világrekord bikával

És ahogy szokás, a végén jön az édesség, ebben az esetben szinte szó szerint, ugyanis kevéssé ismert tény, hogy Paul Riegel, ez a rendkívül szerencsés vadász a német HARIBO édességgyár egyik tulajdonosa volt. Apja Hans Riegel alapította a vállalatot Bonn-ban, 1920-ban. A cég neve is alapítójának és a város nevének betűiből áll. HAns RIegel Bonn. Fiai, Paul és Hans (aki szintén vadász volt) 1946-ban vették át a családi céget, miután hazatértek a hadifogságból. Paul Riegel felügyelte a termelést, míg bátyja Hans az értékesítést vezette. A cég virágozni kezdett, kibővült és terjeszkedett. A Riegel-testvérek óriási vagyonra tettek szert, a Forbes magazin becslése szerint Paul Riegel közel 1,4 milliárd dolláros vagyonnal rendelkezett. 82 éves korában, 2009 augusztusában hunyt el bonni otthonában. Az általa elejtett gím és őztrófea - melyek a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban láthatóak - azonban megőrizték nevét hazánkban. 

De nem csak a trófeák őrzik emlékét, hanem az 2010-ben - a jászkiséri bak elejtésének 35. évfordulóján - felavatott emlékhely is, ami a jászkiséri Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság vadászházánál található. A Vadászati Kulturális Egyesület Diana Vadászhölgy Klub Jász‐Nagykun‐Szolnok megyei szervezete kezdeményezésére a kapitális jászkiséri őzbak, illetve a vadászok és a vadgazdálkodás kimagasló munkája előtti tisztelgésként került kialakításra az emléktábla.

Izsákné Simon Adrienn

Madarak és Fák Napja 2020

Kvíz

Játékra fel! Teszteljétek tudásotokat egyes hazai madaraink régies, népi neveivel!

 animal-3053155_1920.jpg

Állati anyák

Sokszínű anyaság az állatvilágban

A minket körülvevő természet ezer titkot és csodát rejt. Az anyaság, egy új élet létrejötte is csoda, de vannak olyan állatok, amelyek a megszokottól, mindenki által ismert módoktól eltérően szaporodnak vagy nevelik, óvják utódaikat. Sok helyen, ha ilyen különlegességeket akarnak bemutatni az embereknek, a csikóhalakat, bölcsőszájú halat vagy épp tojásait költődombban kikeltető talegallatyúkot hozzák példának. De elég csak itthon körülnéznünk erdőn-mezőn, a hazai fauna is rejt bőven különlegességeket ebből a szempontból (is).

Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara)

Ahogyan a madarak, úgy a hüllők többsége is tojással szaporodik (tehát a tyúk vagy a tojás kérdést ezennel megoldottnak tekinthetjük). De persze mindenhol akadnak kivételek, ilyen például a hazai eleveszülő gyík. Valójában elég sok hüllőre jellemző az eleventojás, idegen szóval ovovivipária, amelynek a lényege az, hogy a tojások már gyakorlatilag az anya testében kikelnek, így az utódok elevenen jönnek a világra. A hazai, ritka jégkorszaki reliktumfajnál, az elevenszülő gyíknál is ez a helyzet, de egy kis extra csavar is van a dologban. Bár a nőstény, mint ahogy azt a faj neve is mutatja, testében hordja ki vékony, burokszerű tojáshéjban kifejlődő utódait, de mégis azon kevés hüllőfaj közé tartozik, amelynél a szaporodás módja fajon belül is változatos. Az elevenszülő gyík élőhelytől és időjárástól függően akár tojásokat is rakhat. Ez esetben a nőstény június végétől szeptember közepéig rakja le a tojásokat, amelyekből a kicsik azonnal kibújnak.

viviparous_lizard_zootoca_vivipara_in_the_aamsveen_the_netherlands.jpg

Elevenszülő gyík (Kép: Wikimedia Commons)

Nyári lúd (Anser anser)

Családcentrikus, ezzel a szóval jellemezhetnénk a nyári ludakat. Egyrészt esetükben valódi tartós párkapcsolat jön létre. A párválasztás nagyjából másfél éves korban megtörténik, bár az egyedek csak később vállnak ténylegesen ivaréretté. A pár később, vonulás, telelés közben is együtt marad. A nyári ludaknál a tojások lerakása után kezdődik a kotlás, mely alatt csak a tojó ül a fészken. És hogy mitől családcentrikusak, egyrészt a már felcseperedett fiatalok a következő költési időszakig még a szülőkkel maradnak, másrészt a nyári ludaknál elterjedt a fióka örökbefogadás. Egyes párok "elhagyják" fiókáikat mások befogadnak szinte bármennyit. Így extrém nagy létszámú családok is megfigyelhetőek. Ilyen megfigyelések során számoltak be 21! fiókát vezetgető szülőpárról, mely családhoz később még 4 további fióka csatlakozott, ami az adoptálás tényét támasztja alá. Ugyanis a nyári ludaknál előfordul az, hogy több tojó tojik össze egy fészekbe, így a szokásos 5-6 tojásos fészekalj jóval nagyobb is lehet. Tehát ez is eredményezhet extrém nagyságú fészekaljat.

lake-3356724_1920.jpg

Nyári lúd család (Kép: Pixabay)

Örvös galamb (Columba palumbus)

Nem csak az örvös galamb, hanem általában a galambfélék (így hazai viszonylatban a balkáni gerle, kék galamb, vadgerle, parlagi galamb) begyének sajátossága, hogy fiókanevelési időszakban begytejet képeznek, melynek elválasztása hormonális irányítás alatt áll. Ez a hormonális folyamat, mindkét, a fiókanevelést folytató szülőre jellemző, ilyenkor a begy faláról zsírosan elfajult hámsejtek válnak le, amelyek a begy váladékával és a begyben előemésztett, tápanyagokban dús anyagokkal elkeveredve morzsalékos masszává válnak, amely a begytartalommal együtt speciális táplálékot, a begytejet alkotja. Ez, a tojásból való kikelést követő első 8-10 napban a fiókák kizárólagos tápláléka. Maga a begytej, amit a nevelő madarak saját sejtjeikből állítanak elő, helyettesíti az állati eredetű fehérjéket (melyeknek magas az értékük a fiókák számára), de különben a galambok étrendjében nem szerepelnek. Így annak dacára, hogy a felnőtt egyedek növényi eredetű táplálékot fogyasztanak, a fiókák számára biztosítva vannak az állati eredetű fehérjék, azoknak összes előnyeivel együtt. Az, hogy a galambfélék begytejjel táplálják fiókáikat hatással van a fészekalj nagyságára. Ugyanis emiatt a galambfélék általában csak két tojást raknak fészekaljanként. Ugyanis több fajon végzett kutatások kimutatták, hogy ha a fészekalj több mint két fiókából állna, a szülők képtelenek lennének ellátni őket elegendő begytejjel. Így a fiókák optimális száma a kettőn állapodott meg. Említésre méltó sajátossága a begytejnek, hogy jelentős mértékben hozzájárul a fiókák passzív immunizálásához.

ringdove-2392116_1920.jpg

Örvös galamb (Kép: Pixabay)

Mezei nyúl (Lepus europeus)

„Szaporodnak, mint a nyulak” szokták mondani, ami nem is csoda, hiszen a nyúl az ókor óta a termékenység szimbóluma. Egyrészt azért lehet ez, mert például mezei nyúl esetében az anyanyúl évente 3-4 almot vet, melyben 3-4 nyúlfi jellemző, tehát az éves szaporodási teljesítmény nőstényenként 6-12 utódban határozható meg. Ha ez önmagában nem lenne elég ahhoz, hogy a nyúl kiérdemelje a termékenység szimbóluma státuszt, akkor gondoljunk a rá jellemző, úgynevezett szuperfötációra, azaz kettős vemhességre, mely a nyúl félék között kizárólag a mezei nyúlnál fordul elő. Hogy ez mit is jelent? A jelenség lényege, hogy a vemhes nőstény ellés előtt is párzik a bakkal. Mivel a mezei nyulak esetében a peteleválást a párzás váltja ki (indukált peteleválás), így a már az ellés előtt megindul a következő peteleválás, tehát már a következő vemhesség is kialakul a petevezetőben történő megtermékenyülés során.

hare-4994153_1920.jpg

Mezei nyúl (Kép: Pixabay)

Európai őz (Capreolus capreolus)

A mezei nyúlnál részletezett kettős vemhességgel némileg ellentétes az európai őz stratégiája. Míg a szarvasfélék általában egy éven belüli szaporodási időszakban többszöri ivarzásra képesek (poliösztrusz), addig az őz mindössze egyszer ivarzik (monoösztrusz), de más különlegesség is akad az őz szaporodása körül. Amíg ősszel a gímszarvasok bőgésétől, dámok barcogásától hangos az erdő, addig az őzek szaporodási időszaka nyárra (július-augusztus) esik. Míg más szarvasféléknél a vemhesség hossza és az ellések időpontja összhangban áll egymással, addig az őznél ez látszólag jóval hosszabb. Persze, ahogy mondtam, csak látszólag, mivel az őz vemhességére az úgynevezett nyugvópete-állapot (diapauza) jellemző. Ez alatt azt kell érteni, hogy a már megtermékenyült és osztódásnak indult petesejt egy bizonyos fejlettségi szinten (hólyagcsíra állapotban) megáll a fejlődésben és kb 4 hónapig nyugalmi állapotban marad. Így csak később, nagyjából november vége felé folytatódik az embrió fejlődése, ezzel is biztosítva azt, hogy a gidák a túlélésük számára kedvező időszakban (kb. május-június) jöjjenek világra. Ezért az őzek 10 hónapig tartó vemhességéből a magzatfejlődés valójában csak 6 hónapig tart.

fawn-4509178_1920.jpg

Európai őz (Kép: Pixabay)

Izsákné Simon Adrienn

A Föld Napja 2020

Fókuszban a klímaváltozás elleni cselekvés

Ötven évvel ezelőtt, 1970. április 22-én indult útjára az Amerikai Egyesült Államokból a Föld Napja mozgalom. Gaylord Nelson Wisconsin állam akkori szenátora és Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére reagálva azon a napon 25 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Hayes azóta ügyvédként is környezetvédelemmel foglalkozik. Egy időben az USA Napenergia Kutatóintézet igazgatója volt, a Time magazin pedig 1999-ben a Bolygó Hősének kiáltotta ki.

save-4076853_1920.jpg

De visszatérve a Föld Napjához, ez a történelmi jelentőségű esemény fontos változásokat hozott a világban. A USA-ban szigorú törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és több millió embert ért el a környezetvédelem szükségességének üzenete. A Föld Napja először a világsajtót járta be, majd évekkel később világmozgalommá vált. De lássuk csak, hogyan számolt be a fél évszázaddal ezelőtti magyar média az államokbeli eseményekről. Több újság mindössze az MTI (Magyar Távirati Iroda) rövid és objektív híreként közölt róla beszámolót.

„(MTI) Szerdán az Egyesült Államokban mindenütt megtartották a „Föld napját”: az országos tiltakozást a föld, a víz és a levegő további elszennyeződése ellen. Az eredetileg egy kisebb csoport által kezdeményezett tiltakozás hatalmas arányú országos mozgalommá vált, s a hivatalos szervek is bekapcsolódtak. Washingtonban tüntetést rendeztek a belügyminisztérium előtt, s az épület elé olajszennyeződésben elpusztult vadkacsák tetemét helyezték el.” (Magyar Hírlap, 1970. április 24.)

Persze azért akadt olyan lap is, aki saját kommentárt fűzött hozzá.

Ezer és ezer amerikai polgár vett részt a Föld napja alkalmából szervezett felvonulásokon. Ezt a napot a természet. a környezet szennyezése elleni harcnak szentelik az Egyesült Államokban. Politikusok, egyetemi hallgatók, háziasszonyok, munkások és tisztviselők gyűléseket tartottak, egész nap messze elkerülték a városi közlekedési eszközöket, a garázsban hagyták gépkocsijukat. A New York-i Bronx állatkert alkalmazottai a zoo parkjában szobrot emeltek az utóbbi négy évszázadban kihalt állatoknak. Néhány városban az egyetemi hallgatók elégették a régi gépkocsikat, szimbolikusan megsemmisítve korunk benzinbűzt lehelő ördögmasináit. Szép és felemelő volt a Föld napja. Csak az a baj, hogy már másnap megindult a tolongás a villamosokon, autóbuszokon és földalattikon, a garázsból ismét előkerültek a gépkocsik, s egy évig vígan szennyezik a levegőt, egészen a következő Föld napjáig.”(Magyar Szó, 1970. április 25.)

Innen indult tehát ötven évvel ezelőtt a Föld Napja mozgalom, mely a továbbiakban az egyik a legjelentősebb világnappá nőtte ki magát. A Föld Napja 1990-ben vált világmozgalommá, hozzávetőleg kétszázmillió ember részvételével és a Föld szinte minden országának csatlakozásával. Ekkor csatlakozott Magyarország is a mozgalomhoz.

foldnapja-e6edd1c9-4bbf-4f25-9f1c-d4c78b31c41b.jpg

A világ mozgósítása érdekében megkezdődtek tehát az előkészületek. Ennek érdekében 1989-ben Kaliforniában létrehozták a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot, ahonnan rendszeren hírleveleket küldtek a világ minden országába, az ott tevékenykedő környezetvédelmi szerveteknek, illetve 1990-ben a már említett Denis Hayes és társai kezdeményezték, hogy a számos kedvezőtlen környezeti folyamatra (üvegházhatás, elsivatogosodás, bioszféra pusztulás) úgy hívják fel a világ figyelmét, hogy 1990-es éveket a környezet évtizedévé nevezzék ki.

Az 1990-ben megrendezendő Föld Napjára pedig felhívó leveleket küldött a Föld Napja Nemzetközi Hírközpont szerte a világba. Ilyen levél érkezett többek Magyarországra is, melyet az Élet és Tudomány című lap közzétett. Íme az akkori levél:

„Arra szeretnélek kérni, hogy 1990. április 22-én vegyél részt azon a megmozduláson, amelyet közös munkával az évszázad legjelentősebb környezetvédelmi eseményévé tehetünk. Húsz évvel ezelőtt én voltam az első Föld Napja kezdeményezője. 1970. április 22-én 25 millió amerikai emelte föl a szavát a természetért. Ez a történelmi jelentőségű esemény az Egyesült Államokban — és az ország határain túl is — fontos változásokat eredményezett: szigorú törvényeket hoztak a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és több millió ember tért át az ökológiai szempontokra fogékonyabb életvitelre. Sajnos láthatjuk, hogy a természetromboló erők sokkal gyorsabbak nálunk. A bioszféra a pusztulás szélére jutott. Ideje komolyan venni az ipari szennyezést, az őserdők irtását, a sivatagok terjeszkedését, az üvegházhatást, az ózonlyukakat, a veszélyes hulladékokat, a túlnépesedést, az olajkatasztrófákat, a savas esőt, az óceán szennyezettségét és a környezeti válság egyéb megnyilvánulásait. Az ökológiai válság mellett a Földünkre leselkedő minden más veszély eltörpül.

Legjobb tudósaink szerint élet és halál kérdésében az előttünk álló évtized mondja ki a döntő szót. Egyetlen nap tehát nem elég! A Föld Napja a környezet évtizedeként indítja el az 1990-es éveket.

Az 1990-es Föld Napja nagy hatású, világméretű megmozdulás lesz. A célja az, hogy azoknak is szívügyükké váljon a természet rendjébe illeszkedő emberi életforma kialakítása, alak ezt eddig nem tartották fontosnak. Célunk az is, hogy országhatárokat, földrészeket és kultúrákat átívelő szövetségek köttessenek. Szándékunk az is, hogy milliók támogatása adjon alapot a kínos politikai döntések meghozatalára. A részvétel legjobb módját lakóhelyeden kell megtalálnod! A városi tömegfelvonulásoktól kezdve szabadegyetemi előadásokig, faültetéstől a hulladékok újrahasznosításának megszervezéséig, a nemzetközi hírközlési rendszerek bevonásától falusi majálisokig sokféle akciót el tudunk képzelni. Azt remélem, hogy minden országnak, városnak, falunak, sőt minden iskolának saját szervezői lesznek saját programokkal, de a környezetbarát társadalom közös vágyával.

Te is kapcsolódj be! Ha ismersz olyan embereket, akiket aggaszt a természet pusztítása, mesélj nekik a Föld Napjáról! Ez az a harc, amelyet az emberiségnek nem szabad elveszítenie!

Őszinte tisztelettel:

Denis Hayes”

A levélre, illetve Denis Hayes előkészítő munkájára reflektálva magyar környezetvédők 1990-ben megalapították a Föld Napja Alapítványt, mely ma is működik és a Föld Napi programok koordinálását, a sajtó figyelmének felhívását végzi, de fontos feladatnak tekinti azt is, hogy hozzájáruljon a környezeti tudat kialakításához és formálásához hazánkban. Az alapítvány tevékenységéhez kapcsolódik, hogy a washingtoni Worldwatch Institute éves jelentését magyarra fordítva, A világ helyzete címen 1993-tól minden évben kiadja, illetve egyéb könyvek, jegyzetek, kiadványok megjelentetését végzi.

Az első hazai Föld Napjára az akkori Föld Napja Hírközponton keresztül lehetett jelentkezni. Érdekesség, hogy kezdetben az iroda csak időszakosan volt nyitva, az előkészületek érdekében április 12-e és 22-e között működött.

Az elmúlt évek, évtizedek során a Föld Napja mozgalom egyre ismertebbé és széleskörűbbé vált hazánkban is. Talán nincs is olyan iskola vagy óvoda, ahol e emlékeznének meg erről a jeles napról valamilyen formában.

Sok más nemzetközi világnaphoz hasonlóan a Föld Napja is különböző témákat helyez minden évben a figyelem középpontjába, volt már szó a biológiai sokféleség megőrzéséről, a műanyagszennyezés csökkentéséről és többek közt a zöld városokról is.

euiwzy3xgac8alj_1.jpg

Föld Napja Kihívások 2020 (Kép: earthday.org)

Idén természetesen az 50. évforduló is hangsúlyosan jelenik meg, de 2020 fő témája a klímaváltozás elleni cselekvés. Ebben az évben azonban a koronavírus következtében sajnos nincs lehetőség nagyszabású rendezvények, programok keretében ünnepelni a Föld Napját, így a szervezők elindították a Föld Napja kihívást, melyhez bárki csatlakozhat lehetőségeihez mérten. Az alábbi kihívások teljesítésére sarkalja az érdeklődőket a nemzetközi szervezőcsapat.

  • Vizsgáld meg a műanyag felhasználási szokásaidat!
  • Komposztálj kreatívan!
  • Olvass, ne stream-elj!
  • Vállalj Föld Napja fogadalmat!
  • Alkoss a Földért!
  • Add tovább a kihívást három ismerősödnek!
  • Tegyél a mentális egészségedért!
  • Légy közösségi/házi tudós!
  • Tarts heti egyszer húsmentes napot!
  • Javítsd meg, készítsd el, ne vásárolj újat!
  • Használj zöld energiaforrásokat!
  • Tegyél a Földért!
  • Fejleszd magad az otthon töltött idő alatt!
  • Beszélgess egy tudóssal!
  • Mérd meg a karbonlábnyomod! (Kalkulátort itt találsz: https://bocs.eu/karbonlabnyom-szenlabnyom-kalkulator/)
  • Ne termelj egy napig hulladékot!
  • Nyiss a világra!
  • Kezdeményezz beszélgetéseket!
  • Ültess fát!
  • Edz otthon!
  • Hallasd a hangod, nyilváníts ki véleményed a környezettel kapcsolatos ügyekben!
  • Csatlakozz a digitális Föld Napjához!

Válassz tehát egy kihívást, teljesítsd és tegyünk együtt a Földért!

Izsákné Simon Adrienn

Kipucoltad már a nyulat?!

Trófeák és preparátumok karbantartása otthon

Sokan szorulunk most a négy fal közé a COVID-19 miatt. Ilyenkor lehetőség adódik sok elmaradt munka, javítás, karbantartás pótlására. Gondolom a legtöbb vadász már – esetleg más lehetőség híján – az utolsó csavarig áttisztította, ápolta vadászfegyverét és egyéb felszereléseit. De ne feledkezzünk meg az otthonunkban található trófeákról, preparátumokról sem. Kellően gondos tárolás és ápolás mellett évtizedekig gyönyörködhetünk bennük, felidézve a hozzájuk fűződő vadászélményeket. Illetve az sem elhanyagolható szempont, hogy a tudományos igénnyel elkészített és rendszerezett trófeagyűjtemény tükrözheti is egy-egy terület vadgazdálkodásának eredményeit, az ott élő állomány sajátosságait.

A trófeák, preparátumok ápolása, állagmegőrzése kapcsán a fő hangsúly a megelőzésen van. Hogy sokáig megőrizhessék ezek a tárgyak épségüket, szépségüket, ahhoz arra van szükség, hogy megfelelő körülmények közt tároljuk őket. Ideális számukra, ha kiegyensúlyozott páratartalmú (kb. 50%) és hőmérsékletű (18-20 ⁰C) helyiségben, közvetlen napfénytől védetten helyezzük el őket.

muflonok.jpg

Elkészült muflon nyakpreparátumok (A fotók Izsák Imre preparátorműhelyében készültek)

Ezek a körülmények elsősorban a dermoplasztikák (kitömött állatok) számára fontosak, ezzel ugyanis megelőzhetjük, hogy a tollas/szőrös bőr a nagy páratartalom ingadozás hatására túlzottan kiszáradjon, ezáltal szétrepedjen, vagy magas páratartalom esetén penészedésnek induljon. Bár a bőrök a preparálás során vegyszeres kezelésen esnek át, mely ideig-óráig megóvja őket a rovar- és gombafertőzésektől, de azért fontos tudni, hogy ezek a kemikáliák sem nyújtanak teljes védelmet sok-sok év után. Így időnként nem árt újra kezelni mind a bőröket, mind a dermoplasztikákat. Ez lehet vegyszeres kezelés, kisebb preparátumok, gereznák esetén akár fagyasztás is.

Elsősorban a rovarkártevők (múzeumbogár, szűcsbogár, molyok) ellen fontos a védekezés, mivel a mindennapokban ezek az élőlények tudnak leggyorsabban nagymértékű károsítást végezni a preparátumok között. Hatásos és könnyen kivitelezhető védekezés ellenük többek közt a széles spektrumú rovarirtószerek alkalmazása, vagy például a molyok esetében a feromonos molycsapda használata. Fontos, hogy nyakpreparátumok esetén a bőr és a tábla találkozásánál is alaposan fújjuk be a felületet irtószerrel, sőt ha megoldható, érdemes a tábláról leszerelni a preparátumot és a hátsó részeket is kezelni. Ajánlatos a rovarirtóval a fülek környékén, az agancs- vagy szarvtöveknél alaposan befújni, ugyanis ezeknél a rejtett részeknél könnyen megbújnak a rovarkártevők. Emellett persze nem árt a bőröket, dermoplasztikákat 2-3 havonta leporolni, vagy nagyobb állatok estén az óvatos porszívózás is szóba jöhet.

img_20200331_134750.jpg

Portalanítás

Esztétikai kezelések is felmerülhetnek a karbantartás során. Madárpreparátumok portalanítása (puha kefével vagy óvatos porszívózással is történhet) után érdemes a tollakat egy csipesz segítségével visszarendezni természetes helyzetükbe. A csőr és lábak festését illetve fényét higított vízbázisú lakkal frissíthetjük fel. Ugyanezzel a higított vízbázisú lakkal új fényt adhatunk az egész alakos emlősök patáinak, karmainak, szarvainak. Fontos az alapos hígítás, hogy ne legyen túlzottan művi az összhatás, csak egy kis selymes, viaszos megjelenést adjon a lakk, a kezelt felületnek.

img_20200331_134542.jpg

Tollazat igazítása csipesszel

Egész alakos dermoplasztikák esetén, a talapzat is az alkotás szerves része, mely az állat eredeti környezetére utal. Ezeket a felületeket is érdemes karbantartani a szép megjelenés érdekében. Itt is frissíthetjük a színeket akril festékkel, nagyobb felületek esetében festék spray-vel, dekoratív, élethű műnövényekkel.

A klasszikus koponyás trófeák karbantartása némileg egyszerűbb, túl sok ápolást nem igényelnek, bár szépségük megőrzésében sokat segít, ha a szarvakat, agancsokat időnként, a portalanítás mellett, valamilyen ápoló, impregnáló szerrel kezeljük. Ezek ugyanis segítenek megőrizni a trófeák természetes megjelenését, megakadályozzák elszíneződésüket és fényük elvesztését, továbbá védelmet nyújtanak az öregedés és az oxidáció ellen. Erre a célra vásárolhatunk speciális konzerváló spray-ket, de a célnak tökéletesen megfelel például a színtelen Pronto bútorápoló spray is. Persze az agancsok, szarvak esetében is fontos, hogy ne tegyük ki őket közvetlen napsugárzásnak, ugyanis annak hatására, megfakulnak. Ha ez mégis bekövetkezne, vissza lehet ugyan állítani a színt akril festékkel, de a kívánt hatás érdekében érdemes inkább szakemberhez fordulni. Ha mégis házilag kerül sor a festésre, akkor fontos, hogy a koponyarészt a festés megkezdése előtt lefedjük.

img_20200331_134955.jpg

Szarv fényének frissítése, higított vízbázisú lakk segítségével

Régebbi trófeák esetén előfordulhat, hogy ha eredetileg nem megfelelően volt zsírtalanítva a koponya, akkor az idővel elszíneződik, megsárgul. Ennek az újrafehérítéséhez jelenthet megoldást, ha talkumból (nagyon finom, porformájú magnézium-szilikát-hidrát, patikában kapható hintőpor alapanyag) és hidrogén-peroxidból pasztát keverünk, és ezzel kenjük be a csontot. Ezt a pasztát száradás után egyszerűen keféljük le. A pasztához használt anyagok száradás közben biztosítják a kívánt fehérítő hatást, illetve a csont porózus szerkezetében visszamaradó finom talkum por tovább fokozza az optikai fehérítést.

Ahogy a talapzatok ápolása, úgy a fából készült trófea alátétek gondozása is fontos. Ezekre a felületekre bátran használhatjuk a trófeák esetében már említett bútorápoló szereket. Ezzel elejét vehetjük a fa öregedésének, repedezésének.

img_20200404_085005.jpg

További, házilag is kivitelezhető javítási és karbantartási javaslatokat, leírásokat találunk Fehér György nagysikerű, öt kiadást megért Állatpreparátumok készítése című szakkönyvében.

Természetesen, ha komolyabb károsodás, sérülés kijavítása válik szükségessé a preparált állatainkon, trófeáinkon, minden esetben forduljunk szakemberhez, hiszen ők könnyebben orvosolják az eredeti hibákat, mintha az általunk végzett javítási kísérletek nyomait is el kell tüntetniük.

Izsákné Simon Adrienn