Zúgjon neki odaát....?
2023. január 20. írta: Erdőnjáró

Zúgjon neki odaát....?

Bevallom, szívesen böngészem a közösségi média tematikus csoportjait, oldalait, ott ugyanis a híreken, érdekességeken túl sokszor jön szembe velem olyan téma, ami aztán elgondolkodtat, sőt néha még írásra is sarkall.

Pontosan ilyen, ennek a bejegyzésnek a címeként szereplő szófordulat is, mellyel viszonylag gyakran találkozhatunk az internetre feltöltött terítékfotók, élménybeszámolók zárásaként, vagy a gratuláló hozzászólások közt. Ez eddig nem feltétlenül lenne érdekes, tovább gondolásra érdemes, viszont a kommenteket olvasgatva már többször szembesültem azzal, hogy mekkora indulatokat gerjeszt ez az ominózius félmondat.

fall-g9008abc65_1920.jpg

Eleve felmerül a kérdés, hogy mégis kinek/minek és mi zúgjon? Nos, nyilván a terítéken fekvő vadról van szó, illetve gróf Széchenyi Zsigmond szállóigévé vált mondatáról, mely szerint „A vadászat: vadűzés és erdőzúgás. De több erdőzúgás!”.

A gondolatmenet eddig szép és jó, bár sokan ecsetelték már, hogy inkább ne zúgjon semmi, mert az erdő, a fák a szélben zúgnak, amit meg ugye nem szeret a vad, nyugtalanná teszi. Persze a „zúgjon neki odaát” pártiak szerint szó sincs semmiféle szélről, inkább az erdő neszeit, zsongását, hangjait kívánja a szerencsés elejtő a vadnak az örökkévalóságban.

De akárhogy is, a „Zúgjon neki odaát” frázis nem túl régi (én, a magam gyors kutatása során 2013-ban találkoztam vele először, egy tematikus fórumon), majd a közösségi média használatával terjedt el leginkább, sőt talán mondhatjuk azt is, hogy az online kommunikáció hívta életre. Hiszen megjelenésével egy rövid beszámoló végén, vagy akár csak egy közzétett fotó mellett, illetve az ezekhez fűzött hozzászólásban használója röviden, tömören, ám a szokásostól némileg eltérő formában fejezheti ki tiszteletét, jókívánságát. És lássuk be, a közösségi média éppen az eltérésről, a figyelem felkeltésről szól…

Persze vannak, akik drukkolnak, hogy kikopjon a használatból, de nem látok erre jelentős esélyt, tekintve hogy sokaknak, főleg a fiatalabb korosztálynak ezek a közösségi oldalak nagyon is fontos kommunikációs csatornák, ahol rendre találkoznak a fenti szófordulattal. Viszont abban talán bízhatunk, hogy ez a mondás nem lép ki a virtuális világból, mivel élőszóban sem a terítéknél, sem a vad birtokba vételénél, a töret átadásnál nincs szerepe, helye, hiszen vannak sokkal inkább a fenti szituációkhoz illő szavaink, köszönéseink/köszöntéseink, vadászati hagyományaink (töret, teríték, kürtszignálok), melyek a vadászati kultúránk részeként hivatottak a vad iránti tiszteletadás kifejezésére.

jagdhorn.jpg

Lehet persze borzadni, modorosságnak aposztrofálni a zúgjon neki odaát használatát, de ennek ellenére vannak, akik bizony tényleg, őszintén, ezekkel a szavakkal fejezik ki tiszteletüket a terítékre hozott vad felett, amivel épp úgy nem bántanak senkit és semmit, mint a virágokkal díszített teríték készítésével, mely körül szintén időnként fel-fellobban a vita. (erről már írtam bővebben) Természetesen, ha a fenti szavak csak üres frázisok és sem az élménybeszámoló szóhasználata, sem a közzé tett fotó nem tanúskodik semmiféle tiszteletről, úgy jogos az építő jellegű kritika. Azt viszont nem gondolom, hogy a címben szereplő kifejezésben bármi annyira mélyen sértő, vagy bántó dolog lenne, ami miatt, ha minden más nagyjából rendben van, akkor az ezt használókat többször is ki kéne oktatni, rosszabb esetben az internet adta távolságból és személytelenségből fakadóan megbántani, hiszen nem csak a hétköznapi nyelvünk fejlődik, változik, hanem bizony a vadászok sajátos nyelve is alakul a technika, a vadászati módok, stb. változása kapcsán.

Ezek persze vissza-visszatérő kérdések, hiszen már több, mint 100 éve is a vadásznyelv hiányosságairól, a német kifejezések tükörfordításának problémáiról, illetve az újonnan alkotott szavakról (mint például az akkoriban újnak számító töret szó) értekeztek a szaklapok, melyek mára teljesen elfogadottakká váltak. A Vadászlap, illetve a Vadászat és Állatvilág 1917-1918. évfolyamaiban ebben a témában cikkek egész sorozatát találjuk Bársony István, ifj. Bartal Aurél, Gyöngyöshalászi Takách Gyula, Nadler Herbert és mások tollából. Ahogy pedig ifj. Bartal Aurél leszögezi „Ha valamely dologról, úgy vadászati terminológiánkról lehet elmondani, hogy kritikát gyakorolni felette sokkal, de sokkal könnyebb, mint alkotni valamit közmegelégedésre […]”.

Izsákné Simon Adrienn

A bejegyzés trackback címe:

https://vadaszerdo.blog.hu/api/trackback/id/tr7618030358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása